ÍH 2020.116 JOGHATÓSÁG, JOGHATÓSÁGI KIFOGÁS

Csak kizárt magyar joghatóság esetén lehet a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani, azonban az alperes kifogását követően a bíróság hivatalból vizsgálja, van-e olyan ok, amely a joghatóságát megalapozza [1215/2012/EU rendelet 7. cikk, 24. cikk, 26. cikk; 1952. évi III. törvény (Pp.) 157/A. § (1) bekezdés b) pont, 130. § (1) bekezdés a) pont].

A felperes 2017. szeptember 12-én előterjesztett keresetleveléhez csatolt okirat szerint a közte és az alperes között 2015. április 17-én létrejött kölcsönszerződés alapján az alperes 135 900 eurót adott kölcsön a felperesnek. A szerződés 2. pontjában a felperes azt vállalta, hogy amennyiben a szerződésben megjelölt határidőig nem fizeti vissza a kölcsönadott összeget, köteles külön dokumentumba foglalt adásvételi szerződést aláírni, amellyel a tulajdonában álló ingatlan tulajdonjogát átruházza az alperesre 135 000 euró vételár ellenében, amelyet az alperes megfizetett. A felperes eredetileg előterjesztett keresetében azt kérte, hogy a bíróság a szerződés 2. pontjában foglalt adásvételi előszerződés semmisségét állapítsa meg, elsődlegesen azért, mert az okirat alakilag hibás és hiányos. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütközik. Harmadlagosan annak a megállapítását kérte, hogy a szerződés színlelt, mivel a felek között nem jött létre kölcsönszerződés, vagy amennyiben az létrejött, akkor a felek ügyleti akaratának hiánya miatt az semmis, illetőleg az aláírások alakhibásak. A felperes a magyar bíróság joghatóságát a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló Európai Parlament és Tanács 1215/2012/EU rendeletének (Rendelet) 24. cikkére alapította.

Az elsőfokú bíróság végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasította a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 130. § (1) bekezdés a) pontja alapján.

Indokolása szerint a felperes a perben nem tulajdonjogi igényt, hanem szerződés érvénytelenségével, illetve létre nem jöttével kapcsolatos kötelmi jogi igényt érvényesít, ezért a Rendelet 24. cikke nem alkalmazható, az alperes romániai lakóhelye miatt pedig magyar bíróságnak nincs joghatósága a jogvita eldöntésére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte.

Megállapította, hogy a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül csak akkor utasíthatja el, ha a perre a magyar bíróság joghatósága törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése folytán kizárt, ugyanígy rendelkezik a Rendelet 27. cikke is. Jelen esetben pedig nem állapítható meg, hogy a magyar joghatóság az ügyben kizárt lenne, miután a Rendelet 24. cikke alapján nincs olyan más tagállam, amelynek jelen perre a kizárólagos joghatósága fennállna, így a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának nem volt helye.

Ezt követően a felperes a keresetét akként pontosította, hogy kérte, a bíróság állapítsa meg a 2015. április 17. napján kelt megállapodás semmisségét egyrészt azért, mert a szerződés 1. pontjában foglalt hitelszerződés az alperes és a felperes ügyvezetője közötti hitelszerződés leplezésére szolgáló színlelt szerződés, az nem a felperes és az alperes között jött létre, másrészt a szerződés 2. pontjába foglalt ingatlan adásvételre vonatkozó megállapodás színlelt, jogszabályba és egyben jóerkölcsbe ütköző, ennek okán semmis, mivel a szerződés ezen része az alperes és a felperes ügyvezetője között létrejött hitelszerződés fedezetének biztosítására létrejött megállapodás, azaz színlelt, mert nem adásvétel vagy adásvételi előszerződés, hanem pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vagy vételi jog alapítására irányul és a cég az ügyvezetőjének magánjellegű hitele miatt vállalt kötelezettséget, ami jóerkölcsbe ütközik. Előadta, tekintettel arra, hogy a szerződés semmis, és az alapján az alperes részéről teljesítés a felperes részére nem, kizárólag a felperes ügyvezetője részére történt, így az érvénytelenség megállapításán túl a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:108. § (2) bekezdésére tekintettel további jogkövetkezmény alkalmazása iránti kereset nem indokolt.

A kereset közlését követően az alperes illetékességi kifogást - tartalma szerint valójában joghatósági kifogást - terjesztett elő, és kérte, hogy a bíróság a Pp. 157/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján a pert szüntesse meg.

Előadta, hogy a felperes egy Romániában aláírt szerződés kapcsán román állampolgárságú alperes ellen kíván pert indítani, keresetében pedig kizárólag egy kötelmi igény létrejöttének vagy létre nem jöttének megállapítását kéri, így az kizárólag az alperes lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt indítható. Az, hogy a felek a szerződésben úgy rendelkeztek, hogy az abban nem szabályozott kérdésekben a hatályos magyar jogszabályok, különösen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évig V. törvény rendelkezései az irányadók, nem tekinthető jogválasztásnak. Az alperesnek mint kölcsönadónak semmilyen ingatlannal kapcsolatos dologi jogosultsága nem keletkezett a támadott kölcsönszerződés alapján és az okirat nem rendelkezik azokkal a kötelező formai követelményekkel sem, melyek egy ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló előszerződés érvényes megkötéséhez szükségesek.

A felperes ezt követően a joghatósággal kapcsolatban hivatkozott a szerződés 4. pontjában foglaltakra, mely szerint a hatályos magyar jogszabályok irányadók a jogvita elbírálására. A támadott szerződés az alkalmazandó jog kikötése körében tehát a magyar jogrendnek való alávetést tartalmaz, így bármely bíróság is jár el, a magyar jogszabályok és kiemelten a magyar Ptk. rendelkezéseit mint irányadó jogot kell alkalmazni. Figyelemmel azonban arra, hogy joghatóság kikötése nem történt, a közösségi jogszabályok és bilateriális egyezmények alapján kell megállapítania a bíróságnak, hogy más állam bírósága rendelkezik-e kizárólagos joghatósággal és van-e olyan jogszabályi rendelkezés, amely kizárja, hogy jelen ügyben a magyar bíróság járjon el. A felperes álláspontja szerint azzal, hogy az alperes a követelés érvényesítése iránt magyarországi bíróság előtt felszámolási eljárást indított, a jelen perrel támadott szerződésből származó jogok érvényesítése körében a magyar joghatóságnak alávetette magát. Ezenfelül a felek a szerződésre egységesen tekintettek, amely az alperes részére tulajdoni igényt nyit meg az ingatlanra. Figyelemmel arra, hogy a felperes a teljes szerződés minden elemét támadja keresetében, annak egységes egészként történő értelmezése alapján az alperes a Rendelet 2. szakasz 8. cikk (4) bekezdése (helyesen: 24. cikk 1. pontja) alapján perelhető az ingatlan fekvése szerinti bíróság előtt. Jelen ügyben más állam bírósága nem rendelkezik kizárólagos joghatósággal és nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely kizárja, hogy magyar bíróság járjon el. Előadta azt is, hogy a nemzetközi magánjogi tvr. 55. § c) pontja alapján a teljesítés helye is megalapozhatja a joghatóságot, ugyanakkor annak kapcsán határidő biztosítását kérte, hogy megjelölje, mi minősülhet teljesítési helynek, azonban erről többet nem nyilatkozott.