BH 2019.4.94 A kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétségét követi el és az önhiba hiányára, illetve tévedésre mint büntethetőséget kizáró okra eredményesen nem hivatkozhat az, aki - a gyámhatóság sorozatos bírságolása és többszöri elítélés ellenére - éveken át hétről hétre meghiúsítja a nála elhelyezett kiskorú gyermek különélő apjával a kapcsolattartást, mert a gyermeket az apjának egyetlen hétvégén sem engedi át, és ennek folytán a gyermek és az apa közötti személyes kapcsolattartás egyetlen egy esetben sem történik meg [Btk. 7. §, 20. §, 210. § (1) bek.].

Kapcsolódó határozatok:

Sátoraljaújhelyi Járásbíróság B.382/2015/18., Miskolci Törvényszék Bf.494/2016/7., Kúria Bfv.504/2018/7. (*BH 2019.4.94*)

***********

[1] A járásbíróság a 2016. április 25. napján kihirdetett ítéletével a terheltet kiskorúval való kapcsolattartás akadályoztatásának vétsége [Btk. 210. § (1) bek.] miatt 1 évi fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a járásbíróság korábbi határozataival kiszabott 8 hónapi, illetve 1 évi szabadságvesztések végrehajtását.

[2] A törvényszék a 2016. november 16. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a terhelt büntetését a mellékbüntetés és a felfüggesztett szabadságvesztések végrehajtására vonatkozó rendelkezések egyidejű mellőzésével 45 nap elzárásra enyhítette azzal, hogy az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéleti tényállás lényege szerint a terheltet kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétsége miatt már két alkalommal ítélték végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, mert a polgári perben született egyezség ellenére nem biztosította, hogy korábbi élettársa (a különélő apa) közös gyermekükkel a bírósági végzésben megállapított hétvégi időpontokban a kapcsolattartást gyakorolja. A gyermeket az apjával való kapcsolatfelvételben akadályozta, őt az apjának a bírósági végzésben meghatározott időpontokban soha nem adta át. Az apával való kapcsolattartást annak ellenére folyamatosan meghiúsította, hogy őt emiatt a megyei kormányhivatal gyámhivatala nyolc alkalommal pénzbírsággal sújtotta.

[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra alapítottan, mivel a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Indokai szerint a terhelti magatartás nem volt tényállásszerű, nem állapítható meg terhére az önhiba, ugyanis a gyermek apjának minden törvényes eszköz rendelkezésére állt, hogy a végrehajtási törvény alapján biztosítsa a kapcsolattartást. Ehhez képest, amennyiben a terhelt a gyermek átadását a gyermek ellenkezése miatt nem tudja biztosítani, akkor az apa jogosult lett volna azt gyámhatóság, illetve karhatalom bevonásával kikényszeríteni. Ez utóbbi elmaradása a terhelt terhére nem róható, ezért hiányzik az önhiba.

[5] Emellett a terhelt tévedésben volt, mert meg volt győződve arról, hogy helyesen cselekszik és azzal tesz jót a gyermekének, ha nem kényszeríti ellenkezése ellenére a kapcsolattartásra, azaz büntethetőséget kizáró ok is fennállt.

[6] A védő csatolt a gyermek jelenlegi állapotára vonatkozó iratokat, illetve polgári peres eljárás jegyzőkönyvének részletét, benne végzést a gyermek kiadására vonatkozó rendelkezés végrehajtásának felfüggesztéséről. Mindezek alapján hatályon kívül helyezésre és új eljárás lefolytatására tett indítványt.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az indítvány a tényállás megalapozottságát vitatja, amikor jogi álláspontját az irányadó tényállásban foglaltaktól eltérő tényekre alapítja, e részében a felülvizsgálat törvényben kizárt.

[8] Ezen túlmenően az irányadó tényállás maradéktalanul tartalmazza mindazon tényeket, amelyek a terhelt terhére rótt bűncselekményben a bűnösség megállapítását és a minősítést megalapozzák. Az irányadó tényálláshoz képest a felülvizsgálati indítványnak az önhibára, illetve a tévedésre vonatkozó okfejtése, a terhelt bűnösségének vitatása alaptalan. Ezért indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[9] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen bírálta el.

[10] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[12] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján pedig a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[13] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések - így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának - helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[14] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[15] A védő az anyagi jogszabálysértés kapcsán egyrészt tényállási elem hiányára, másrészt büntethetőséget kizáró ok fennállására hivatkozott. Az indítványt jelentős részében az ítéleti tényállástól eltérve, a büntetőügy jogerős befejezését követően keletkezett új adatokra, bizonyítékokra (védő által csatolt iratok), illetve a tényállásban nem szereplő védelmi (terhelti) álláspontra alapította szükségesnek tartva egy megismételt eljárásban további bizonyítás felvételét is. E körben az indítvány indokai szerint a bíróságok bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységét támadta eltérő tényállás megállapítását célozva. Felülvizsgálati eljárásban azonban erre nincs törvényes lehetőség, ezért az indítvány ezen részében törvényben kizárt. A védő által csatolt újabb iratok felülvizsgálatban nem relevánsak (azok alapot adhatnak esetlegesen más eljárásra).

[16] A jogerős ítéleti tényállás a védő által hivatkozott olyan tényeket, amelyekből az önhiba hiánya vagy büntethetőséget kizáró ok, tévedés megállapítható lenne, nem tartalmaz.

[17] Felülvizsgálati eljárásban mindezen okokra csak akkor lehet eredményesen hivatkozni, ha az erre vonatkozó releváns tényeket a tényállás tartalmazza. Az ítéleti tényállás azonban ilyen tényeket nem tartalmaz.