A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30211/2010/10. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 329. §] Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Lőrincz Györgyné, Vezekényi Ursula

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.211/2010/10.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság dr. Balogh Péter ügyvéd által képviselt felperesnek, dr. Kende Tamás ügyvéd által képviselt I. rendű, II. rendű, dr.Sipos Ágnes ügyvéd által képviselt III. rendű, dr. Ferencz László ügyvéd által képviselt IV. rendű, dr. Szabó János ügyvéd által képviselt V. rendű alperes ellen kártérítés és más iránt a Fővárosi Bíróságnál 8.G.40.143/2004. szám alatt és a Fővárosi Ítélőtábla 13.Gf.40.505/2009/18. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes és a III. rendű alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. október 26. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 13. Gf.40.505/2009/18. számú ítéletét a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érinti, felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az I.r. alperesnek 2,000.000 (Kettőmillió) forint, a III. r. alperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint, a IV. r. alperesnek 550.000 (Ötszázötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a felperes és a II.r. alperes között 1997. év végétől kezdődően üzleti kapcsolat állt fenn, a felperes bizományi szerződés alapján zöldség és gyümölcs árut importált a II.r. alperes részére, amelyet a II.r. alperes a saját nevében értékesített.

2000. január 21-én a felperes mint hitelező a II. és III. r. alperesek mint egyetemleges adósok forgóeszköz finanszírozási szerződést kötöttek, amelyben a felperes 500.000 DEM keretösszegű hitelt nyújtott a II.r. alperesnek.

2000. szeptember 19-én a felperes mint hitelező és a II. r. alperes mint adós, valamint a III. és IV. r. alperesek mint adóstársak között létrejött hitelszerződésben a felperes 50,000.000 Ft forgóeszköz finanszírozási hitel nyújtását vállalta azzal a feltétellel, hogy közötte és a II. r. alperes között a kereskedelmi kapcsolat fennmarad és annak éves mértéke eléri az évi 1,000.000,000 Ft-ot.

A II. r. alperes 2002. november 26-án szállítási szerződést kötött az I.r. alperessel mint megrendelővel zöldség és gyümölcsáru szállítására.

2002. november 28-án a felperes mint engedményes a II.r. alperes pedig mint engedményező által kötött engedményezési szerződésben a II.r. alperes a felperesre engedményezte az I.r. alperessel szemben a 2002. november 26-án kötött szállítási szerződésből eredő valamennyi követelését oly módon, hogy a II.r. alperes által benyújtott számlákat az I.r. alperes a felperesnek tartozik megfizetni az engedményezési szerződés kézhezvételét követően.

2002. december 18-án a II.r. alperes követelés vásárlására vonatkozó ún. faktoring szerződést kötött az V. r. alperessel, amelyben az V. rendű alperes vállalta, hogy megvásárolja a II. r. alperesnek az I.r. alperessel szemben fennálló követeléseit, ezáltal az engedményezés szabályai szerint az I.r. alperessel szembeni követelések jogosultjává vált. Az I.r. alperes az erről szóló, a II.r. alperestől származó értesítést még ezen a napon tudomásul vette, ezt követően az V. r. alperesnek teljesített.

2003. január 14-én a felperes valamint a II.r. alperes képviseletében eljáró III.r. alperes emlékeztetőt vettek fel, ebben a II.r. alperes jelezte, hogy az V. r. alperessel faktoring szerződést fog kötni az I.r. alperessel szemben kiállított számlák vonatkozásában.

A felperes 2003. március 26-án értesítette az I.r. alperest a II.r. alperessel 2002. november 28-án kötött engedményezési szerződésről, az I.r. alperes azonban ennek ellenére továbbra is az V. r. alperesnek teljesített.

A felperes a módosított keresetében többek között 160,105.215 Ft és ennek 2003. március 26-ától járó késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az I.r. alperest, míg a II.r. alperes mögöttes kezesi felelősségének megállapítását kérte a fenti összeg tekintetében. Keresetét az I.r. alperessel szemben többek között a Ptk. 328. §-ának (1) - (4) bekezdésére, a 329. §-ának (1) bekezdésére, tényalapját a 2002. november 28-án kötött engedményezési szerződésre alapította. A II.r. alperest mint az engedményezett követelésért kezesként felelős engedményezőt a Ptk. 330. §-ának (1) bekezdése szerint kérte marasztalni.

A fentieken túl a II., III. és a IV. r. alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni 50,000.000 Ft tőke és ennek 2000. december 1-től járó késedelmi kamatai megfizetésére. Ez utóbbi keresetét a Ptk. 242. §-ának (1) bekezdésére, 337. §-ának (1) bekezdésére és az 523. §-ának (1) bekezdésére, a tényalapját pedig a 2000. szeptember 19-én kelt hitelszerződésre alapította.

Végül kérte annak megállapítását, hogy a II. és V.r. alperesek által 2002. december 18-án kötött faktoring szerződés, továbbá az ahhoz kapcsolódó értesítő levél a követelések engedményezéséről a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.

A felperes álláspontja szerint a II.r. alperes az 1997. december 18-án kötött és 2001. október 17-én módosított bizományi szerződés alapján köteles helytállni az áruszállításból eredő követeléseiért. A II. r. alperes arról tájékoztatta, hogy faktoring szerződést köt az V. r. alperessel, így a követeléséhez a faktoráló bankon keresztül fog hozzájutni. A 2003. január 14-ei egyeztetés során a II.r. alperes megtévesztette azzal, hogy nem tájékoztatta a faktoring szerződés korábbi megkötéséről, ezért csak 2003. március 26-án nyújtotta be az engedményezési szerződést az I.r. alperesnek. Mivel ezen szerződés megkötése megelőzte a faktoring szerződést, az I.r. alperesnek ezt az engedményezési szerződést kellett volna teljesítenie.

Hivatkozott arra, hogy a faktoring szerződés azért érvénytelen, mert a II.r. alperes 2002. december 18-án olyan követelést engedményezett, amely már nem állt a tulajdonában, így a szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.

Az 50,000.000 Ft forgóeszköz hitelt a felperesi álláspont szerint a 2000. szeptember 19-én kötött hitelszerződés szerint a II., III. és a IV. r. alperesek egyetemlegesen kötelesek visszafizetni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokon eljárt Fővárosi Bíróság a 8.G.40.143/2004/144. számú ítéletében a felperesnek az I., III., IV. és V. rendű alperesekkel szembeni keresetét elutasította. A II. r. alperest a szállított áru ellenértékeként a Ptk. 379. §-a alapján 160,105.225 Ft-ban és annak 2003. március 26-ától járó késedelmi kamataiban, valamint 3,933.600 Ft perköltségben marasztalta. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felperes és a II.r. alperes között 2002. november 28-án az engedményezési szerződés érvényesen létrejött. Ezt a felek a 2003. január 14-én felvett emlékeztetőben módosították. A felperes ekkor arról értesült, hogy a II.r. alperes a későbbiekben fog faktor céget igénybe venni. Az I. r. alperest a II. r. alperes 2002. december 18-án értesítette a faktoring szerződés megkötéséről, így az I.r. alperes a Ptk. 328.§-ának (4) bekezdése szerint az V. r. alperes részére volt köteles teljesíteni. A felperesnek az I.r. alperessel szemben támasztott keresetét ezért elutasította.