BH 1997.10.497 A fizetésképtelenség megállapításának mellőzésére nem ad alapot az, ha az adós a hitelező követelését korábban nem, hanem csak a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem kézhezvételét követően vitatta [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (1) és (2) bek.].

A hitelező az adóssal 1993. január 20-án ügynöki megállapodást kötött. Az e szerződés alapján kiállított 10 000 000 Ft értékű számlából az adós 4 090 713 Ft-ot megtérített, 5 909 287 Ft-fal azonban adós maradt. A hitelező az adóst többször felszólította a hátralék megfizetésére. Az adós a felszólításokat válasz nélkül hagyta.

A hitelező az adós ellen felszámolási eljárást kezdeményezett. A felszámolási eljárás során az adós a hitelezői követelés jogosságát vitatta.

Az elsőfokú bíróság végzésében az adós fizetésképtelenségét megállapította, a felszámolást elrendelte, és kijelölte a felszámolót. A végzés indokolásában kifejtette: abból a tényből, hogy az adós a hitelezőnek a követelése közel felét kifizette, és a felszámolási eljárás megindítása előtt a követelést nem vitatta, a hitelezői felszólításokra nem válaszolt, arra a következtetésre lehet jutni, hogy adós fizetésképtelen, így a módosított 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján az adós fizetésképtelenségét kell megállapítani.

Az adós által benyújtott fellebbezés folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta, és az adóst kötelezte, hogy az államnak külön felhívásra fizessen meg 5000 Ft fellebbezési eljárási illetéket.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és arra alapozott jogi okfejtése is helytálló. Az adós a fellebbezésében sem adott elő olyan új tényt vagy jogi érvet, amely az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének megváltoztatására alapul szolgálhatna, ezért az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben azt adta elő, hogy a fizetésképtelenség megállapításának a Cstv. 27. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt feltételei nem állanak fenn, mert a hitelező követelését vitatta. Az elsőfokú eljárás során is többször előadta, hogy a bíróságnak a szükséges keretben bizonyítást kellett volna lefolytatnia a követelés fennállása tárgyában, illetve fel kellett volna hívnia a hitelezőt annak igazolására, hogy beszedési megbízással eredménytelenül kísérelte meg a követelés behajtását.