62006TJ0042_SUM[1]

A Törvényszék (harmadik tanács) 2010. március 19-i ítélete. Bruno Gollnisch kontra Európai Parlament. Kiváltságok és mentességek - Az Európai Parlament tagja - A kiváltságok és mentességek fenntartásának elutasításáról szóló határozat - Megsemmisítés iránti kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek megszűnése - Okafogyottság - Kártérítési kereset - A Parlamentnek felrótt magatartás - Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése - Okozati összefüggés. T-42/06. sz. ügy

T-42/06. sz. ügy

Bruno Gollnisch

kontra

Európai Parlament

"Kiváltságok és mentességek - Az Európai Parlament tagja - A kiváltságok és mentességek fenntartásának megtagadásáról szóló határozat - Megsemmisítés iránti kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek megszűnése - Okafogyottság - Kártérítési kereset - A Parlamentnek felrótt magatartás - Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése - Okozati összefüggés"

Az ítélet összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek - A kereset benyújtását követően bekövetkezett esemény, amely ezen érdek megszűnését eredményezheti

(EK 230. cikk)

2. Az Európai Közösségek kiváltságai és mentességei - Európai parlamenti képviselők - A feladataik ellátása során kifejtett véleményük és leadott szavazatuk tekintetében fennálló mentesség - Az ülésszak idejére biztosított mentesség

(Az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 9. és 10. cikk)

3. Szerződésen kívüli felelősség - Feltételek - Jogellenesség - Adott parlamenti képviselő mentelmi jogának fenntartása iránti, a képviselő ellen indított eljárások felfüggesztésére irányuló kérelem

(EK 288. cikk, második bekezdés; az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv, 10. cikk, első bekezdés, a) pont)

1. A megsemmisítés iránti kérelemről már nem szükséges határozni, amennyiben a felperesnek a megtámadott aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke már nem áll fenn az eljárás folyamán bekövetkezett valamely esemény okán, amely esemény következményeként ezen aktus megsemmisítése önmagában már nem alkalmas joghatások kiváltására.

Ugyanakkor a felperesnek fennmaradhat valamely intézmény által hozott jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke, ha a feltételezett jogellenesség a felperes által benyújtott kereset alapjául szolgáló ügyben szereplő körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet.

(vö. 61., 68. pont)

2. Bár az erre vonatkozó, a Szerződéshez csatolt jegyzőkönyvben elismert, a Közösségeket megillető kiváltságok és mentességek mindössze funkcionális jellegűek, és céljuk a Közösségek működése és függetlensége akadályainak elkerülése, nem szabad szem elől téveszteni, hogy azokat kifejezetten a Parlament tagjai, valamint a közösségi intézmények tisztviselői és egyéb alkalmazottai számára biztosították. Az a körülmény, hogy a kiváltságokat és mentességeket a közösségi közérdek céljából írták elő, igazolja az intézmények azon hatáskörét, hogy adott esetben felfüggesszék a mentelmi jogot, de nem jelenti azt, hogy e kiváltságokat és mentességeket kizárólag a Közösség részére, és nem ugyanúgy a közösségi tisztviselők, egyéb alkalmazottak vagy a Parlament tagjai számára biztosítják. A jegyzőkönyv tehát alanyi jogokat teremt az említett személyek tekintetében, amelyeknek tiszteletben tartását a Szerződés által létrehozott jogorvoslati lehetőségek rendszere biztosítja.

E tekintetben el kell ismerni, hogy a Parlament széles körű mérlegelési jogkörrel bír egy arra irányuló kérelmet követő határozat tartalmát illetően, hogy a Parlament az eljárások felfüggesztését kérje az említett jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján. Ugyanakkor annak kérdése, hogy a határozatot a jegyzőkönyv 9. cikke vagy 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján kell-e meghozni, nem tartozik a Parlament mérlegelési jogkörébe.

(vö. 94., 96., 101-102. pont)

3. Mivel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése, amelynek célja - a benne említett nemzeti jogszabályok rendelkezéseivel együtt - a Parlament ülésszakainak idejére a Parlament tagjai által a nemzeti területükön élvezett mentességek rendszerének létrehozása, alanyi jogokat teremt az említett személyek tekintetében, és ennélfogva a Parlament tagjai számára jogokat keletkeztető jogszabálynak minősül, a Parlament kellően egyértelműen megsértett egy magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályt, amikor nem az említett rendelkezés alapján határozott azon kérelemről, amely kifejezetten az eljárás e rendelkezés alapján történő felfüggesztésére irányult.

Ugyanakkor az eljárások felfüggesztését kérő határozat nem szükséges következménye az ez irányú kérelem Parlamenthez való benyújtásának, tekintettel ez utóbbi e tekintetben elismert széles mérlegelési jogkörére. A Parlament ugyanis jogszerűen hozhat mind az eljárások felfüggesztésére irányuló határozatot, mind az eljárások felfüggesztését nem kérő határozatot. Ennélfogva azon tény, hogy a Parlament nem megfelelő jogalap alapján nem adott helyt az eléterjesztett, az eljárások felfüggesztését kérő kérelemnek, nem tekinthető a hivatkozott kár közvetlen és meghatározó okának, még akkor sem, ha e kár bizonyítást is nyerne.

(vö. 108., 115-117. pont)

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2010. március 19.(*)

"Kiváltságok és mentességek - Az Európai Parlament tagja - A kiváltságok és mentességek fenntartásának elutasításáról szóló határozat - Megsemmisítés iránti kereset - Az eljáráshoz fűződő érdek megszűnése - Okafogyottság - Kártérítési kereset - A Parlamentnek felrótt magatartás - Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően súlyos megsértése - Okozati összefüggés"

A T-42/06. sz. ügyben,

Bruno Gollnisch (lakóhelye: Limonest [Franciaország], képviselik: W. de Saint Just és G. Dubois ügyvédek)

felperesnek

az Európai Parlament (képviselik kezdetben: H. Krück, C. Karamarcos és A. Padowska, később: H. Krück, D. Moore és A. Padowska, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

egyrészt a Bruno Gollnisch mentessége és kiváltságai fenntartásának elutasításáról szóló 2005. december 13-i parlamenti határozat megsemmisítése, és másrészt a B. Gollnisch által e határozat elfogadása miatt elszenvedett kár megtérítése iránti kérelem tárgyában

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),

tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona és S. Frimodt Nielsen (előadó) bírák,

hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. január 28-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

Jogi háttér

1. A kiváltságokról és mentességekről szóló jegyzőkönyv

1 Az Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozásáról szóló, 1965. április 8-i szerződéshez, majd az Amszterdami Szerződés alapján az EK-Szerződéshez csatolt, az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv (HL 1967. 152., 13. o.; a továbbiakban: jegyzőkönyv) 9. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, azok nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá."

2 A jegyzőkönyv 10. cikke a következőképpen szól:

"Az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai:

a) saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik,

b) a többi tagállam területén mentességet élveznek mindenfajta őrizetbe vételre és bírósági eljárásra vonatkozó intézkedés alól.

A mentesség akkor is megilleti a tagokat, amikor az Európai Parlament üléseinek helyére utaznak, illetve onnan visszatérnek.

Nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely tagot bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely tagjának mentességét felfüggessze."

2. Az Európai Parlament eljárási szabályzata

3 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 16. kiadása (2004. július) (HL 2005. L 44., 1. o.) 5. cikkének (1) bekezdése szerint: "[a] képviselők [a jegyzőkönyvben] foglaltaknak megfelelően kiváltságokat és mentességeket élveznek".

4 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 6. cikkének (1) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"(1) Hatáskörének gyakorlása során a kiváltságok és a mentességek tekintetében a Parlament elsődlegesen arra törekszik, hogy demokratikus jogalkotó gyűlésként megőrizze integritását és biztosítsa a képviselők függetlenségét feladataik teljesítése során.

[...]

(3) A kiváltságok és mentességek fenntartására irányuló, képviselő, illetve volt képviselő által az Elnöknek benyújtott összes kérelmet a Parlament plenáris ülésén jelentik be, és az illetékes bizottsághoz utalják."

5 Az Európai Parlament eljárási szabályzata 7. cikkének (6) bekezdése kimondja:

"(6) A mentelmi jog és kiváltságok védelmére vonatkozó esetekben a bizottság megállapítja, hogy a körülmények mennyiben jelentik a képviselő mozgásszabadságának igazgatási vagy egyéb korlátozását a parlamenti ülésekre való utazás vagy az onnan történő elutazás esetén, illetve képviselői megbízatásának keretében történő véleménynyilvánítás vagy szavazás esetén, illetve mennyiben felelnek meg a [jegyzőkönyv] 10. cikkében meghatározott - nemzeti jog hatálya alá nem tartozó - szempontoknak, majd javaslatot tesz, amelyben felkéri az érintett hatóságot a szükséges következtetések levonására."

3. A francia alkotmány 26. cikke

6 A francia alkotmány 26. cikke a következőképpen rendelkezik:

"A feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt a parlament tagjai ellen nem folytatható jogi eljárás, vizsgálat, azok nem tartóztathatók le, nem vehetők őrizetbe és nem ítélhetők el.

Nem lehet parlamenti képviselőt letartóztatni súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény miatt, és nem lehet őrizetbe venni vagy őrizet jellegű intézkedés alá vonni azon nemzetgyűlés elnökségének engedélye nélkül, amelynek tagja. Nincs szükség ilyen engedélyre súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény elkövetésében való tettenérés, illetve jogerős ítélet esetében.

A parlamenti képviselővel szembeni fogva tartást, szabadságelvonó vagy szabadságkorlátozó intézkedéseket, illetve a képviselő elleni eljárást fel kell függeszteni az ülésszak idejére, amennyiben azon nemzetgyűlés, amelynek tagja, azt kéri [...]"

A jogvita alapjául szolgáló tényállás

7 A felperes, Bruno Gollnisch, az Európai Parlament képviselője, és a Rhône-Alpes régió (Franciaország) regionális önkormányzati képviselője.

8 2004. október 11-én a felperes sajtótájékoztatót tartott lyoni választókerületében (Franciaország).

9 Ezen alkalommal a felperes egymást követően a következő témákra tért ki: a Török Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásának kérdése, az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés ratifikálásának folyamata, az iraki túszok ügye, a politikai és szociális helyzet, és végül a Jean-Moulin Lyon-III egyetemen tapasztalható rasszizmussal és holokauszttagadással kapcsolatos, a francia oktatási miniszterhez megküldött bizottsági jelentés (az ún. Rousso-jelentés), amely többek között a második világháború európai történetével foglalkozó egyes egyetemi oktatók politikai véleményével kapcsolatos.

10 2004. október 15-én a francia igazságügy-miniszter rendőrségi nyomozást rendelt el a felperes által e sajtótájékoztatón tett bizonyos megjegyzések tárgyában, amelyek a nemzeti szocialista rendszer által elkövetett emberiség elleni bűncselekmények megkérdőjelezésének minősültek.

11 2004. november 29-i levelében a cour d'appel de Lyon mellett működő procureur général (államügyész) utasítást adott a procureur de la République de Lyonnak (lyoni főügyész) eljárás megindítására a felperes ellen az emberiség elleni bűncselekmények megkérdőjelezése miatt. A procureur de la République de Lyon büntetőeljárást indított a felperes ellen a sajtószabadságról szóló, 1881. július 29-i törvény (Bulletin des Lois, 1881, n° 637, 125. o.) 24b. cikke alapján. E cikket, amely büntetőjogi jogkövetkezmény terhe mellett tiltja többek között az emberiség elleni bűncselekmények megtörténtét tagadó vélemény nyilvánosság előtti kifejtését, az 1990. július 13-i 90-615. sz. törvény vezette be, amelynek célja minden rasszista, antiszemita vagy idegengyűlölő cselekmény szankcionálása (JORF, 1990. július 14., 8333. o.).

12 2005. április 7-én Luca Romagnoli, az Európai Parlament képviselője, az Európai Parlament eljárási szabályzata 6. cikke (3) bekezdésének rendelkezései alapján levelet küldött a Parlament elnökének, melyben a következő szavakkal kérte, hogy a felperes parlamenti mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet terjesszen a Jogi Bizottság elé:

"A fumus persecutionis nyilvánvaló esetével állunk szemben [...], amelyben egy ellenzéki képviselő ellen a végrehajtó hatalom egyik képviselőjének személyes utasítására indítanak eljárást, akinek ráadásul helyi szinten ellenfele is.

A [jegyzőkönyv] 10. cikke [első bekezdésének a) pontja] értelmében a B. Gollnisch által élvezett parlamenti mentelmi jogot a francia alkotmányjog előírja. A francia alkotmány 26. cikke úgy rendelkezik, hogy az a nemzetgyűlés, amelynek a parlamenti képviselő a tagja, kérheti az eljárások felfüggesztését.

A[z Európai Parlament eljárási szabályzata] 6. cikkének (3) bekezdése szerint eljárva megtiszteltetés számomra, hogy B. Gollnisch mentelmi jogának védelme végett, hozzájárulásával, eljárhatok."

13 Az Európai Parlament 2005. április 14-i plenáris ülésén a Parlament elnöke tudomásul vette L. Romagnoli levelét, és átadta a felperes mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet az ez ügyben illetékes jogi ügyek bizottságának.

14 A Jogi Bizottság 2005. április 21-i ülésén D. Wallist, az Európai Parlament képviselőjét, nevezték ki előadónak ezen ügyhöz.

15 2005. április 25-én L. Romagnoli újabb levelet küldött az Európai Parlament elnökének, azt követően, hogy a felperes idézést kapott, hogy 2005. április 26-án jelenjen meg a Tribunal correctionnel de Lyon (lyoni büntetőbíróság) előtt.

16 A Tribunal correctionnel de Lyon előtti tárgyalás folyamán az ügyet elnapolták, mivel a felperes mentelmi jogának fenntartása iránti kérelmet még nem vizsgálta meg az Európai Parlament.

17 2005. június 9-én az Európai Parlament Jogi Bizottságának elnöke levelet írt a francia igazságügy-miniszternek, amelyben egyrészt tájékoztatta a felperes mentelmi jogának fenntartása iránti kérelem létezéséről, és másrészt a felperes ellen folyamatban lévő bírósági eljárással kapcsolatban tett fel kérdéseket.

18 2005. július 13-án a Parlament elnöke levelet írt Franciaország Európai Unió melletti állandó képviselőjének, amelyben tájékoztatta a Parlament előtti eljárás állásáról, és felkérte, hogy továbbítsa az igazságügyi hatóságok részére a büntetőeljárás pillanatnyi felfüggesztésére irányuló kérelmet, hogy a Parlament megvizsgálhassa az ügyet, és határozatot hozhasson a felperes mentelmi jogának fenntartása iránti kérelemről.

19 2005. július 14-i ülésén a Parlament Jogi Bizottsága próbaszavazást tartott, melyet követően megbízta D. Wallist a felperes mentelmi jogának fenntartására irányuló jelentéstervezet elkészítésével.

20 Az Európai Parlament elnökének 2005. július 13-i levelére a francia igazságügy-miniszter 2005. július 18-án a következőket válaszolta:

"A nyilvános és kontradiktórius vitát követően a megkeresett bíróság feladata a vád által előterjesztett bizonyítékok létezéséről és megfelelő mivoltáról határozni, a gyanúsított addig az ártatlanság vélelmét élvezi. Igazságügy-miniszteri minőségemben nem értékelhetem e kérdést.

Megjegyzem egyébként, hogy a nyomozás keretében Gollnisch urat, jóllehet nem tett eleget a rendőrségi szervek által neki címzett idézésnek, nem vonták rendőrségi őrizet alá, és semmilyen biztonsági intézkedést nem foganatosítottak vele szemben, márpedig csupán ezen intézkedésekhez szükséges a nemzeti parlamenti képviselők esetében a [francia] alkotmány 26. cikkének alkalmazásában azon nemzetgyűlés elnökségének előzetes engedélye, amelynek tagjai."

21 Miután több alkalommal is összeültek, és három jelentésterveztet is megvizsgáltak, a Parlament Jogi Bizottsága a 2005. november 22-i ülésén elfogadta D. Wallis negyedik jelentéstervezetét, amely a felperes mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem elutasítására irányult.

22 E jelentés indokolása a következő:

"4. Első ötéves parlamenti ciklusa óta az Európai Parlament a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó számos kérelem ügyében határozott. A kérelmekről folyó parlamenti viták néhány általános elv kialakulásához vezettek, amelyek határozott elismerést nyertek a Parlament 1987. március 10-i ülésén elfogadott állásfoglalásban. Az általános elvek Donnez úrnak [a jegyzőkönyv] európai parlamenti képviselőkre vonatkozó részét felülvizsgáló jegyzőkönyvtervezetéről szóló jelentésén (A2-121/86) alapulnak. Érdemes röviden feleleveníteni néhány elvet, amelyek a jelen ügyben jelentőséggel bírnak:

a) A parlamenti mentelmi jog nem a Parlament egyes tagjai előnyére biztosított kiváltság, hanem a Parlament és tagjai más intézményekkel szembeni függetlenségének biztosítéka.

b) A tény, hogy a[ jegyzőkönyv] 10. cikke (1) bekezdésének a) albekezdése a nemzeti parlamentek tagjai számára biztosított mentességekre hivatkozik, nem jelenti azt, hogy az Európai Parlamentnek nem áll módjában saját szabályozást kidolgozni a parlamenti képviselői mentesség felfüggesztése vonatkozásában. A Parlament döntései fokozatosan kialakították az európai parlamenti mentelmi jog koherens fogalmát, amely elvileg a nemzeti parlamentek különböző gyakorlataitól független. Ennek köszönhetően elkerülhető az, hogy a képviselőkkel szemben a nemzetiségük függvényében eltérő bánásmódot alkalmazzanak. Következésképpen, ha a nemzeti jog alapján elismert mentelmi jogot figyelembe is veszi, az Európai Parlament saját állandósult elveit alkalmazza egy képviselő mentelmi jogának felfüggesztése ügyében.

A parlamenti mentelmi jog célja a képviselők szólásszabadsághoz és politikai vitában való szabad részvételhez való jogának védelme. A Parlament illetékes bizottsága ennélfogva következetesen kitart a mellett az alapvető elv mellett, hogy olyan esetekben, amikor a képviselő kifogásolt cselekedetei politikai tevékenységének részét képezik, vagy közvetlenül ahhoz kapcsolódnak, a Parlament nem függeszti fel a mentelmi jogot.

Ilyen eset lehet például, amikor úgy ítélik meg, hogy egy képviselő politikai tevékenysége körében, megmozdulásokon, nyilvános üléseken, politikai kiadványokban, a sajtóban, könyvben, televízióban, politikai röpirat aláírása révén vagy akár a bíróságon nyilvánítja ki véleményét.

c) Ezt az elvet a mentelmi jog felfüggesztése melletti és elleni egyéb érvekkel együtt kell figyelembe venni, különösen abban az esetben, ha fennáll a »fumus persecutionis« esete, azaz a feltételezés, hogy a büntetőjogi eljárás alapja a képviselő politikai tevékenysége iránti ártó szándék. A Donnez-jelentés indokolásában leírt meghatározás szerint a »fumus persecutionis« lényegében azt jelenti, hogy a mentelmi jog nem kerül felfüggesztésre, amennyiben fennáll a gyanú, hogy a büntetőjogi eljárás alapja a képviselő politikai tevékenysége iránti ártó szándék.

Így, ha egy politikai ellenfél kezdeményezi az eljárást, a mentelmi jogot nem függesztik fel, mivel az eljárást úgy kell tekinteni, hogy annak indoka az érintett képviselő elleni ártó szándék, és nem a sérelem helyrehozásának szándéka, kivéve ha ennek ellenkezője bizonyítható. Hasonlóképpen, amikor az eljárást olyan körülmények között indítják, amelyek arra engednek következtetni, hogy annak oka kizárólag az érintett képviselő elleni ártó szándék, a mentelmi jog nem kerül felfüggesztésre.

III. A javasolt határozat indokolása

1. A Jogi Bizottság részletes vitát folytatott a [jegyzőkönyv] alkalmazható cikkeiről, és úgy határozott, hogy a jelen esetet [a jegyzőkönyv] 9. cikke értelmében a fent említett elvekkel összefüggésben kell megvizsgálni.

A 9. cikk kimondja, hogy »[a] feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, azok nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá«. Ez a teljes mentesség tehát kizárólag a [képviselők] által feladataik ellátása során tett nyilatkozat vagy szavazás esetére vonatkozik.

A Parlament következetesen mindig is azt tekintette alapelvnek, hogy a mentelmi jog semmi esetben sem függeszthető fel akkor, ha a képviselő a vád alapjául szolgáló cselekedeteket az Európai Parlament képviselőjeként politikai feladatainak végrehajtása során követte el, vagy azok közvetlenül kapcsolódtak e feladatokhoz. Ugyanez az elv érvényes a képviselői mentelmi jog fenntartására irányuló kérelem esetében is.

a) Ezen elvek alkalmazása mellett a bizottság megjegyzi, hogy amikor Bruno Gollnisch a 2004. október 11-i sajtótájékoztatón kifejtette véleményét, szólásszabadságát nem európai parlamenti képviselői minőségében ellátott feladatai keretében gyakorolta.

A B. Gollnisch által adott magyarázat szerint a katyini mészárlással kapcsolatos véleményét a Lyon-III Egyetem tanárainak politikai nézeteiről szóló Rousso-jelentésben megnyilvánuló politikai beavatkozásra vonatkozó, erőteljesen kritikus megjegyzéseivel kapcsolatban feltett újságírói kérdésekre adott válaszában fejtette ki. A kijelentések közvetlenül kapcsolódtak Bruno Gollnisch azon szakmai tevékenységeihez, amelyeket a Lyon-III Egyetem professzoraként folytatott, és semmi közük nem volt európai parlamenti képviselői feladataihoz.

Ennek következtében nem állítható, hogy B. Gollnisch az Európai Parlament képviselőjeként "feladatai ellátása során" cselekedett.

b) Az [Európai Parlament eljárási szabályzata] 7. cikkének (6) bekezdése teljesült. A francia igazságügy-miniszter által adott információk alapján a Bruno Gollnisch ellen folytatott büntetőjogi vizsgálat nem akadályozza őt feladatainak ellátásában, például a parlament ülésein, a bizottsági üléseken stb. való részvételében. Ezen információkból kiderül, hogy B. Gollnischnak nem kötelező megjelennie a meghallgatáson, hiszen jogi képviselője képviselheti őt. Továbbá a meghallgatás B. Gollnisch kérésére elnapolható.

2. Az [Európai Parlament eljárási szabályzata] 7. cikkének (2) bekezdése szerint a bizottság határozati javaslata kizárólag a mentesség és a kiváltságok fenntartására irányuló kérelem elfogadására vagy elutasítására tesz ajánlást.

IV. Következtetések

A fenti megfontolások alapján a Jogi Bizottság a mentelmi jog fenntartása mellett és ellen szóló érvek vizsgálatát követően azt ajánlja, hogy a Bruno Gollnisch mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelmet utasítsák el."

23 2005. december13-i 2005/2072 (IMM) határozatában (a továbbiakban: megtámadott határozat) az Európai Parlament követte e javaslatot, és a Jogi Bizottság által elfogadott jelentés aláírására szorítkozva, további indokolás nélkül úgy határozott, hogy a felperes "mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartását elutasítja".

24 2008. február 28-i ítéletében a cour d'appel de Lyon megerősítette a Tribunal correctionnel ítéletét, amely a felperest három havi felfüggesztett szabadságvesztésre és 5 000 euró pénzbüntetésre ítélte, azaz a magánfelek kártérítése egy részének viselésére.

25 2009. június 23-i ítéletében a Cour de cassation (Franciaország) azonban megsemmisítette a cour d'appel de Lyon 2008. február 28-i ítéletét. A Cour de cassation lényegében úgy határozott, hogy a felperesnek felrótt tények nem szolgálhatnak eljárás megindításának alapjául, és ezzel véglegesen lezárta a felperes ellen indított büntetőeljárást.

Az eljárás és a felek kérelmei

26 A Törvényszék Hivatalához 2006. február 13-án benyújtott keresetlevelével a felperes az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében a megtámadott határozat megsemmisítése, és az általa állítólagosan elszenvedett erkölcsi kár megtérítése iránti keresetet terjesztett elő.

27 A Törvényszék Hivatalában 2006. február 13-án nyilvántartásba vett külön beadványban az EK 242. cikk alapján a felperes kérte a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését. E kérelmet a Törvényszék elnöke 2006. május 12-i végzésével elutasította.

28 A Törvényszék Hivatalához 2006. február 21-én benyújtott beadványában L. Romagnoli kérte, hogy a felperes kérelmének támogatása érdekében beavatkozhasson. Ezt a kérelmet a Törvényszék harmadik tanácsa elnökének 2008. február 14-én hozott végzésével elutasították.

29 A Törvényszék Hivatalánál 2006. április 28-án nyilvántartásba vett beadvánnyal a Parlament a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §-a szerinti elfogadhatatlansági kifogást emelt, mely a kereset egészének elfogadhatatlanság miatti elutasítására irányult.

30 A Törvényszék Hivatalához 2006. június 20-án benyújtott iratában a felperes megtette észrevételeit a Parlament által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatban.

31 A Törvényszék (harmadik tanács) 2008. január 22-i végzésében úgy határozott, hogy az elfogadhatatlansági kifogásról az eljárást befejező határozatban dönt.

32 2008. március 14-én a Parlament előterjesztette ellenkérelmét.

33 A felperest a Törvényszék Hivatala 2008. április 1-jei levelében kérte fel válaszának benyújtására.

34 A felperes nem nyújtotta be válaszát az előírt határidőn belül, később azonban megerősítette a jogvita megoldására vonatkozó érdekét.

35 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

36 A Törvényszék a 2009. január 28-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat.

37 A Cour de cassation 2009. június 23-i ítéletét követően a Törvényszék 2009. július 9-i végzésében úgy határozott, hogy újból megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a pervezető intézkedések keretében a feleket iratok benyújtására, és az említett ítélettel kapcsolatos kérdések megválaszolására hívta fel. A felek a felhívásnak a megállapított határidőn belül eleget tettek.

38 A Törvényszék harmadik tanácsa elnökének 2009. szeptember 17-i határozatával a szóbeli szakasz lezárult.

39 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- ítéljen meg számára 8 000 eurót az erkölcsi károk megtérítéseként;

- ítéljen meg számára 4 000 eurót a keresetének képviselete és előkészítése kapcsán felmerült költségek címén.

40 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:

- állapítsa meg hogy a kereset okafogyottá vált, és hogy a Cour de cassation 2009. június 23-i ítéletét követően már nincs szükség határozathozatalra;

- másodlagosan utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant vagy mint megalapozatlant;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

1. A megsemmisítés iránti kérelemről

A felek érvei

41 Miután a Törvényszék felkérte, hogy foglaljon állást a Cour de cassation ítéletének a jelen eljárásra gyakorolt hatását illetően, a felperes először is úgy érvel lényegében, hogy továbbra is érdeke fűződik a megtámadott határozat megsemmisítéséhez: elsősorban annak elkerülése végett, hogy a határozat precedensként szolgáljon, másodsorban mivel új tények alapján ellene új eljárást indítottak, és ennélfogva fontos, hogy a Törvényszék határozzon a megtámadott határozat által felvetett jogkérdésekről annak érdekében, hogy a Parlament ne hozzon a jövőben hasonló határozatot, harmadsorban mivel a Cour de cassation határozata nem szüntette meg teljesen a megtámadott határozat által okozott erkölcsi kárt, és negyedsorban mivel a megtámadott határozat vitatása okán felmerült költségek formájában vagyoni kárt szenvedett.

42 Egyébként a felperes lényegében úgy érvel, hogy keresete elfogadható.

43 A felperes keresete alátámasztására hat jogalapra hivatkozik. Úgy érvel, hogy a Parlament először is visszaélésszerű eljárást valósított meg, másodszor megsértette a jegyzőkönyv 9. és 10. cikkét, harmadszor megsértette a Jogi Bizottságnak egyrészt a szólásszabadságra, másrészt a fumus persecutionisra vonatkozó állandó gyakorlatát, negyedszer megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, ötödször megsértette a képviselői függetlenséget, és végül hatodszor tévesen értelmezte az eljárási szabályzatának a képviselői mandátum elvesztéséhez vezető eljárásra vonatkozó rendelkezéseit.

44 A Parlament lényegében úgy érvel, hogy a felperesnek már nem fűződik érdeke a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, mivel az ellene folytatott büntetőeljárás már visszavonhatatlan módon befejeződött a Cour de cassation 2009. június 23-i ítéletét követően, és a felperes mentelmi jogának kérdése ezen ügy keretében ennélfogva már nem merül fel. Következésképpen a Parlament szerint a megtámadott határozat megsemmisítése nem bírna semmilyen jogi következménnyel a felperes számára.

45 A Parlament úgy véli, hogy a felperes keresetével tulajdonképpen azt kívánja elérni, hogy újra kelljen vizsgálni az ügyet, és ezen újbóli vizsgálat eredményeképpen fenntartanák mentelmi jogát, és fel kellene függeszteni az ellene folytatott eljárásokat, amire már nem lenne mód, tekintettel a Cour de cassation határozatára.

46 Következésképpen úgy érvelve, hogy a kereset elfogadhatatlan, a Parlament úgy véli, hogy amennyiben a keresetet a Törvényszék elfogadhatónak találná, akkor sem lenne szükség határozathozatalra.

47 Az elfogadhatóságot illetően a Parlament lényegében úgy érvel, hogy a megtámadott határozat nem fejt ki joghatásokat, egyrészt a jellegéből adódóan, másrészt pedig a parlamenti mentességek általános rendszeréből adódóan, és ennélfogva nem megtámadható aktus.

48 Az érdemi kérdést illetően a Parlament lényegében arra hivatkozik először is, hogy a kereset a Jogi Bizottság által készített jelentés -és különösen e jelentés indokolása - ellen irányul, míg csupán a plenáris ülésen elfogadott határozat minősülhet a Parlament aktusának, mivel a Jogi Bizottság jelentésében található határozati javaslat, valamint az indokolás nem tekinthető a Parlament aktusának.

49 A Parlament lényegében azzal érvel másodsorban, hogy a mentelmi jog fenntartásával kapcsolatos aktusok nem alapulhatnak közvetlenül a jegyzőkönyvön, és ekképpen a választott jogalap a Parlament eljárási szabályzatában a mentelmi jog fenntartására irányuló aktusok elfogadási eljárására vonatkozóan szereplő jogalap volt.

50 A Parlament lényegében arra hivatkozik harmadsorban, hogy a mentelmi jog fenntartásának jogi keretében a Parlamentnek a mentelmi jog fenntartását elutasító határozata elvben ugyanúgy meghozható a jegyzőkönyv 9. cikke, mint annak 10. cikke alapján.

51 A Parlament negyedsorban lényegében úgy érvel, hogy a felperesnek az említett 10. cikk szükséges alkalmazásával kapcsolatos állításai nem annyira a megtámadott határozat jogi alapját vitatják, mint inkább az érdemi értékelését.

52 A Parlament ötödsorban lényegében arra hivatkozik az eljárások felfüggesztésének alkalmazhatóságát illetően, hogy a felperes keresetében nem azt állítja, hogy a Parlamentnek a francia alkotmány 26. cikkének harmadik bekezdését kellett volna alkalmaznia, hanem azt, hogy a felperes mentelmi jogának fenntartására vonatkozó, esetleges határozatnak az ezen alkotmányi rendelkezés által előírt hatást kellett volna kifejtenie, és a felperes szerint a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) pontja nem utal a francia alkotmány 26. cikkének harmadik bekezdésére.

53 A Parlament hatodsorban lényegében úgy érvel, hogy még amennyiben módjában is állt volna ezen alkotmányos rendelkezést alkalmazni a felperes tekintetében, mérlegelési jogkörére tekintettel a megtámadott határozattal azonos határozatot hozhatott volna.

54 A Parlament hetedsorban lényegében arra hivatkozik, hogy a francia alkotmány 26. cikke harmadik bekezdésének alkalmazása egyfelől azt a kérdést vetné fel, hogy nem közvetlenül a nemzeti jog e rendelkezése alapján kellett volna eljárnia inkább az eljárási szabályzatában meghatározott eljárás követése helyett, mivelhogy ez utóbbi a mentelmi jog fenntartására irányuló eljáráshoz valamiféle mentesség fennállását feltételezi, míg a francia alkotmány 26. cikkének harmadik bekezdése szerint semmilyen mentesség nem létezik a nemzetgyűlés határozatát megelőzően. Egyébként a Parlament úgy véli, hogy még ha a francia alkotmány 26. cikkének harmadik bekezdése alapján járt is volna el, elfogadhatott volna elutasító határozatot, és a felperes jogi helyezte ekképpen változatlan lenne.

55 Az eljárások felfüggesztésére irányuló eljárás másfelől - a Parlament szerint - problémákat vetne fel az "ülésszak" kifejezésnek adandó tartalmat illetően, amelyet közösségi értelmében kellene értékelni, ami ahhoz vezetne, hogy az eljárások felfüggesztésére vonatkozó határozat hatásai véget értek volna a 2005/2006. évi ülésszak végén, azaz 2006. március havának második keddjén, hacsak a Parlament nem hosszabbítaná meg az eljárások felfüggesztésére irányuló határozatát.

56 A Parlament nyolcadsorban úgy érvel lényegében, hogy a felperes nem hivatkozhat eredményesen a bizalomvédelem elvének megsértésére, mivel a Parlament nem nyújtott számára pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó ígéretet, amely alapján a felperes azt hihette volna, hogy mentelmi jogát fenntartják, annál is kevésbé, mivel a Parlament e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

57 A Parlament lényegében arra hivatkozik kilencedsorban, hogy a felperes nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot azon állításai alátámasztására, amelyek szerint a megtámadott határozat megsértette a képviselői függetlenségét.

58 Végül a Parlament tizedsorban úgy érvel, hogy a felperesnek az Európai Parlament eljárási szabályzata 3. cikke (6) bekezdésének második albekezdése megsértésével kapcsolatos állításai teljesen megalapozatlanok, mivel e rendelkezés semmilyen kapcsolatban nem áll a megtámadott határozattal.

A Törvényszék álláspontja

59 Meg kell vizsgálni először is, hogy a felperesnek továbbra is fűződik-e érdeke az eljáráshoz, és ennélfogva továbbra is szükséges-e határozni a megsemmisítés iránti kérelemről.

60 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felperes eljáráshoz fűződő érdekének - a kereset tárgyára tekintettel - a kereset benyújtásának napján kell fennállnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. Ezen felül a felperes jogorvoslathoz fűződő érdekének a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (lásd ebben az értelemben a Bíróság 14/63. sz., Forges de Clabecq kontra Főhatóság ügyben 1963. december 16-án hozott ítéletét [EBHT 1963., 719. o. és 748. o.] és a C-362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-4333. o.] 42. pontját).

61 Az állandó ítélkezési gyakorlattal összhangban a megsemmisítés iránti kérelemről már nem szükséges határozni, amennyiben a felperesnek a megtámadott aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke már nem áll fenn az eljárás folyamán bekövetkezett valamely esemény okán (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-28/02. sz., First Data és társai kontra Bizottság ügyben 2005. október 17-én hozott végzésének [EBHT 2005., II-4119. o.] 36. és 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), amely esemény következményeként ezen aktus megsemmisítése önmagában már nem alkalmas joghatások kiváltására (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-25/96. sz., Arbeitsgemeinschaft Deutscher Luftfahrt-Unternehmen és Hapag-Lloyd kontra Bizottság ügyben 1997. március 14-én hozott végzésének [EBHT 1997., II-363. o.] 16. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

62 Egyébként a Bíróság már kimondta, hogy ha a felperes által felhívott érdek jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, ez utóbbinak bizonyítania kell, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos (a Törvényszék T-138/89. sz., NVB kontra Bizottság ügyben 1992. szeptember 17-én hozott ítéletének [EBHT 1992., II-2181. o.] 33. pontja, valamint a T-141/03. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14-én hozott ítéletének [EBHT 2005., II-1197. o.] 26. pontja).

63 Az eljárás folyamán a Cour de cassation úgy találta, hogy a felperesnek felrótt tények nem alkalmasak arra, hogy eljárás megindításának alapjául szolgáljanak. Ekképpen véglegesen véget vetett a felperes ellen azon indított büntetőeljárásnak, amely a megtámadott határozat elfogadásához vezető kérelem alapjául szolgált.

64 A megtámadott határozat megsemmisítése önmagában ennélfogva már nem alkalmas joghatások kiváltására. A Cour de cassation ítéletét követően kizárt, hogy a Parlament a felperes mentelmi jogát illetően új határozatot hozzon a jelen ügy alapjául szolgáló tényekre vonatkozóan, mivel a Cour de cassation kimondta, hogy e tények nem alkalmasak arra, hogy eljárás alapjául szolgáljanak.

65 A felperesnek tehát nem áll már fent a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdeke, és ekképpen a megsemmisítés iránti kérelemről már nem szükséges határozni.

66 E következtetést nem gyengítik a felperesnek a Törvényszék által a Cour de cassation 2009. június 23-i ítéletének hatásaira vonatkozó álláspontjával kapcsolatban feltett írásbeli kérdésre adott válaszában előadott érvek.

67 A felperes úgy érvel a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában, hogy a nézeteivel szembe helyezkedő szervezetek másik eljárást is indítottak ellene egy olyan megválasztottak egy csoportjának a sajtóközleménye okán, amely csoportnak tagja, és mivel e szervezetek ezen eljárás keretében a mentelmi joga felfüggesztését kérték, következésképpen hasznos lenne, ha a Törvényszék a jelen ügyben határozatot hozna.

68 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a felperesnek fennmaradhat valamely intézmény által hozott jogi aktus megsemmisítéséhez fűződő érdeke, ha a feltételezett jogellenesség a felperes által benyújtott kereset alapjául szolgáló ügyben szereplő körülményektől függetlenül a jövőben is megismétlődhet (lásd ebben az értelemben a fenti 60. pontban hivatkozott Wunenburger kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50-52. pontját és a hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

69 Még ha a felperes ellen - amint azt állítja - újabb eljárások indultak is újabb tények alapján, a felperes nem bizonyítja, hogy a jelen ügyben szereplő állítólagos jogellenesség a jelen ügy körülményeitől függetlenül a jövőben megismétlődhetne. A felperes valójában nem az esetében alkalmazott rendelkezések jogszerűségét vitatja, hanem azok Parlament általi alkalmazásának jogellenességére hivatkozik a jelen eljárás alapjául szolgáló ügy sajátos körülményeit illetően. Következésképpen a fenti 68. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem alkalmazandó a jelen esetben, és ennélfogva a felperes az eljáráshoz fűződő érdeke igazolására nem hivatkozhat hatékonyan azon tényre, hogy e jogellenesség a jelen ügy sajátos körülményeitől függetlenül a jövőben megismétlődhetne.

70 Egyébként a felperes a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekére hivatkozik annak alátámasztása érdekében, hogy megalapozott a kártérítési keresete, amely a becsületén esett állítólagos sérelem miatti kártérítésre irányul.

71 Az ítélkezési gyakorlatból helyesen az következik, hogy a megsemmisítés iránti kereset nem tekinthető elfogadhatatlannak csupán az eljáráshoz fűződő érdek hiánya miatt pusztán azért, mert a megtámadott határozat megsemmisítése esetén az aktust elfogadó intézmény számára a körülményekre tekintettel lehetetlenné válhatna a Szerződésből eredő kötelezettség teljesítése. Hasonló esetben a keresetben továbbra is fennmarad az eljáráshoz fűződő érdek, legalább is mint egy esetleges kártérítési kereset alapjában (a Bíróság 76/79. sz., Könecke Fleischwarenfabrik kontra Bizottság ügyben 1980. március 5-én hozott ítéletének [EBHT 1980., 665. o.] 9. pontja, és a C-68/94. és C-30/95. sz., Franciaország és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. március 31-én hozott ítéletének [EBHT 1998., I-1375. o.] 74. pontját).

72 Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a jelen esetben a felperes a megsemmisítés iránti keresetével egyidejűleg kártérítési keresetet is benyújtott, és ennélfogva a Törvényszék anélkül határozhat a Parlament által elkövetett esetleges hiba fennállásáról, hogy a megsemmisítés iránti keresetről határoznia kellene. A felperes tehát nem hivatkozhat hatékonyan ezen ítélkezési gyakorlatra az eljáráshoz fűződő érdeke alátámasztására.

73 Végül a jelen kereset okán felmerült költségek megtérítése a költségek értékelésének körébe tartozik, és szintén nem alapozhatja meg a felperesnek a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő érdekét.

74 Ennélfogva anélkül, hogy szükséges lenne a Parlament által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogást megvizsgálni, meg kell állapítani, hogy a megsemmisítés iránti kereset okafogyottá vált.

2. A kártérítési kérelemről

Az elfogadhatóságról

A felek érvei

75 A Parlament lényegében úgy érvel, hogy a felperes a keresetében egyetlen konkrét tényre vagy bizonyítékra sem hivatkozik, amely azt támasztaná alá, hogy a Közösség felelőssége megállapításának mind a három együttes feltétele teljesül - jelesül az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár bekövetkezése, valamint az ezen magatartás, illetve az állítólagos kár közötti okozati összefüggés fennállása -, és következésképpen a kártérítési kereset elfogadható.

76 A felperes elsősorban lényegében úgy véli, hogy a Parlament magatartásának jogellenességét jogilag megkövetelt módon bizonyította, emlékeztetve a megsemmisítés iránti keresete alátámasztására felhozott jogalapokra, és különösen azon tényre, hogy a megtámadott határozatot nyilvánvalóan nem megfelelő jogalap alapján hozták. Másodsorban arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat erkölcsi kárnak és "jogi üldöztetésnek" tette ki, amely kár a jó hírnevének sérelmében nyilvánult meg, mivel a francia és a nemzetközi sajtó egésze a mentelmi joga fenntartásának elutasítását a Parlament bizalmának megvonásaként értelmezte. Harmadsorban úgy véli, hogy a Parlament jogellenes aktusa és az abból származó kár közötti okozati összefüggés bizonyítást nyert.

A Törvényszék álláspontja

77 Az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-ának c) pontja szerint a keresetlevélnek többek között tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését. A valamely intézmény által állítólagosan okozott károk megtérítése iránti keresetnek e követelmények teljesítéséhez tartalmaznia kell azokat a tényeket, amelyek alapján meghatározható a közösségi intézmény felperes által kifogásolt magatartása, azokat az okokat, amelyek miatt a felperes úgy véli, hogy ok-okozati összefüggés van a magatartás és az állítólagos kár között, valamint e károk jellegét és mértékét (lásd a Törvényszék T-376/04. sz., Polyelectrolyte Producers Group kontra Tanács és Bizottság ügyben 2005. július 22-én hozott végzésének [EBHT 2005., II-3007. o.] 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ezen elemeknek kellően világosaknak és pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül határozni tudjon a keresetről. A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy azon lényeges ténybeli vagy jogi körülmények, amelyeken a kereset alapul, legalább összefoglaló jelleggel, de összefüggő és érthető módon kitűnjenek a keresetlevélből (lásd a Törvényszék T-308/05. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2007. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 2007., II-5089. o.] 72. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

78 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a keresetlevélben szereplő közlések kellően világosak és pontosak voltak-e ahhoz, hogy az alperes számára védekezésének előkészítését, a Törvényszék számára pedig a határozathozatalt adott esetben további adatok nélkül is lehetővé tegyék.

79 Meg kell állapítani, hogy a keresetlevél különösen részletes olvasatából kitűnik, hogy az a Parlamentnek felrótt magatartást egyértelműen meghatározza; kifejti, hogy a megtámadott határozat a felperest erkölcsi kárnak és "jogi üldöztetésnek" tette ki, és az erkölcsi kár megtérítéseként a Parlament 8 000 euró megfizetésére való kötelezésére irányuló kérelmet tartalmaz.

80 E közlések elegendőnek tűnnek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a Parlament számára a védekezést, és a Törvényszék számára a kártérítési keresetről való határozathozatalt.

81 A kártérítési keresetet következésképpen elfogadhatónak kell tekinteni.

Az ügy érdeméről

A felek érvei

82 A felperes lényegében úgy érvel, hogy a Parlament magatartása jogellenes, és erkölcsi kárt okozott számára, amely kárral kapcsolatban kifejtette, hogy a jó hírnevén esett sérelemről van szó. E sérelmet 8 000 euróban számszerűsíti. Emellett elismeri, hogy a Cour de cassation által hozott ítélet e kár egy részét megszűntette.

83 Emlékeztetni kell arra, hogy a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a Parlament először is visszaélésszerű eljárást valósított meg, másodszor megsértette a jegyzőkönyv 9. és 10. cikkét, harmadszor megsértette a Jogi Bizottságnak egyrészt a szólásszabadságra, másrészt a fumus persecutionisra vonatkozó állandó gyakorlatát, negyedszer megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét, ötödször megsértette a képviselői függetlenséget, és végül hatodszor tévesen értelmezte az eljárási szabályzatának a képviselői mandátum elvesztéséhez vezető eljárásra vonatkozó rendelkezéseit.

84 A második kifogást illetően a felperes többek között úgy érvel lényegében, hogy a jelen esetben nem alkalmazható a jegyzőkönyv 9. cikke, amely a Parlament tagjainak feladataik ellátása során kifejtett véleményére vagy leadott szavazatára vonatkozik, és amelyet a Parlament a felperes mentelmi joga fenntartását elutasító határozata alapjául választott, mivel e rendelkezés csupán a plenáris ülés, és a parlamenti szervek - mint a bizottságok és a politikai csoportok - ülései keretében kifejtett véleményekre és leadott szavazatokra vonatkozik, és nem egy kongresszus keretében vagy egy választási kampány folyamán kifejtett véleményekre.

85 A felperes ezzel szemben úgy véli, hogy a jegyzőkönyv 10. cikke alkalmazható lenne a helyzetére, mivel e rendelkezés egyebek mellett azon aktusokra vonatkozik, amelyek nem minősülnek sem véleménynek, sem szavazatnak, függetlenül attól, hogy ezekre az Európai Parlament keretében kerül sor, vagy sem. Azon beszédek, amelyek miatt eljárás indult ellene, a politikai tevékenységek nyári szünetet követő újraindítását jelölő sajtókonferencián hangzottak el, azon politikai párt helyiségében, amelynek a felperes tagja.

86 Azzal, hogy csak a jegyzőkönyv 9. cikkét fogadta el, a Parlament tévesen alkalmazta a jogot.

87 A Parlament lényegében úgy érvel, hogy a Közösség felelőssége megállapításának feltételei nem teljesülnek, és a keresetet mint megalapozatlant el kell utasítani.

88 A felrótt magatartás jogellenességét illetően a Parlament a megsemmisítés iránti kereset keretében lényegében úgy érvel először is, hogy a kereset voltaképpen a Jogi Bizottság által készített jelentés ellen irányul, márpedig csupán a Parlament által elfogadott határozat minősülhet a Parlament aktusának, mivel a Jogi Bizottság jelentésében található határozati javaslat, valamint az indokolás nem tekinthető a Parlament aktusának; másodszor mivel a mentelmi jog fenntartásával kapcsolatos aktusok nem alapulhatnak közvetlenül a jegyzőkönyvön, a választott jogalap a Parlament eljárási szabályzatában a mentelmi jog fenntartására irányuló aktusok elfogadási eljárására vonatkozóan szereplő jogalap volt; harmadszor, hogy a Parlamentnek a mentelmi jog fenntartását elutasító határozata elvben ugyanúgy meghozható a jegyzőkönyv 9. cikke, mint annak 10. cikke alapján; negyedszer, hogy a felperesnek az említett 10. cikk szükséges alkalmazásával kapcsolatos állításai nem annyira a megtámadott határozat jogi alapját vitatják, mint az érdemi értékelését; ötödször, szerinte a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) pontja nem utal a francia alkotmány 26. cikkének harmadik bekezdésére, és a felperes keresetében nem azt állítja, hogy a Parlamentnek a francia alkotmány 26. cikkének harmadik bekezdését kellett volna alkalmaznia, hanem azt, hogy a felperes mentelmi jogának fenntartására vonatkozó, esetleges határozatnak az ezen alkotmányi rendelkezés által előírt hatást kellett volna kifejtenie; hatodszor, még amennyiben módjában is állt volna ezen alkotmányos rendelkezést alkalmazni a felperes tekintetében, a Parlament a mérlegelési jogkörére tekintettel a megtámadott határozattal azonos határozatot hozhatott volna; hetedszer a francia alkotmány 26. cikke harmadik bekezdésének alkalmazása azt a kérdést vetné fel, hogy a Parlamentnek nem közvetlenül a nemzeti jog e rendelkezése alapján kellett volna eljárnia inkább, az eljárási szabályzatában meghatározott eljárás követése helyett, és még ha a Parlament a francia alkotmány 26. cikkének harmadik bekezdése alapján járt is volna el, elfogadhatott volna elutasító határozatot, és a felperes jogi helyezte ekképpen változatlan lenne; ráadásul az eljárások felfüggesztésére vonatkozó határozat hatásai - ha a Parlament nem hosszabbította meg az eljárások felfüggesztésére irányuló határozatát, - véget értek volna a 2005/2006. évi ülésszak végén, azaz 2006. március havának második keddjén, tehát azelőtt hogy a Tribunal correctionnel határozatot hozott volna a felperes ügyében; nyolcadszor a felperes nem hivatkozhat eredményesen a bizalomvédelem elvének megsértésére; kilencedszer a felperes nem terjesztett elő semmilyen bizonyítékot azon állításai alátámasztására, amelyek szerint a megtámadott határozat megsértette a képviselői függetlenségét; végül tizedszer, hogy a felperesnek az Európai Parlament eljárási szabályzata 3. cikke (6) bekezdésének második albekezdése megsértésével kapcsolatos állításai teljesen megalapozatlanok.

89 Az okozati összefüggést illetően a Parlament úgy érvel, hogy egyáltalán nem a Parlament felelős azon tény tekintetében, miszerint harmadik felek nem megfelelően értelmezték a megtámadott határozatot, és a felperes bűnösségének vélelmét vélték benne látni.

A Törvényszék álláspontja

90 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösségnek az EK 288. cikk második bekezdése értelmében, a szervei jogellenes magatartása esetén fennálló szerződésen kívüli felelősségéhez több feltétel együttes teljesülése szükséges, nevezetesen az intézményekkel szemben kifogásolt magatartás jogellenessége, a kár valós jellege, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállása (a Bíróság 26/81. sz., Oleifici Mediterranei kontra EGK ügyben 1982. szeptember 29-én hozott ítéletének [EBHT 1982., 3057. o.] 16. pontja; a Törvényszék T-175/94. sz., International Procurement Services kontra Bizottság ügyben 1996. július 11-én hozott ítéletének [EBHT 1996., II-729. o.] 44. pontja).

91 A Közösség felelőssége megállapításának e három feltétele kumulatív (a Bíróság C-257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I-5251. o.] 14. pontja, a Törvényszék T-43/98. sz., Emesa Sugar kontra Tanács ügyben 2001. december 6-án hozott ítéletének [EBHT 2001., II-3519. o.] 59. pontja). Így ezen feltételek egyikének hiánya elegendő a kártérítési kereset elutasításához (a Törvényszék T-146/01. sz., DLD Trading kontra Tanács ügyben 2003. december 17-én hozott ítéletének [EBHT 2003., II-6005. o.] 74. pontja).

92 A jelen esetben először is a Parlament magatartásának jogellenességével kapcsolatos állításokat kell megvizsgálni.

- A Parlament kifogásolt magatartásáról

93 A Közösség szerződésen kívüli felelősségét megalapozó - a fenti 90. pontban említett - három feltétel közül az elsővel kapcsolatban az ítélkezési gyakorlat olyan jogszabály kellően súlyos megsértését követeli meg, amely jogot állapít meg a magánszemélyek javára. A döntő kritérium annak megállapításához, hogy a jogszabály kellően súlyos megsértésének követelménye teljesül, többek között amikor az érintett intézmény széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a mérlegelési jogkör tekintetében meghatározott korlátok ezen intézmény általi nyilvánvaló és súlyos megsértése. Ha ez az intézmény csak igen csekély vagy semmilyen mérlegelési jogkörrel nem rendelkezik, a közösségi jog egyszerű megsértése elegendő a kellően súlyos jogsértés fennállásának megállapításához (a Bíróság C-352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4-én hozott ítéletének [EBHT 2000., I-5291. o.] 43. és 44. pontja; és a Törvényszék T-198/95., T-171/96., T-230/97., T-174/98. és T-225/99. sz., Comafrica és Dole Fresh Fruit Europe kontra Bizottság egyesített ügyekben 2001. július 12-én hozott ítéletének [EBHT 2001., II-1975. o.] 134. pontja).

94 Egyébként bár a jegyzőkönyvben elismert, a Közösségeket megillető kiváltságok és mentességek mindössze funkcionális jellegűek, és céljuk a Közösségek működése és függetlensége akadályainak elkerülése (a Bíróság 1/88. sz., Générale de Banque kontra Bizottság ügyben 1989. április 11-én hozott végzésének [EBHT 1989., 857. o.] 9. pontja és C-2/88. IMM. sz., Zwartveld és társai ügyben 1990. július 13-án hozott végzésének [EBHT 1990., I-3365. o.] 19. pontja), nem szabad szem elől téveszteni, hogy azokat kifejezetten a Parlament tagjai, valamint a közösségi intézmények tisztviselői és egyéb alkalmazottai számára biztosították. Az a körülmény, hogy a kiváltságokat és mentességeket a közösségi közérdek céljából írták elő, igazolja az intézmények azon hatáskörét, hogy adott esetben felfüggesszék a mentelmi jogot, de nem jelenti azt, hogy e kiváltságokat és mentességeket kizárólag a Közösség részére, és nem ugyanúgy a közösségi tisztviselők, egyéb alkalmazottak vagy a Parlament tagjai számára biztosítják. A jegyzőkönyv tehát alanyi jogokat teremt az említett személyek tekintetében, amelyeknek tiszteletben tartását a Szerződés által létrehozott jogorvoslati lehetőségek rendszere biztosítja (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-345/05. sz., Mote kontra Parlament ügyben 2008. október 15-én hozott ítéletének [EBHT 2008., II-2849. o.] 28. pontját; lásd továbbá analógia útján a Bíróság 6/60. sz., Humblet kontra belga állam ügyben 1960. december 16-án hozott ítéletét [EBHT 1960., 1125. o., 1148. o.]).

95 Meg kell állapítani, hogy a Parlament elnökének küldött, a felperes parlamenti mentelmi joga fenntartására irányuló kérelemnek a Jogi Bizottság elé terjesztésére vonatkozó 2005. április 7-i levélben L. Romagnoli a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdésére hivatkozva előadta, hogy a B. Gollnisch által élvezett parlamenti mentelmi jog az, amit a francia alkotmány 26. cikke határoz meg, melynek értelmében az a nemzetgyűlés, amelynek a parlamenti képviselő a tagja, kérheti az eljárások felfüggesztését. Az Európai Parlament eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdése szerint L. Romagnoli B. Gollnisch mentelmi jogának fenntartása végett az utóbbi hozzájárulásával járt el.

96 A tárgyalás során a Parlament elismerte, hogy L. Romagnoli kérelme kifejezetten arra irányult, hogy a Parlament az eljárások felfüggesztését kérje a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése és a francia alkotmány 26. cikke alapján.

97 Meg kell állapítani, hogy a Parlament - a Jogi Bizottságnak B. Gollnisch mentelmi joga felfüggesztésére irányuló javaslatát követve és a bizottság jelentését e dokumentum indokolásának tartalmával kapcsolatos fenntartásának kifejezése nélkül a megtámadott határozatba belefoglalva - magáévá tette a jelentés indokolását.

98 Következésképpen a Jogi Bizottság jelentésének indokolásával szembeni kifogást magának a megtámadott határozatnak az indokolásával szembeni kifogásnak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben a fenti 94. pontban hivatkozott Mote kontra Parlament ügyben hozott ítélet 59. pontját).

99 A Jogi Bizottság jelentéstervezeteiből kitűnik:

- az első jelentéstervezetben a javasolt következtetés a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján a felperes mentelmi joga fenntartása;

- a második jelentéstervezetben a javasolt következtetés a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdésére alapított érvelés alapján a felperes mentelmi joga fenntartásának elutasítása;

- a harmadik jelentéstervezetben a következtetés az volt, hogy a felperes mentelmi jogát sem a jegyzőkönyv 9. cikke, sem annak 10. cikke alapján ne tartsák fenn;

- a jelentés következtetése az utolsó, a Jogi Bizottság, majd maga a Parlament által elfogadott változatban a felperes mentelmi joga fenntartásának elutasítása volt annak kifejtésével, "III. A javasolt határozat indokolása" cím alatti első bekezdésben, hogy a Jogi Bizottság úgy határozott, hogy a jelen ügyet a jegyzőkönyv 9. cikkének fényében kell vizsgálni.

100 A Parlamenthez benyújtott, a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése és a francia alkotmány 26. cikke alapján az eljárások felfüggesztésére irányuló kérelem tartalmát illetően azt, hogy a Parlament úgy határozott, e kérelmet egyedül a jegyzőkönyv 9. cikke alapján kell megvizsgálni, úgy kell tekinteni, hogy elutasította e kérelemnek a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján való vizsgálatát.

101 El kell ismerni, hogy a Parlament széleskörű mérlegelési jogkörrel bír a jelen esetben benyújtotthoz hasonló kérelmet követő határozat tartalmát illetően.

102 Ugyanakkor, mivel a jelen esetben a Parlamenthez az eljárások felfüggesztése iránt a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján nyújtottak be - egyértelmű - kérelmet, nem tartozott a Parlament mérlegelési jogkörébe annak kérdése, hogy a határozatot a jegyzőkönyv 9. cikke vagy 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján kell-e meghozni.

103 Meg kell állapítani, hogy a Parlament nem határozott arról, hogy helyt ad-e, vagy sem, az elé terjesztett kérelemnek, ami a mérlegelési jogkörébe tartozó határozat lett volna.

104 A Parlament ezzel szemben az elé terjesztett kérelemre azt válaszolta, hogy a jegyzőkönyv 9. cikkének fényében nem kívánja fenntartani a felperes mentelmi jogát.

105 Meg kell állapítani, hogy mivel nem a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján határozott, a Parlament nem hozott határozatot az eljárások esetleges felfüggesztését illetően, amint azt a francia alkotmány 26. cikkének (3) bekezdése előírja.

106 A jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése rendelkezései értelmében a képviselők által a nemzeti területükön élvezett mentelmi jog terjedelmét és tartalmát a különböző nemzeti jogszabályok határozzák meg, amelyekre e rendelkezés visszautal.

107 Egyébként tekintettel azon tényre, hogy az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány (HL 1976. L 278., 5. o.) 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a 2004-es európai parlamenti választásoktól kezdődően az Európai Parlament tagjainak megbízatása nem összeegyeztethető a nemzeti parlamenti képviselőséggel, az Európai Parlament feladata a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdésében meghatározott mentességek hatékonyságának biztosítása, amit a Parlament a tárgyalás során el is ismert.

108 Mivel a fenti 94. pontban kifejtett okokból a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése, amelynek célja - a benne említett nemzeti jogszabályok rendelkezéseivel együtt - a Parlament ülésszakának idejére a Parlament tagjai által a nemzeti területükön élvezett mentességek rendszerének létrehozása, alanyi jogokat teremt az említett személyek tekintetében, és ennélfogva a Parlament tagjai számára jogokat keletkeztető jogszabálynak minősül, a Parlament, amikor nem a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdése alapján határozott, kellően egyértelműen megsértett egy magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabályt.

109 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapításának egyéb feltételei - azaz a kár ténylegességével és az okozati összefüggés fennállásával kapcsolatos feltételek - teljesülnek-e.

- Az okozati összefüggésről

110 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Közösség szerződésen kívüli felelőssége megállapítását illetően az okozati összefüggéssel kapcsolatos feltétel akkor teljesül, ha az érintett intézmény által elkövetett kötelezettségszegés és a hivatkozott kár között közvetlen okozati összefüggés van, amely összefüggés meglétét a felperesnek kell bizonyítania. A Közösség felelősségét csak olyan kár vonatkozásában lehet megállapítani, amely kellően közvetlenül következik az érintett intézmény jogellenes magatartásából (a Bíróság C-363/88. és C-364/88. sz., Finsider és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1992. január 30-án hozott ítéletének [EBHT 1992., I-359. o.] 25. pontja, és a Bíróság C-255/06. P. sz., Yedaş Tarim ve Otomotiv Sanayi ve Ticaret kontra Tanács és Bizottság ügyben 2007. július 5-én hozott végzésének [az EBHT-ban nem tették közzé] 61. pontját), vagyis az szükséges, hogy e magatartás legyen a kár meghatározó oka (lásd a Törvényszék T-201/99. sz., Royal Olympic Cruises és társai kontra Tanács és Bizottság ügyben 2000. december 12-én hozott végzésének [EBHT 2000., II-4005. o.] 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Viszont nem a Közösségre hárul a szerveinek eljárásából - akár csak áttételesen - következő összes hátrányos következmény jóvátétele (lásd ebben az értelemben a Bíróság 64/76. és 113/76., 167/78. és 239/78., 27/79., 28/79. és 45/79. sz., Dumortier testvérek és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 1979. október 4-én hozott ítéletének [EBHT 1979., 3091. o.] 21. pontját).

111 A felperes úgy érvel, hogy a Parlament által elkövetett, fenti 83. pontban említett jogellenességek az általa hivatkozott becsületén esett sérelem forrásai.

112 Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a felperes a Törvényszék írásbeli kérdésére 2009. július 23-án adott válaszában kifejtette, hogy a Cour de cassation nem szűntette meg teljesen a megtámadott határozat által okozott erkölcsi kárt. A felperes a francia hatóságok által ellene folytatott eljárásokat nevezi meg az említett kár, illetve annak egy része forrásaként.

113 Következésképpen a Parlament által elkövetett jogellenesség, amely abban nyilvánult meg, hogy a Parlament megtagadta a kérelemnek a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdésére tekintettel történő vizsgálatát, és ekképpen nem ennek alapján válaszolt a felperesnek, nem jelenti a felperes által hivatkozott, becsületén esett sérelem - illetve annak legalább egy része - közvetlen és meghatározó okát.

114 Mindenesetre meg kell állapítani továbbá, hogy a megtámadott határozat jogellenessége nem jelenti a felperes által hivatkozott becsületén esett sérelem közvetlen és meghatározó okát.

115 Amint azt a felperes is elismeri a Törvényszéknek a Cour de cassation ítéletéből levonandó következtetésekkel kapcsolatos kérdésére adott írásbeli válaszában, ha a Parlament a jegyzőkönyv 10. cikke első bekezdésének a) albekezdésére támaszkodott volna, akkor is jogszerűen hozhatott volna mind az eljárások felfüggesztésére irányuló határozatot, mind az eljárások felfüggesztését nem kérő határozatot.

116 Az eljárások felfüggesztését kérő határozat nem szükséges következménye az ez irányú kérelem Parlamenthez való benyújtásának, tekintettel ez utóbbi e tekintetben elismert széles mérlegelési jogkörére.

117 Ennélfogva azon tény, hogy a Parlament nem megfelelő jogalap alapján nem adott helyt az eléterjesztett, az eljárások felfüggesztését kérő kérelemnek, nem tekinthető a hivatkozott kár közvetlen és meghatározó okának, még akkor sem, ha e kár bizonyítást is nyerne.

118 Mivel az okozati összefüggés nem nyert bizonyítást, a kártérítési keresetet mint megalapozatlant el kell utasítani, anélkül, hogy a Közösség felelőssége megállapításának utolsó - a kárral kapcsolatos - feltételét vizsgálni kellene.

A költségekről

119 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze a Parlamentet a keresetének képviselete és előkészítése kapcsán felmerült költségek címén 4 000 euró fizetésére. A Törvényszék bölcsességére hagyatkozik kérelme elfogadhatóságát illetően.

120 A Parlament lényegében úgy érvel, hogy a felperes által kért átalányfizetésről nem rendelkeznek az eljárási szabályzat 87. és azt követő cikkei, és így a Parlament költségek viselésére való kötelezésére irányuló kérelem elfogadhatatlan.

121 Az eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontja szerint megtérítendő költség a feleknél az eljárás céljából szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók és ügyvédek díjazása.

122 Bár a felperes nem jogosult e címen átalányfizetésre, úgy kell tekintetni, hogy a felperes kérelme a Parlament költségekre való kötelezésére irányul. Ennélfogva az nem elfogadhatatlan.

123 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

124 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 6. §-a értelmében ha az eljárás okafogyottá válik, a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.

125 A jelen eset körülményei között úgy kell határozni, hogy a Parlament maga viseli a saját költségeit, valamint a felperesnél felmerült költségek kétharmadát, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A megsemmisítés iránti kereset okafogyottá vált.

2) A Törvényszék a kártérítési kérelmet elutasítja.

3) Az Európai Parlament maga viseli a saját költségeit, valamint a Bruno Gollnischnél felmerült költségek kétharmadát, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeinek kétharmadát is.

4) Bruno Gollnisch maga viseli a saját költségeinek egyharmadát, beleértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeinek egyharmadát is.

Azizi Cremona Frimodt Nielsen

Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. március 19-i nyilvános ülésen.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.