BH 1997.9.427 Ha az elkövető a vélt jogos védelmi helyzet folytán abban a téves feltevésben viszi véghez - az adott esetben életveszélyes sérülést okozó - testi sértési cselekményt, hogy az a társadalomra nem veszélyes: a magatartását nem a jogos védelemre, hanem a tévedésre vonatkozó rendelkezések alapján kell megítélni;

ha pedig a tévedését gondatlanság okozta, az életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége megállapításának van helye [Btk. 14. §, 27. § (2) és (3) bek., 29. §, 170. § (6) bek. 3. ford.].

A megyei bíróság az 1996. október 3-án kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott és a sértett az italbolt előtt, az utcán találkozott össze, amikor is közöttük - egy korábbi lakásügy kapcsán - vita támadt. Ennek során az indulatossá vált sértett ököllel két, közepes erejű ütést mért a vádlott arcára, aki mindkét ütés után a földre esett. A második ütést követően a sértett - azért, hogy segítsen - a felállni igyekvő vádlott felé lépett, ám a vádlott úgy vélte, hogy a sértett újból bántalmazni akarja. Ezért bal kezével ellökte a sértettet, jobb kezével viszont előkapta 14 cm pengehosszúságú tőrkését, s azzal - közepes erővel - a sértettet hasba szúrta. A kés pengéje - 10 cm hosszúságú szúrcsatornát eredményezve - elérte a májat és átszelte a jobb vesét is. A sérülés közvetlen életveszéllyel járt és - mivel a jobb vesét el kellett távolítani - maradandó fogyatékosságot eredményezett.

A határozat ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében; a vádlott és védője elsődlegesen bizonyítottság hiánya, másodlagosan pedig jogos védelem címén felmentésért fellebbezett. A másodfokú tárgyaláson a védő perorvoslatát a jogos védelmi helyzet túllépésére alapozottan a büntetés enyhítése - nevezetesen a börtönbüntetés felfüggesztése - iránt is kiterjesztette.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést visszavonta, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések az alább kifejtettek szerint alaposak.

Az első fokon eljárt megyei bíróság a tényállást a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott bizonyítás anyagával összhangban, a törvényben felsorolt hibáktól mentesen állapította meg, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Ennek során részletesen kifejtette, hogy a történteket a vádlott védekezésével szemben alapvetően miért a sértett előadására, az azt alátámasztó igazságügyi orvos szakértői vélemény megállapításaira, valamint az ezekkel összhangban álló egyéb bizonyítékokra alapozta. Ekként a megalapozott tényállás irányadó volt a felülbírálat során.

Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekmény jogi értékelését illetően.

A megyei bíróság álláspontja szerint a vádlott tévedésben volt a tekintetben, hogy őt további jogtalan támadás fenyegeti, és e tévedésre a sértett személyének ismerete és korábbi magatartása miatt alapos oka volt. Ebből következően a vádlott vélt jogos védelmi helyzetben cselekedett, ám a védekezés szükséges mértékét ijedtségből, illetve menthető felindulásból túllépte, amikor a testi épsége elleni támadást élet kioltására alkalmas módon hárította el. Ezért lényegében a vélt jogos védelem túllépésére alapozottan a Btk. 29. §-ának (3) bekezdését alkalmazta a vádlottal szemben, amikor bűnösségét - eshetőleges szándékára vont következtetés mellett - emberölés bűntettének a kísérletében megállapította.

A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a megyei bíróság jogi álláspontja téves.