A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21523/2009/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 228. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 341. §, 345. §, 346. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.523/2009/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a DAS Jogvédelmi Biztosító Zártkörűen működő Részvénytársaság által képviselt felperesnek, a Vargyai István cégvezető által képviselt alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2009. július 7. napján meghozott, 2.P.25.787/2007/13. számú ítélete ellen, a felperes részéről 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z - é s k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit a tevékenységtől eltiltás tekintetében helybenhagyja, míg a kártérítési kereset tekintetében részben megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes kártérítési felelősséggel tartozik a felperessel szemben a 2007. január 27-én bekövetkezett balesettel összefüggésben.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. január 27-én az alperes által fenntartott és "..." néven üzemeltetett falmászó teremben társával együtt falmászó extrém sportot űzött. Ennek során, a mászófal mintegy 12 méteres magasságában, a biztosító kötél a beülő karabineréből kiakadt, majd az így biztosítás nélkül maradt felperes néhány percnyi kapaszkodást követően, ereje fogytával a mászófalról a földre zuhant és súlyos sérüléseket szenvedett.

Ezt követően a felperes keresetében a fenti balesettel összefüggésben keletkezett vagyoni és nem vagyoni kárainak a megtérítése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Emellett kérte az alperes általános szerződési feltételei 9., 10., 11. pontjainak a tisztességtelensége megállapítását, mert álláspontja szerint azok a kártérítési felelősséggel kapcsolatban az alperes részéről indokolatlan kizáró rendelkezést, míg a maszófalat igénybe vevők részéről indokolatlan joglemondást tartalmaznak. Harmadlagos kérelme az alperesnek a mászóterem üzemeltetésétől, mint jogszabálysértő tevékenységtől való eltiltásra irányult.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Védekezésében tagadta, hogy jogszabálysértő tevékenységet folytatna és a felperesnek jogellenes magatartással kárt okozott volna, továbbá vitatta a kifogásolt szerződési feltételek tisztességtelenségét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes általános szerződési feltételei 9., 10., 11. pontjai tisztességtelenek. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperest részperköltség megfizetésére, míg a peres feleket a kereseti illeték arányos megfizetésére kötelezte. A felperes által támadott általános szerződési feltételekkel kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy azok a szerződéskötéskor fennálló körülményekre és a kikötött szolgáltatás természetére figyelemmel, az alperessel szerződő félre egyoldalúan és indokolatlanul hátrányosak. Ezért a Ptk. 209/B. § (1) bekezdése alapján azok tisztességtelenségét állapította meg. Az alperes tevékenységtől való eltiltásával kapcsolatban arra mutatott rá, miszerint nincs olyan polgári jogi jogszabály, melynek alapján e kérelem teljesíthető volna. Utalt arra, hogy ez esetlegesen hatósági jogkörbe tartozhat, de bírói ítélettel nem kivitelezhető. A kártérítésre irányuló kereseti kérelemmel kapcsolatban pedig úgy foglalt állást, hogy a mászófal, valamint a sporttevékenység biztosítását szolgáló eszközök önmagukban nem minősülnek veszélyes üzemnek. Okfejtése szerint a mászófal veszélyessége a több mint 10 méteres magasságban rejlik, mely azonban gyakorlatilag csak akkor realizálódik, ha arra felmásznak. Mindezekre figyelemmel a Ptk. 345. §-ának alkalmazására nem látott lehetőséget. Ezért az alperes kártérítési felelősségét a Ptk. 318. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján vizsgálta. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, miszerint az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben őt kár érte. A felperes a károkozó magatartás jogellenessége körében kizárólag arra hivatkozott, hogy a falmester nem tartózkodott a mászó-helyiségben. E téren azonban nem nyert bizonyítást, miszerint a falmester jelenlétében a baleset megakadályozható lett volna. Ebből olyan következtetésre jutott, hogy az okozati összefüggés hiánya miatt a kártérítési felelősség megállapítására nem volt jogi lehetőség. Kiemelte, hogy a falmesternek nem volt feladata sem a mentés, sem pedig a balesetek megelőzése, továbbá a biztosítókötés kiakadása következtében a kár elhárítására és a felperes biztonságos lehozatalára sem volt lehetőség. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy az alperes felelőssége a kártérítés általános szabályai szerint sem állapítható meg.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést tartalmilag annak részbeni megváltoztatása és a kereset teljes terjedelmében történő teljesítése iránt. Elsődlegesen azt az ítéleti megállapítást támadta, amely szerint az alperes nem folytat fokozott veszéllyel járó tevékenységet. A Ptk. 346. § (2) bekezdésére utalással hivatkozott arra, hogy bár ő és mászótársa használta a felszereléseket, azok karbantartásáról, ellenőrzéséről az alperesnek kellett volna gondoskodnia. Erre figyelemmel a balesetet okozó karabiner rendellenes működését az alperes e téren kimutatható mulasztásaként kérte értékelni.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult.

A Pp. 228. § (4) bekezdése folytán, fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság ítéletének a kifogásolt kikötések tisztességtelenségét megállapító rendelkezése.