BH 2003.9.379 A felszámolási zárómérleggel kapcsolatos eljárás során nincs lehetőség arra, hogy a hitelező ismételten előterjesszen olyan kifogásokat, amelyeket a bíróság már elbírált, illetve előterjesszen olyan kifogásokat, amelyek tekintetében a törvényben engedett határidő már eltelt [1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (többször mód. Cstv.) 51. § (1) bek., 57. § (1) bek. d) pont, 61. §].

Az elsőfokú bíróság a 96. sorszámú záróvégzésével a felszámoló által előterjesztett, 2001. március 26-i fordulónappal zárt módosított felszámolási zárómérleget jóváhagyta, a felszámolási eljárást befejezte, az adós gazdálkodó szervezetet megszüntette. Megállapította a felszámoló díját, rendelkezett a költségek viseléséről, valamint felhívta a felszámolót, hogy a megszüntetéssel kapcsolatban szükséges intézkedéseket tegye meg. Rendelkezett a hitelezői igények kielégítéséről, K. J. hitelezőnek a záróanyaggal kapcsolatban előterjesztett kifogását elutasította. Megkereste a cégbíróságot az adósnak a cégnyilvántartásból történő törlése iránt. Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós ellen elrendelt felszámolás közzétételére a Cégközlöny 1998. június 11-i, 24. számában került sor. Az eljárásra a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezései az irányadóak. Az elsőfokú bíróság a felszámoló által benyújtott módosított felszámolási zárómérleget a többször mód. Cstv. 61. §-a alapján jóváhagyta, az eljárást pedig befejezte.

A zárómérleggel kapcsolatban K. J. hitelező nyújtott be kifogást. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy K. J. kifogásai közül a záródokumentumokkal kapcsolatosan az elsőfokú bíróság a 31. sorszámú végzésével már korábban állást foglalt, amelyet a másodfokú bíróság helyben hagyott. Egyéb, a hitelezői választmány létrehozásának elmulasztásával kapcsolatos, továbbá a felszámolónak az eljárás során tanúsított többszöri jogszabálysértő magatartására vonatkozó kifogásait az 1999. november 2-i személyes meghallgatásakor nem tartotta fenn, ezektől elállt. Tekintettel arra, hogy a felszámoló jogszabálysértő tevékenysége vagy mulasztása ellen 8 napon belül van lehetőség a kifogás előterjesztésére, e kifogásainak újbóli előterjesztése elkésett, ezért az ezzel kapcsolatos kifogásait ez okból utasította el a bíróság. A hitelező a módosított záróanyaggal kapcsolatban több kifogást terjesztett elő konkrét költségekkel, illetőleg gépeknek az el nem adásával, valamint hollétével kapcsolatban. A bíróság a felszámolót ezekre vonatkozóan megnyilatkoztatta, amely nyilatkozatot kielégítőnek tartotta, ezért jogszabálysértést a felszámoló tevékenysége kapcsán megállapítani nem tudott, így e körben is elutasította a hitelező kifogását.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Fellebbezésében sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság az indítványait, szóbeli előadásait figyelmen kívül hagyta, nem küszöbölte ki ezáltal a felszámoló által elkövetett hibákat és hiányosságokat. Ennek alátámasztására előadta, hogy kifogásolta a hitelezői választmány meg nem választását, azonban ennek orvoslása nem történt meg. Sérelmezte a felszámolás alatt álló cég vagyonának a felmérési módszereit és pontatlanságát, de ezt is eredmény nélkül; továbbá hiába kifogásolta, hogy szükségtelenül több vezetőt alkalmazott a felszámoló a szükségesnél, szabálytalanul szervezte meg a gépek átszállítását 400 000 Ft-ért, szükségtelenül és költségpazarló módon fizetett ki raktározási és őrzési költségként 2 455 600 Ft-ot, a speciális célgépeket nem megfelelően értékesítette, szükségtelenül sok külső szakértőt vett igénybe jelentős díjért. A felvett leltárban szereplő gépek sorsa követhetetlen - a felszámoló nem fogadta el a közreműködését, holott felajánlotta, mivel megfelelő kapcsolatokkal rendelkezett a cég tevékenységi és üzleti körében -, nem tudta kellően megismerni a cég gépeit és iratait. Kérte ezért az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését.

A fellebbezésre a felszámoló észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Előadta, hogy a hitelező követelése a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába került besorolásra. A hitelező kritikai észrevételei akkor kezdődtek, amikor a közbenső felszámolási mérleg kapcsán a d) csoportos hitelezői követelésre nem történt részleges vagyonfelosztás. A felosztható vagyon a záródokumentumok alapján és csak a b) csoportos hitelezői követelések részleges kielégítésére biztosított fedezetet. A bíróság már egy ízben eljárt a hitelező kifogásai vonatkozásában. A közbenső mérleg megfellebbezésére tett észrevételeiben már a felszámoló is kifejtette az álláspontját; azonban a fellebbezésben foglaltakra megismétli: a hitelezők úgy döntöttek, hogy nem hozzák létre a hitelezői választmányt. Az adós társaság vagyonának a felmérése független külső szakértői cég által történt meg, ennek kiválasztása három közismert vagyonértékelőtől kért ajánlat alapján történt. A hitelező által sérelmezett vezető beosztású dolgozóknak 1998. évben megszűnt a beosztása, az ügyvezetőé és a főkönyvelőé pedig 1999-ben. A dolgozók nem voltak indokolatlanul foglalkoztatva, a munkaviszonyuk feladatuk múltával megszüntetésre került. Az üzem áttelepítésének költségeivel kapcsolatban öt beérkezett ajánlat közül választották ki a legelőnyösebb ajánlatot tevőt, és ezzel kötötték meg a szerződést. A raktározás és őrzés komoly költségeket emészt fel, az alkalmazott módszerrel azonban a lehetőségek közül a legtakarékosabb megoldást sikerült megtalálni. A speciális célgépeket a társaság többi vagyontárgyaival együtt nyilvános hirdetés útján értékesítette, ezzel biztosítva az elérhető legmagasabb árat. Külső szakértők igénybevételénél szakcégeket alkalmazott, akiknek a díjait versenyeztetéssel alakította ki. A tevékenységet záró mérleghez tételes leltár készült, a leltár által nyilvántartott teljes eszköz- és készletállomány is kivezetésre került, tehát tárgyiasult vagyon nem maradt fenn. A hitelező részére is eljuttatták a forgalmi értékbecslés komplett anyagát, ez azonban nem eredményezett konkrét pályázót, illetve vevőt. A felszámolás során soha nem utasította vissza a felszámoló a hitelező segítségnyújtását. A felszámoló soha nem akadályozta meg, hogy az adós társaság iratait megismerhesse, és a gépeit megtekinthesse a hitelező. Tudomása szerint a gépek megtekintésével egy alkalommal élt is.

A hitelező fellebbezése nem alapos.