A Győri Ítélőtábla Pf.20031/2019/6. számú határozata kártérítés (KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁVAL okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 229. §, 253. §, 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 29. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:518. §, 6:519. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Molnár Andrea, Vass Mária

Győri Ítélőtábla

Pf.V.20.031/2019/6/I. szám

A Győri Ítélőtábla a dr. Máté Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szakál Róbert Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránt indított perében a Győri Törvényszék 2018. november 12. napján kelt P.20.465/2018/4. szám alatt hozott ítélet ellen a felperes által 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint másodfokú perköltséget.

Köteles a felperes az illetékügyben eljáró hatóság felhívására az államnak 127.360 (egyszázhuszonhétezer-háromszázhatvan) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket megfizetni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes .... nyilvántartási szám alatt bejegyzett igazságügyi szakértő.

A alperes neve mellett szervezett választottbíróság előtt Vb/14038. szám alatt peres eljárás van folyamatban.

A választottbíróság Vb/14038.szám alatt a 2015. március 17. napján kelt végzésével a felperest igazságügyi szakértőként igazságügyi szakértői vélemény elkészítésére rendelte ki.

A felperes a kirendelése alapján 2015. június 23-i keltezéssel elkészítette az igazságügyi szakértői véleményét, és előterjesztette a 1.591.985 forintra vonatkozó szakértői díjjegyzékét.

A választottbíróság a Vb/14038. ügyszám alatt előtte folyamatban lévő peres eljárásban a 2015. november 3-án kelt végzésében a felperes részére szakértői díjat nem állapított meg, a felperes által készített szakvéleményt a bizonyítékok köréből kirekesztette, és felhívta a felperest mint szakértőt, hogy az eljárás során keletkezett, valamint a nála lévő iratokat szolgáltassa vissza 5 napon belül a választottbíróság titkárságára.

Végzésének indokolása rögzítette, hogy a Vb/14038. ügyszám alatt indított eljárás felperese a jelen per felperesének, mint igazságügyi szakértőnek az eljárásával szemben kifogást terjesztett elő. Álláspontja szerint a titoktartási kötelezettségét megszegte, és a szakértelmén túlmutató kérdéskörben történő közreműködésért egyetemi munkatársaihoz fordult, amelyről sem a feleket, sem a választottbíróságot nem tájékoztatta.

Jelen per felperese, mint a Vb/14038. ügyszám alatti eljárásban kirendelt szakértő a Vb/14038. szám alatti választottbírósági ügy felperesének állításait visszautasította, és állította, hogy titoktartási kötelezettségét nem szegte meg.

A választottbíróság végzésének indokolásában rögzített álláspontja szerint nem lehetett a szakvéleményen belül elkülöníteni az aggályos és az esetleg aggályt nem keltő részeket, ezért az egész szakvéleményt ki kellett zárnia a bizonyítékok közül. A szakértő bizonyítékként fel nem használható szakvéleményt készített, ezért feladatát nem végezte el, így díjazásra sem jogosult.

A felperes elsődleges kereseti kérelmében bírósági közhatalmi jogkörben okozott kárfelelősség jogcímén, míg másodlagosan szerződésen kívüli általános kárfelelősség jogcímen kérte az alperes kötelezését a szakértői díjjegyzékben szereplő 1.591.985 Ft összegű szakértői díj és késedelmi kamata megfizetésére.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes kereseti kérelmének elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000 forint perköltséget, valamint az állam javára az illetékes adóhatóság felhívására 95.500 forint feljegyzett elsőfokú eljárási illetéket.

Ítéletének jogi indokolása szerint a felperes keresete alaptalan.

Rögzítette, hogy a Ptké. 54. §-a alapján a perben a jogvita elbírálására a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) rendelkezései az irányadók.

Meghivatkozta a 2013. évi V. törvény 6:518., 6:519. és 6:520. §-át, a 6:548. §-ában foglaltakat, illetve az igazságügyi szakértők díjazásáról szóló 3/1986. IM rendelet egyes rendelkezéseit.

Rögzítette, hogy a választottbíróság előtti eljárásban a szakértői bizonyításra és a szakértői díjra nincsenek eltérő jogszabályi rendelkezések.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért a választottbíróság kirívóan okszerűtlenül mérlegelt és kirívóan súlyos jogértelmezési, jogalkalmazási hibát követett el akkor, amikor a jelen per felperese mint igazságügyi szakértő által benyújtott szakvélemény díjának megállapítását olyan körülményekre való hivatkozással mellőzte, amelyek az érdemi elbírálásra tartozó kérdések körébe tartoznak, ugyanakkor nem mérlegelt és értékelt egyetlen olyan körülményt sem, amelyik a szakértő által elkészített szakvéleménynek a szakvéleményhez mellékelt díjjegyzéknek megfelelő időráfordítással való arányosságát vizsgálta volna.

Az elsőfokú bíróság az előzőekben kifejtett indokai ellenére sem állapította meg az alperes kártérítési felelősségét sem a bírósági közhatalmi jogkörben okozott kárfelelősség, sem a szerződésen kívüli kárfelelősség alapján figyelemmel a másodfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontra.

Kifejtette, hogy amennyiben a választottbíróság előtt jelenleg is folyamatban lévő választottbírósági ügyben a választottbíróság által kirendelt felperes mint igazságügyi szakértő által készített szakvéleményt érintő jogvita nem minősül választottbírósági ügynek, amikor a választottbíróság részletesen megindokolt, de jogorvoslati jogot nem tartalmazó végzésével mellőzte a választottbírósági ügy bizonyítékai közül a felperes által készített szakértői véleményt, és ezen tevékenysége során a választottbíróság nem gyakorolt közhatalmi tevékenységet, akkor kárfelelőssége sem bírósági közhatalmi jogkörben okozott kárfelelősség,

sem az általános kárfelelősség alapján nem állhat fenn a felperes felé.

Ebben az esetben ugyanis a választottbíróság a végzésében az általa meghozott, jogorvoslatot

nem tartalmazó, azonban a szakértői vélemény mellőzésének részletes indokát rögzítő álláspontját közölte. A jelen perben eljáró állami bíróság részéről a választottbíróságnak ez a tevékenysége, ez az indokolt végzése nem bírálható felül. Amennyiben pedig ez a tevékenység nem felülbírálható, akkor nem tehető megállapítás sem a károkozás mint tény fennállása és a választottbíróság eljárásának jogellenessége tekintetében sem.

Ebből következően nem alkalmazható a jelen jogvitában az állami bíróságok által követett azon gyakorlat, hogy a szakértői munka minősége és a szakértői munkáért járó díj két különböző körülmény és a szakértőt akkor is megilleti a szakértői díj, ha utóbb a bíróság a szakértői véleményt a perben értékelt bizonyítékok közül kizárta. A választottbíróságnak az a tevékenysége, ez az indokolt végzése, amellyel a szakvéleményt kizárta a bizonyítékok közül, nem bírálható felül az állami bíróság részéről.