BH 2023.1.7 Nincs akadálya annak, hogy a kereset benyújtását követően elhunyt jogosult helyébe a perbe annak jogutóda belépjen, és követelhesse a jogelődöt haláláig megillető nem vagyoni kártérítés összegét. A perbeli jogutód azonban kizárólag a jogelődje által érvényesített, a kereset tárgyává tett nem vagyoni kártérítés követelésére jogosult [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 84. § (1) bek. e) pont; 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 61. § (1) bek., 146-146/B. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes édesapja 2011. szeptember 26-án T. község külterületén, a forgalomtól elzárt területen egy álló helyzetben lévő, járó motorú mezőgazdasági vontató bal hátsó kereke mögött állva szállítási helyzetben rögzítette a vontatóhoz kapcsolt tárcsát, amikor a jármű vezetőjének lába a kuplungpedálról lecsúszott, és a hátramenetbe kapcsolt jármű hátrafelé megindulva áthajtott a felperes édesapján, aki 8 napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett.

[2] A jármű üzemben tartója az alperessel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes édesapja 2014. április 9-én indított pert az alperes ellen, és keresetében 1 000 001 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni. A felperes édesapja 2015. június 14-én elhunyt, perbeli jogutóda a felperes, aki a felemelt keresetében 5 307 925 forint vagyoni kártérítés és 10 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[4] Az alperes a kereset részbeni elutasítására irányuló érdemi ellenkérelmében hivatkozott arra, hogy a felperes kizárólag a jogelődje által a perben követelt 1 000 001 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérheti.

Az első- és a másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 5 096 857 forint vagyoni kártérítés és 7 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, valamint azok késedelmi kamatai felperes részére történő megfizetésére kötelezte az alperest, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[6] Az EBD 2014.P.2. számú elvi bírósági döntésre hivatkozással megállapította, hogy a vagyoni kárigények érvényesítése körében, ha a sértett (a felperes jogelődje) a testi sértés miatt polgári pert kezdeményez vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítése iránt, az eljárás tartama alatt pedig meghal, örökösei a folytatódó eljárásban az előterjesztett igényeket érvényesíthetik, a sértettet ért károk azonban csak a halál időpontjáig terjedő időszakra számolhatók el.

[7] A nem vagyoni kártérítés mértékének meghatározásakor figyelemmel volt arra, hogy a felperes jogelődjének sérülései műtéti beavatkozást követően, maradványállapot mellett 10 hónap alatt gyógyultak, és a maradványállapot a mindennapi élettevékenységek elvégzésében közepes, illetve nagy fokban korlátozta. Értékelte továbbá, hogy a felperes jogelődje 30%-os mértékű munkaképesség-csökkenést és 25%-os mértékű egészségkárosodást szenvedett el, a korábbi munkáinak elvégzésére alkalmatlanná vált, az addigi aktív élete szükségtelenül és idejekorán megszűnt.

[8] A mindkét fél fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett - 1 000 001 forintot meghaladóan a keresetnek helyt adó, valamint a keresetet részben elutasító - rendelkezését megváltoztatta, és az alperes marasztalásának összegét 12 110 559 forintra felemelte.

[9] Az alperesnek a felperes perbeli legitimációját érintő fellebbezési hivatkozásával kapcsolatban abból indult ki, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 85. § (1) bekezdése szerint a "személyiségi jogok" csak személyesen érvényesíthetők, ugyanakkor az igényérvényesítés folyamatát a jogában sérelmet szenvedett megkezdte, és semmiféle joglemondásra vonatkozó peradat nem merült fel. Hivatkozott arra, hogy a felperes anyagi jogi jogutódként perbe lépett, és ezzel eljárásjogi jogutóddá vált, a felperesi pozícióban pedig a jogutódot ugyanazon eljárási jogok illetik és kötelezettségek terhelik, mint a jogelődjét. Álláspontja szerint ezért a felperest a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 146. § (1) bekezdése szerint a keresetváltoztatás joga is megillette. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes vagyoni kártérítési igényt érvényesíthetett, és a nem vagyoni kártérítési igény összegét felemelhette. Értelmezése szerint mindez az EBD 2014.P.2. számú elvi bírósági döntéssel sem ellentétes, mivel az kizárólag a nem vagyoni kártérítési igény érvényesítéséről szól, és annak a jogelőd általi peresítését teszi a jogutód igényérvényesítésének feltételévé.

[10] Az elsőfokú bíróság által a felperes javára megítélt nem vagyoni kártérítés összegének 10 000 000 forintra való felemelését azzal indokolta, hogy a felperes jogelődje által elszenvedett sérülések sorozata, a műtéti beavatkozás, a többhavi kórházi tartózkodás, a hosszú gyógytartam, a maradványállapot, valamint az azzal járó munkaképesség-csökkenés és egészségkárosodás, az addigi életvitel jóformán teljes felszámolása a kereset szerinti összegű kompenzációt tette szükségessé. Ehhez képest az alperes által fizetendő vagyoni kártérítés összegét 2 110 559 forintra leszállította.