A Fővárosi Ítélőtábla Bf.64/2015/27. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 164. §, 194. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 348. §, 363. §, 371. §, 386. §] Bírók: Halász Etelka, Hrabovszki Zoltán, Sebe Mária

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.64/2015/27.szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. évi február hó 17. és március hó 31. napjain tartott nyilvános tárgyaláson meghozta és 2016. évi március hó 31. napjain kihirdette a következő

ítéletet:

Az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2014. december hó 11. napján kihirdetett 15.B.1652/2014/5. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott cselekményét személyi szabadság megsértése bűntettének [Btk. 194.§ (1) és (2) bekezdés b) pont] és testi sértés vétségének [Btk.164. § (1) és (2) bekezdés] minősíti.

A vele szemben ezáltal halmazati büntetésül kiszabott, börtönben végrehajtandó szabadságvesztést 1 (egy) évre enyhíti, a végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti, egyben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzi.

A szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén kell beszámítani az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt, s ezesetben bocsátható a vádlott feltételes szabadságra.

Az írásbafoglalt ítéletben a házi őrizet kezdőnapja helyesen: 2013. szeptember 29. napja.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 258.095 (kettőszázötvennyolvezer-kilenvenöt) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék 2014. december hó 11. napján kihirdetett 15.B.1652/2014/5. számú ítéletével vádlottat emberölés bűntettének kísérlete [2012. évi C. törvény 160. § (1), (2) bekezdés c/ és k/ pontjai] miatt 10 évi börtönbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.

A szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által őrizetben, illetve házi őrizetben töltött időt, azzal, hogy legkorábban a büntetés kétharmad részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra és kötelezte a terheltet a felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen téves minősítés miatt, másodlagosan enyhítés érdekében éltek perorvoslattal.

A védő a másodfokú eljárás kezdetén bizonyítási indítványt terjesztett elő a vádlott "jelenlegi egészségügyi és elmeállapotának megvizsgálása" iránt (4.Bf.64/2015/7. sz.). A másodfokú bíróság elmeorvos szakértőt rendelt ki Vádlott jelenlegi elme- és egészségi állapotának megállapítására, melyet Dr. N és Dr. J igazságügyi elmeorvos szakértők terjesztettek elő.

A 2016. február 17. napján tartott tárgyaláson a védő a szakvélemény kiegészítését indítványozta arra vonatkozóan, hogy a vádlott az elkövetéskor beszűkült tudatállapotban volt. Emellett bizonyítási kísérlet lehetőségét is felvetette annak tisztázására, hogy az álláspontja szerint 40 centiméter hosszúságú gézdarab - a sértett nyakméretét is figyelembevéve - ölésre alkalmas eszköznek tekinthető-e. Hiányolta továbbá, hogy nem lelhető fel az elsőfokú eljárás anyagában olyan irat, amely a törvényszéki tárgyaláson eljárt védő közreműködésének jogosultságát igazolná. Utóbbi kérdésben a másodfokú bíróság megkereste a Fővárosi Törvényszéket az elsőfokú tárgyaláson részt vett védő jelenlétének tisztázása céljából. A törvényszék közlése szerint az elsőfokú tárgyaláson a vádlott védelmében eljáró dr. CS a meghatalmazott védő, dr. F helyetteseként vett részt az eljárásban.

Perbeszédében a védő kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem tartotta be a perjogi szabályokat: joghatályos meghatalmazás hiányában kétségbe vonta a törvényszéken eljárt védő legitimációját és sérelmezte, hogy a törvényszék nem tette lehetővé, hogy a védőbeszédet a meghatalmazott védő maga adhassa elő, emiatt sérült a terhelt védekezéshez való joga.

Az ügy érdemét illetően azzal érvelt, hogy a bíróság nem derítette fel kellőképpen a releváns tényeket, a rendelkezésére álló bizonyítékokból pedig téves következtetést vont le a tudat-tartalomra nézve. Nem állapítható meg, hogy a vádlott ölési szándékkal lépett volna fel, csak az róható fel neki, hogy az általa korábban elkövetett sikkasztás leplezésére törekedett. Ennek érdekében aránytalan és indokolatlan is lett volna ölési cselekményt elkövetnie, amely végrehajtásának egyébként sem voltak meg a feltételei, figyelemmel a nyilvános, forgalmas helyszínen hatásosan védekező sértettre, valamint az alkalmatlan eszközre.

Ezzel szemben a vádlott eseményekhez való viszonyulását mutatja, hogy szuicid hajlam alakult ki nála és ténylegesen meg is próbálkozott öngyilkossággal. A háttérben meghúzódó pénzügyi vita miatti tettlegesség megállapítható, ezért a vádlott cselekménye aljas indokból megvalósított személyi szabadság megsértésének és testi sértés kísérletének megállapítására alkalmas. A minősítés ekkénti megváltoztatását és a kiszabott halmazati büntetés lényeges enyhítését, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását kérte.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 99/2015. számú átiratában és a tárgyaláson eljáró képviselője útján a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak tartotta.

Álláspontja szerint az elsőfokon eljárt törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a perrendi szabályok megtartásával lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a lehetséges bizonyítékokat feltárta, tárgyalás anyagává tette és iratszerűen rögzítette. A bizonyítékok logikus mérlegelésével adott számot róla, hogy a vádlott tagadásával szemben miért alapította a tényállást a tanúvallomásokra, az azt alátámasztó szakvéleményre és okirati bizonyítékokra. A megállapított tényállás felülbírálatra alkalmas és a másodfokú eljárásban is irányadó. A tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, s cselekményét - az elbíráláskor hatályos Btk. helyes alkalmazásával - törvényesen is minősítette.

A törvényszék az általa helyesen számbavett bűnösségi tényezőket kellő súllyal értékelte, arról is számotadva, hogy miért alkalmazott a középmértéknél jóval enyhébb tartamú büntetést. A kiszabott szabadságvesztés megfelelő, a cselekménnyel arányban álló joghátrány, amely megfelelően szolgálja a büntetés célját, ezért annak enyhítése sem indokolt. Észlelte, hogy az elsőfokú bíróság nem az általa alkalmazott törvénynek megfelelően, szabadságvesztés helyett a végrehajtási fokozatot megjelölve szabta ki a büntetést, továbbá pontatlanul jelölte meg a mellékbüntetés tartamát. E helyesbítések elvégzése után az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

Az átiratban foglaltakat az ügyész perbeszédében azzal egészítette ki, hogy a 74 éves sértett sérelmére elkövetett fojtogatás ad-hoc jellegű cselekmény volt, amire alkalmas eszköz volt az egy - másfél méteres zsinór, de az élet eszköz alkalmazása nélkül, akár kézzel való fojtogatással is kioltható, így a vádlottnak az ölésre legalább eshetőleges szándék róható fel. Tekintettel arra, hogy a tényállás megalapozott, a bűnösségre levont következtetés okszerű, s az elsőfokú ítélet további rendelkezései is helytállóak, annak helybenhagyására tett indítványt.