BH 1978.5.205 Ha a házastársak tulajdonában álló közös lakás akár terjedelme vagy beosztása, akár pedig a felek között fennálló rossz viszony miatt megosztva nem használható, a bíróság családvédelmi érdekből a lakás kizárólagos használatára az egyik házastársat is feljogosíthatja [Csjt. 31. § (6) bek., PK 391. sz.].

A peres felet 1949-ben kötöttek házasságot, amelyből 1951-ben R., 1953-ban I. utónevű gyermekeik születtek. Közös tulajdonukban áll az a három szobás szövetkezeti lakás, amelyben az életközösség 1973. év végén történt megszakadása óta egymástól elkülönülve laknak. Az egyik különbejáratú szobát a felperes kizárólagos használatba vette, a két egymásba nyíló szoba közül az egyiket az alperes használja I. utónevű fiával közösen, a másikat pedig R. utónevű fia a feleségével és kiskorú gyermekükkel.

Az alperes 1973-ban gerincműtéten esett át, amellyel összefüggésben rokkantsági nyugdíjba került. Nyugdíjának összege havi 1529 Ft. A felperes besorolás szerinti munkabére havi 4200 Ft.

A felperes a keresetében házasságának felbontását és a közös lakás használatának megosztását kérte.

Az első fokú bíróság a felek házasságát felbontotta és a felperest havi 300 Ft házastársi tartásdíj megfizetésére kötelezte. A volt közös lakásra nézve a felperes bérlőtársi jogviszonyát megszüntette és kötelezte őt, hogy a lakást 15 napon belül kiürítve bocsássa az alperes rendelkezésére. Egyidejűleg megállapította, hogy a felperes a teljesítési határidő lejárta után rosszhiszemű, jogcím nélküli lakáshasználónak minősül és így az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni.

Az első fokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felek már korábban is több alkalommal éltek külön, közöttük bontóper is volt folyamatban, és házasságuk - a felperes italozó, durva magatartása miatt - teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. Rámutatott arra, hogy a felperes a peres eljárás alatt is bántalmazta az alperest, s emiatt a büntetőbíróság első fokon, nem jogerős ítéletével, maradandó testi fogyatékosságot előidéző testi sértés bűntettében a bűnösségét megállapította és elítélte. A házastársi közös lakás használatának rendezésével kapcsolatban az első fokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesnek az együttélés alatt és annak megszakadását követően tanúsított magatartása miatt a lakás megosztott használatára nincs lehetőség.

Az első fokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezett.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet részben megváltoztatta, s házastársi tartásdíj összegét havi 600 Ft-ra felemelte, ugyanakkor a felperesnek a lakás elhagyására kötelezését mellőzte és elrendelte a lakás megosztott használatát. A mellékhelyiségek közös használata mellett a felperest feljogosította a bejárattal nyíló első, az alperest pedig a második és harmadik szoba kizárólagos használatára. A feleket az ennek megfelelő, 15 nap alatti kölcsönös birtokbaadásra kötelezte.

A másodfokú bíróság a bizonyítás anyagából olyan következtetésre jutott, hogy a felek házassága részben a felperes italozó, az alperessel szemben tettleges magatartása, részben pedig olyan objektív körülmények - nevezetesen az alperes anyja és a felperes, illetve a felperes és gyermekei közötti rossz viszony - miatt romlott meg, amely egyik fél terhére sem róható.

A házastársi közös lakás használatának rendezésével kapcsolatban a másodfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy bár a felperes italozó életmódot folytatott és az alperessel szemben tettlegességet is elkövetett, mégis a felek közötti rossz viszony jelentős részben a ma már nagykorú gyermekekkel kapcsolatos viták miatt alakult ki, és ebben a gyermekek magatartása is nagymértékben közrehatott.