BH 2004.11.464 A nyomozó hatósággal szemben érvényesített kártérítési igény kár hiányában nem érvényesíthető - Az ún. jelképes összegű kár érvényesítésének kérdései [Ptk. 339. §, 349. §, 355. §, 359. §].

A felperesek a keresetükben az alperest általános vagyoni kártérítésként a Ptk. 339. § (1) és 349. § (1) bekezdése alapján 1 forint és ezen összegnek 1999. május 1. napjától számított kamata megfizetésére kérték kötelezni. A kereset ténybeli alapjaként arra hivatkoztak, hogy az alperes a büntetőeljárási törvényben előírt feltételek megsértésével rendelkezett a II. r. felperes körözéséről és elfogásáról. Szabályszerű, közokirati formának megfelelő elfogatóparancsot sem bocsátottak ki.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Azzal védekezett, hogy nem sértett jogszabályt, a kártérítési felelőssége nem áll fenn.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletet hozott. A döntés indokolása szerint a perben feltárt tények azt bizonyították, hogy az alperes a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 44. §-ának (1) bekezdése, 119. §-ának (1) bekezdése, továbbá a Rendőrség Körözési Munkájának Ideiglenes Szabályzata kiadásáról szóló 11/1996. (III. 29.) ORFK utasításnak megfelelően járt el. A II. r. felperes körözésének és őrizetbe vételének elrendelése nem volt jogsértő, az alperes jogellenes és felróható magatartása nem állapítható meg.

Az elsőfokú ítélet ellen a kereset szerinti döntés meghozatala érdekében a felperesek éltek fellebbezéssel. A fellebbezés indokolása szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályokat tévesen alkalmazta és értelmezte, továbbá figyelmen kívül hagyta a körözési információs rendszerrel kapcsolatban a felperesek által előadott jogi érveket. Az alperes kártérítési felelősségét a felperesek bizonyították, ezért a kereset elutasítása jogsértően történt.

Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem alapos.