BH 1994.3.135 I. A szokásos mértékű ajándék fogalmának megítélése [Ptk. 582. § (5) bek.].

II. Ajándéknak a meghiúsult feltevésre alapított visszakövetelése elbírálásánál irányadó szempontok [Ptk. 582. § (3) bek.].

A felperes leánya, a II. r. alperes 1979. április 21-én kötött házasságot az I. r. alperessel. A házasságból 1981-ben fiúgyermekük született. Az alperesek kapcsolata az 1980-as években fokozatosan megromlott, és életközösségük 1990 szeptemberében megszűnt. Házasságukat a városi bíróság ítéletével - egyező akaratnyilvánításuk alapján - felbontotta.

A házasság alatt az alperesek előbb a férj szüleinél, majd a felperes házában laktak, ahol önálló lakrészt használtak. 1984. január 5-én a felperes az alpereseknek ajándékozta a nagyméretű ingatlanából leválasztott 1798 m2-es építési telket, amelynek értékét a felek a szerződésben 10 000 forintban jelölték meg. Ezen az ingatlanon építették fel az alperesek a családi házukat, amelynek használatát a házassági bontóperben egyezséggel megosztották.

A felperes a keresetlevélben előadta, hogy a telek ajándékozására az alperesek házasságának tartósságába vetett reménye vezette, ez a feltevése azonban a házasság felbontásával véglegesen meghiúsult. Ezért kérte, hogy a bíróság az ingatlannak a telek értékével egyező 1/12 hányadát ajándék visszakövetelése címén adja a tulajdonába.

Az I. r. alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A II. r. alperes védekezést nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes a személyes meghallgatása alkalmával maga adta elő, hogy az alperesek házassága már az ajándékozás idején rossznak volt tekinthető. Alaptalan tehát a felperesnek az az állítása, hogy abban a feltevésben ajándékozott az alpereseknek, hogy házasságuk "boldog és felhőtlen" lesz, de nem tekinthető igazoltnak az sem, hogy e feltevés hiányában az ajándékozásra nem került volna sor. Valójában a felperes önálló otthon megteremtéséhez kívánta az alpereseket hozzásegíteni, és ez a célja meg is valósult. A felperes tehát az ajándék visszakövetelésének a törvényben meghatározott feltételeit nem bizonyította, de keresete ennek bizonyítása esetén is alaptalan lett volna, mert 1984-ben a személyenként 5000 forintnak megfelelő érték ajándékozása a szokásos mértéket nem haladta meg. A jogerős ítélet ellen - annak jogszabálysértő voltára hivatkozva - a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint ugyanis az ingatlan ajándékozása nem tekinthető szokásos mértékűnek, és az ajándék visszakövetelésének a hivatkozott feltételei is fennállnak. Az I. r. alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.