A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20918/2018/3. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, 2:52. §] Bírók: Hercsik Zita, Kepesné dr. Bekő Borbála, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.918/2018/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kummer Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Kummer Ákos ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda (címe ; ügyintéző: dr. Kovács Loránd ügyvéd) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Tálosi Adrienn ügyvéd (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. május 18. napján kelt 70.P.23.131/2017/25. számú ítélete ellen a felperes részéről 26. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 15.000 (Tizenötezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a 15.000 (Tizenötezer) forint fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa kiadott

- ... internetes sajtótermékben ...-án megjelent "..." című cikkben valótlanul állította, hogy a ... ...-i megemlékezésén a rendezvényt biztosító rendezők zsidóztak és cigányoztak a tüntetőkre;

- ... internetes sajtótermékben ...-án megjelent "..." című cikkben valótlanul állította, hogy a ... ...-i megemlékezésén zengett a "mocskos zsidók", illetve zsidóztak. Ezzel szemben a valóság az, hogy a tüntetésen ez a bekiabálás egy alkalommal egy-két tüntető részéről hangzott el.

Megállapította, hogy a II. rendű alperes megsértette a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy az általa kiadott

- ... internetes sajtótermékben ...-án megjelent "..." című cikkben valótlanul állította, hogy a ... ...-i megemlékezésén lökdösődés, botrány volt.

Felhívta az alpereseket, hogy 15 napon belül a felpereshez külön-külön írt levélben fejezzék ki sajnálkozásukat a fenti jogsértésért.

Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300.000 forintot és ennek ...-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 22.860 forint perköltséget.

Kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 forintot és ennek ...-től a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatát, valamint 22.860 forint perköltséget.

A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította.

Kötelezte az I. rendű és a II. rendű alperest, hogy külön felhívásra fizessenek meg az államnak személyenként 28.800 forint le nem rótt illetéket, míg a fennmaradó 14.400 forint illeték az államot terheli.

Az elsőfokú bíróság a határozatát a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (későbbiekben: Ptk.) 2:42. § (2) bekezdésére, 2:44. §-ára, 2:45. § (2) bekezdésére, 2:51. § (1) bekezdés a) és c) pontjára, 2:52. § (1) és (3) bekezdésére, valamint a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalására alapította.

Az I. rendű alperes vonatkozásában arra volt figyelemmel, hogy két sajtótermékben, a ..., valamint a ... internetes médiában híresztelt cikkekben foglaltakkal is megsértette a felperes jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát, a ... szerzett értesülések súlyosabb megfogalmazásával, továbbadásával. Kiemelte, hogy a másodközlőt is felelősség terheli a sérelmes tartalomért. Nem igazolta azt a hivatkozását sem az I. rendű alperes a ... sajtóterméket illetően, hogy módosította volna az utóbb szerzett értesülésekkel az általa közölteket.

A lefolytatott bizonyítás, főként tanú1, és más tanúk meghallgatása alapján kiemelte, hogy az az I. rendű alperesi közlés, miszerint a felperesi párt ünnepi rendezvényén "zsidóztak és cigányoztak" valótlan volt. A Ptk. 2:44. §-ára hivatkozással emelte ki, hogy a közéleti szereplőt sem lehet olyan valótlan, rá súlyosan sértő kijelentésekkel illetni, ami az általános társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. Mindemellett a "zsidóztak" kifejezést nem pusztán tényállításnak, hanem értékítéletnek tekintette. Ennek kapcsán hangsúlyozta, hogy jóhírnevet sértő nem pusztán tényállítás, hanem vélemény, értékítélet is lehet.

Ítélete jogi indokolásában kifejtette, hogy a II. rendű alperes által kiadott ... internetes sajtótermék arról tudósított, hogy a felperesi rendezvényen botrány és lökdösődés volt, melynek alátámasztására a II. rendű alperes semmit nem adott elő. Ezeket az állításokat a meghallgatott tanú sem igazolta, így azok egyértelműen valótlanok. Azt a felperes sem vitatta, hogy a rendezvényen valóban megjelent egy ellentüntetőnek minősíthető csoport, akik különösebb atrocitás és rendőri beavatkozás nélkül távoztak a helyszínről. Mindezek tükrében rögzítette, hogy alkalmas egy párt negatív színben való feltüntetésére az az állítás, hogy az általa tartott ünnepi megemlékezés botrányos körülmények között zajlott.

Mindkét alperes vonatkozásában a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontja alapján megállapította a jogsértést, és levélben történő elégtételadásra kötelezte az alpereseket, figyelemmel a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakra. Egyetértett azzal az állásponttal, hogy ítélettel megbánásra senki nem kötelezhető, azonban a sajnálkozást kifejező magánlevél éppen azt az elégtételadást fejezi ki, ami a személyiségi jogsértés megítélhető jogkövetkezménye.

Szintén mindkét alperes vonatkozásában részben megalapozottnak találta a felperesnek a jogsértés miatt előterjesztett, a Ptk. 2:52. §-ára alapított sérelemdíj iránti igényét. Osztotta azt a felperesi álláspontot, hogy a jogszabály hatályos szövege alapján a sérelemdíj megítélése nem mellőzhető abban az esetben, ha a bíróság a személyiségi jogi jogsértést megállapítja. Kifejtette, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének a bizonyítása nem szükséges, és annak megállapításához a bíróságnak nem kell a sértett oldalán bekövetkezett hátrányt kutatnia, illetve a sértettnek azt bizonyítania. A sérelemdíj, mint hatékony jogvédelmi eszköz mellőzésére nem talált okot.

Az I. rendű alperes részéről fizetendő sérelemdíj mértékének meghatározásánál annak tulajdonított jelentőséget, hogy a ... sajtótermékben teljesen megalapozatlan, durván valótlan tényállítást tett, míg a ... esetében némi valóságalapja volt a közlésnek, azonban a valóságtól az is teljes mértékben elrugaszkodó, a felperesre sérelmes tartalom volt. Súlyosan felróhatónak találta az I. rendű alperes esetében, hogy a társadalom széles rétegeinek negatív, rosszaló megítélését kiváltó "zsidózás, és cigányozás" közlésekor semmilyen forrás nem igazolta megfelelően az általuk híresztelteket, a valóságot pedig súlyosan eltorzítva közölték. Ugyanakkor azt is mérlegelte, hogy a tudósítások kapcsán a pártot egyéb igazolható hátrány nem érte, csupán a köztudomású sérelmeket vette figyelembe. A jogsértés súlyosan felróható voltát értékelve - az egyéb objektív szankciók, a megállapítás és az elégtételadás mellett - 300.000 forint sérelemdíj megállapítását látta indokoltnak.