BH+ 2007.11.489 A vagyoni jog, illetve a kötelmi jog gyakorlásához fűződő jogosultságok megsértése személyiségvédelmet nem alapoz meg [Ptk. 75. §].

A jogerős ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét - amely megállapította, hogy az alperes a felperes személyhez fűződő jogát megsértette, mert az önkormányzati rendeletében foglaltak ellenére nem kötött a felperessel bérleti szerződést, és az alperest 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítésben marasztalta - megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította, egyúttal kötelezte az állam javára 180 000 forint kereseti és fellebbezési illeték megfizetésére. A jogerős ítélet alapját képező tényállás értelmében a B. E. krt. M. III/51. sz. alatt lévő, társbérlet útján hasznosított önkormányzati lakás egyik bérlője 1987. óta a felperes. A lakást a felperes nyolctagú családjával együtt használta. A társbérlő 2002. december 13. napján elhalálozott, ezért a felperes és házastársa az alperes által alkotott 29/2000. (XII. 23.) önkormányzati rendelet 31. § (1) bekezdésére hivatkozva a megüresedett lakrész bérbeadását kérte. Az alperes önkormányzat Gazdasági Bizottsága a bérbeadáshoz azzal a feltétellel járult hozzá, ha a felperes és házastársa 1 786 000 forintot megfizet. Ettől a felperes és házastársa elzárkózott. Az alperes képviselőtestülete 2003. szeptember 4-én újabb határozatot hozott. Eszerint nem járul hozzá a bérbeadáshoz, a felperest és családját pedig a jelenlegi lakással megegyező szobaszámú és komfortfokozatú lakásba helyezi ki azzal, hogy a cserelakás felújítását vállalják. A felperes az alperes döntéseit kifogásolta és a Fővárosi Közigazgatási Hivatalhoz fordult. A Hivatal felhívása azonban - mellyel a képviselő testületet a felperes ügyében hozott határozat és az önkormányzati rendelet közötti ellentmondás feloldására hívta fel, - eredménytelen maradt. Az ezt követően indult perben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2005. október 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével a felperes és az alperes között a megüresedett társbérleti lakrészre létrehozta a bérleti szerződést.

A felperes keresetében az alperes eljárása miatt a Ptk. 76. és 82. § alapján kért személyiségvédelmet, ezen belül nem vagyoni kártérítést is. A keresetnek részben helyt adó elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság megváltoztatta és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolásában kifejtette: a Ptk. 75. § (1) bekezdés, illetve a Ptk. 76. § rendelkezései a személyiséget védelemben részesítik minden ellene irányuló támadással szemben. A felperes sérelmét a bérleti szerződés létrejöttének elhúzódása, illetve az alperes szerződéskötéstől való elzárkózása okozta. Ezt a tényleges sérelmet a bíróság előzőekben ismertetett jogerős ítélete orvosolta. Miután arra vonatkozó adat nem merült fel, hogy az alperes a felperest másoktól megkülönböztetve zárkózott el a szerződéskötéstől, ezért az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes az egyenlő bánásmód követelményét megsértve a felperest hátrányosan megkülönböztette. A felperes az eljárás során maga sem hivatkozott arra, hogy a bérleti szerződés megkötésének elmaradásán túl az alperes a személye ellen irányuló egyéb jogsértő magatartást is tanúsított. Az pedig, hogy a felperessel a bérleti szerződést csak hosszadalmas eljárást követően, és a bíróság határozata alapján kötötte meg, önmagában nem jelent hátrányos megkülönböztetést, nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét. Jogsértés hiányában a felperes alaptalanul tartott igényt nem vagyoni kártérítésre.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet azért jogsértő, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a Ptk. 75. § (1) bekezdés által védelmet élvez a személy "általános cselekvési szabadsága", az "önrendelkezési szabadság" és a "magánszférához való jog" is. Az alperes jogsértő magatartásával e jogai gyakorlásában akadályozta, amikor a saját önkormányzati rendelete előírásainak ellenszegülve mintegy három és fél évig hátráltatta őt abban, hogy a társbérleti lakrészt használatba vegye. Ezzel személyisége szabad kibontakozását csorbította, amelyet az eljárás során bizonyított is. A jogvita miatti bizonytalan helyzet idegfeszültséggel és időveszteséggel járt. A jelen eljárásban érvényesített igényét ezért nem teszi alaptalanná a bérleti szerződés létrehozása iránti perben eredményesen érvényesített követelése.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, illetve a magánlakáshoz (magánszférához) való joga megsértése miatt a Ptk. 76. és 82. § alapján előterjesztett igényének elutasítását nem kifogásolta, ezért a jogerős ítéletnek ezzel kapcsolatos rendelkezéseit a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (2) bekezdés értelmében nem vizsgálta felül.

A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem jogszabálysértő.