A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20357/2017/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

őáÍéőá...

6.Pf.20.357/2017/4-II.

A ... a Dr. Bárdos Gergely Ügyvédi Iroda (Ü.I. címe; ügyintéző: dr. Bárdos Gergely ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek az L. Nagy és Lombos Ügyvédi Iroda (Ü.I. címe; dr. Lombos Péter Barnabás ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen szerződési kikötés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2017. január 17. napján meghozott 6.P.21.505/2016/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A ... az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a kölcsönszerződés I.4. pontjának alábbi kikötése semmis:

"Felek kijelentik, és kötelezik magukat arra, hogy bármely elszámolási vita, illetve banki igény kielégítés esetére, vagy a jelen okirat szerinti kölcsönből mindenkor fennálló kölcsön és egyéb tartozás mértékére, a folyósítás tényleges időpontja, a teljesítési kötelezettség lejárata megállapítása, valamint bármely egyéb, a közvetlen bírósági végrehajtás céljából szükséges tény, adat megállapítása tekintetében az Adós Banknál vezetett számlái, és a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítványt fogadják el, mint közhiteles, aggálytalan tartalmú bizonyítékot.

Ennek megfelelően a kölcsön és járulékai nem, vagy nem szerződés szerinti megfizetése esetén a végrehajtás alapjául szolgáló, mindenkor fennálló kölcsön -, és járuléktartozást, továbbá a fent hivatkozott tényeket jelen okirat mellett, az Adós Banknál vezetett számláiról, illetve a Bank nyilvántartásai, könyvei alapján készült közjegyzői okiratba foglalt ténytanúsítvány tanúsítja, amelynek elfogadására a Felek jelen okirat aláírásával kötelezettséget vállalnak."

A felperes által az államnak fizetendő illeték összegét 1.800 (ezernyolcszáz) forintra leszállítja, és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 1.800 (ezernyolcszáz) forint kereseti illetéket. A felperest mentesíti az alperes javára perköltség fizetésének kötelezettsége alól, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 16.200 (tizenhatezer-kétszáz) forint elsőfokú perköltséget. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.000 (huszonnégyezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresete szerint a Ptk. 209/B. § (1) és (4) bekezdése, valamint a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjai alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperessel ....-én kötött lakásvásárlási célú, svájci frank alapú kölcsönszerződés I.4. pontja ötödik bekezdésének második mondata, valamint hatodik és hetedik bekezdése tisztességtelen, és a Ptk. 228. § (3) bekezdése alapján a tisztességtelenség jogkövetkezménye, hogy a támadott rendelkezések joghatás kiváltására alkalmatlanok, nem jelentenek kötelezettséget.

Állította, hogy a kölcsön- és járuléktartozása összegének a megállapítása tekintetében alávetette magát az alperes üzleti könyvei és nyilvántartásai tartalmának. Álláspontja szerint a támadott kikötések lehetővé teszik az alperes számára, hogy a saját nyilvántartása alapján határozza meg a követelés tárgyát, mennyiségét és összegét és azt közjegyzővel közokiratba foglaltassa. Ez a közokirat a Vht. korábbi 21. § (1) bekezdése - illetve a jelenleg hatályos Vht. 23/C. § (1) bekezdése - alapján végrehajtási záradékkal látható el, ami azt eredményezi, hogy a hitelező egyoldalú nyilatkozata alapján végrehajtás indulhat vele szemben. Ez pedig arra kényszeríti, hogy végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt indítson pert és e perben a hitelező nyilvántartásaival szemben igazolja tartozásának helyes összegét. A támadott kikötések alapján bármely más banki igényérvényesítés esetén is arra kényszerül, hogy a követelés lejárta és összege tekintetében a bank nyilvántartásait fogadja el, és az alperes egyoldalú nyilatkozatával szemben bizonyítson. Ilyen kikötés hiányában az egyik fél által egyoldalúan készített nyilvántartás nem rendelkezne nagyobb bizonyító erővel a fél saját nyilatkozatánál, és nem minősülne olyan közhiteles bizonyítéknak, amely önmagában is igazolja a követelés lejártát és összegét. A támadott rendelkezés megkönnyíti a vele szembeni igényérvényesítést, egyidejűleg megnehezítik jogait a hitelező nyilvántartásaiban szereplő tartozás összegének vitatása során.

Az alperes elsődlegesen a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) 37. §-a alapján a per megszüntetését indítványozta arra figyelemmel, hogy a felperes az érvénytelenség jogkövetkezményének levonását nem kérte, és nem terjesztett elő összegszerűen is megjelölt kereseti kérelmet. Érdemben a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kikötés a Vht. korábbi 21. § (1)-(2) bekezdésével, illetve a jelenleg hatályos 23/C. § (1)-(2) bekezdésével, valamint a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 111-112. §-aival, illetve a Pp. 195. § (1) és (6) bekezdésében foglaltakkal összhangban álló rendelkezést tartalmaz, ezért az a Ptk. 209. § (6) bekezdése alapján nem minősülhet tisztességtelennek. A végrehajtás elrendelését nem a kölcsönszerződés, hanem a szerződéskötést követően közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerés teszi lehetővé. Állította, hogy a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perben egyébként is a fogyasztót terhelné a banki nyilvántartással szemben a bizonyítás, a vitatott kikötés a bizonyítási terhet nem fordítja meg és nem tekinthető a bank részére biztosított olyan korlátlan felhatalmazásnak, amely az ügyfelet a továbbiakban elzárná a végrehajtandó tartozás összegének kifogásolásától. Önmagában a tartozás összegének kimutatása és igazolása semmilyen szerződéses rendelkezés egyoldalú interpretációját nem teszi számára lehetővé, továbbá nem jogosítja fel kizárólagosan arra, hogy az ügyfél szerződésszerű teljesítését megállapítsa. A vitatott kikötés nem korlátozza a fogyasztó igényérvényesítési lehetőségeit sem.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította és a felperest az adóhatóság felhívására az állam javára 3.600 forint eljárás illeték, és az alperes javára 63.500 forint perköltség megfizetésére kötelezte.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés fogyasztói szerződésnek minősült, és a DH2 törvény 37. §-a nem zárta ki a részleges érvénytelenség megállapítása iránti kereset indítását, amennyiben az olyan szerződési feltételre vonatkozott, amely alapján a fizetési kötelezettség, elszámolás fogalmilag kizárt. Kifejtette, a záradék kibocsátásához a szerződés szerint két feltételnek kell teljesülnie: egyrészt, hogy az adós megszegje a szerződésben foglalt kötelezettségeit, másrészt, hogy a végrehajtást kérő emiatt a kölcsönszerződést felmondja. Utalt arra, hogy a Kúria több eseti döntésében rámutatott: a végrehajtást elrendelő bíróságnak nem feladata az adós magatartásának értékelése, annak vizsgálata, hogy megalapozottan került-e sor a felmondásra. A Vht.-ból nem vezethető le az a követelmény, hogy a szerződésszegés tényét az adós közokiratban ismerje el, erre a tényre vonatkozóan elegendő a végrehajtást kérő egyoldalú előadása. Ezzel szemben a felmondást a végrehajtást kérőnek igazolnia kell, mégpedig a Vht. 21. § (2) bekezdésének előírása szerint közokiratba foglalt nyilatkozattal. Abban az esetben, ha az adós nem szegett szerződést, pert indíthat a felmondás érvénytelenségének megállapítása, vagy a végrehajtás megszüntetése iránt, és mindkét esetben a felperesen van a bizonyítás terhe. A szerződések közjegyzői okiratba foglalásának a következménye a közvetlen végrehajtás lehetősége, amelyről a közjegyző a felperest tájékoztatta. A felperes vállalta annak kockázatát, hogy a szerződés felmondása esetén az egy összegben esedékes tartozás behajtása iránt vele szemben végrehajtási eljárást kezdeményeznek. Kifejtette: nem a ténytanúsítvány képezi a végrehajtás elrendelésének az alapját. Továbbá a felperesnek az a jogi álláspontja is téves, hogy a végrehajtás megszüntetése-korlátozása, vagy a felmondás érvénytelenségének megállapítása iránti perben megfordítja a bizonyítás terhét, mert az egyébként is rá hárul. A kikötés az alperes követelésének egyfajta túlbiztosítása, amely azonban az adósra nézve semmilyen hátrányos jogkövetkezménnyel nem jár. A felperes a keresettel feltehetően azt kívánta elérni, hogy vele szemben közvetlen végrehajtást ne lehessen kezdeményezni, ez a magatartás azonban nem egyeztethető össze a jóhiszeműség és tisztesség polgári jogi követelményeivel. Kiemelte, a támadott kikötés nem szüntette meg a felperesnek arra vonatkozó jogát, hogy a felmondás jogszerűségét vitassa, és nem zárja el attól sem, hogy tartozásának összegét maga is megállapítsa és eldöntse, hogy teljesítése szerződésszerű-e. Amennyiben a végrehajtás megindítását megelőzően a felmondás érvénytelenségének a megállapítására irányuló keresete eredményre vezet, az a végrehajtás elrendelésének az akadályát is képezi. Mindezekre tekintettel a támadott kikötés az alperest egyoldalúan csak arra jogosítja fel, hogy közjegyzői ténytanúsítványba foglalja a könyvei szerint kimutatott tartozást, ez a közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozat azonban semmilyen, a felperesre nézve hátrányos jogkövetkezménnyel nem jár, az alperest a fogyasztó hátrányára egyoldalúan nem jogosítja és a bizonyítás terhét sem fordítja meg, ezért az sem a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése, sem a Ptk. 209-209/B. §-ai alapján nem minősül tisztességtelennek.