A Győri Ítélőtábla Bf.93/2018/6. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 11. §, 35. §, 176. §, 178. §, 461. §, 2017. évi XC. törvény (Be.) 46. §, 117. §, 167. §, 287. §, 320. §, 321. §, 323. §] Bírók: Kovács Tamás, Szalainé dr. Joánovits Krisztina, Takácsné dr. Helyes Klára

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.69/2017/52., *Győri Ítélőtábla Bf.93/2018/6.*, Kúria Bfv.969/2019/7. (BH 2020.6.165)

***********

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.93/2018/6. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2018. november 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t

A kábítószer-kereskedelem bűntette kísérlete miatt I.rendű vádlott neve és társa ellen indult büntető ügyben a Tatabányai Törvényszék 2018. június 8. napján kihirdetett 17.B.69/2017/52. számú ítéletét megváltoztatja,

I.r. és II.r. vádlottak terhére rótt bűncselekmény törvényhelye a Btk.176.§./1/ bekezdés III. fordulat, /3/ bekezdés.

I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 6 /hat/ év 6 /hat/ hónapra,

II.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést pedig 5 /öt/ évre enyhíti.

Az I.r. vádlott vonatkozásában a bűnügyi költség biztosítására visszatartott 267.000.- /Kettőszázhatvanhétezer/ Ft lefoglalását megszünteti, és a vádlottnak rendeli kiadni, míg

II.r. vádlott esetében a bűnügyi költség biztosítására visszatartott 431.208.- /Négyszázharmincegyezer-kettőszáznyolc/ Ft lefoglalását megszünteti és a vádlottnak rendeli kiadni.

Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

I n d o k o l á s:

A Tatabányai Törvényszék a 17.B.69/2017/52.szám alatti ítéletével I.r. és II.r.vádlottat bűnösnek mondta ki 1-1 rb társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérletében a Btk. 176.§ /1/ és /3/ bekezdése szerint minősülően. Ezért I.r.vádlottat 7 év 6 hónap börtön fokozatú, II.r.vádlottat 6 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, mellékbüntetésül I.r.vádlottat 6 év, II.r.vádlottat 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlottak a szabadságvesztésből legkorábban a kétharmad rész kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe mindkét vádlott vonatkozásában beszámította az általuk előzetes fogvatartásban illetve házi őrizetben töltött időt. Ez utóbbit akként, hogy egy napi szabadságvesztésnek négynapi házi őrizetben töltött idő felel meg. Rendelkezett a bűnjelekről, a kábítószer termesztéshez kapcsolódó tárgyakat elkobozta, az egyéb dolgok lefoglalását megszüntette és részben kiadni, részben megsemmisíteni rendelte. Az I.r.vádlottól lefoglalt 267.000 Ft készpénzt a bűnügyi költség biztosítására visszatartotta. A II.rendű vádlottól lefoglalt 1.905.000 Ft és 20 euro készpénzből 431.208 Ft-ot a bűnügyi költség biztosítására visszatartott, a fennmaradó 1.473.792 Ft és a 20 euro lefoglalását megszüntette és II.r.vádlott részére kiadni rendelte. Kötelezte a vádlottakat külön-külön illetve egyetemlegesen a bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak terhére, a kiszabott büntetések súlyosítása, és a szabadságvesztés fegyház fokozatban történő megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést. Jogorvoslattal éltek a vádlottak és védőik is. I.r.vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban téves minősítés miatt, II.r.vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban részben téves minősítés miatt, részben enyhítésért fellebbeztek.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyész által bejelentett fellebbezést változatlan formában fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során az eljárási szabályokat betartotta, beleértve a tanácsváltozás folytán megismételt eljárásra vonatkozó külön előírásokat is. Utalt arra, hogy a bizonyítás eredményeként megállapított tényállás kisebb részében megalapozatlan, tekintve, hogy téves ténybeli következtetést tartalmaz. Álláspontja szerint ugyanis a vádlottak által termesztett marihuána növények egyedszáma mellett a növények hatóanyag-tartalmát már nem lehet figyelembe venni. Ezért a tényállást úgy indítványozta pontosítani a 4.oldal 9.bekezdésében, hogy az I. és II.r.vádlottól lefoglalt ágvégződés és levélzet hatóanyag-tartalma 7,31±0,35 gramm totál-THC, mely a jelentős mennyiség alsó határának 6 %-a, a vádlottakhoz köthető kábítószerek mennyisége ily módon a jelentős mennyiség alsó határának 133 %-a.

A tényállásból mellőzni indítványozta a különösen jelentős mennyiségre vonatkozó megállapítást utalva arra, hogy annak a cselekmény minősítése szempontjából nincs jelentősége.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállás alapján okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére, helyes a bűncselekmények minősítése is azzal, hogy kábítószer-kereskedelem esetén a kísérlet fogalmilag kizárt, a terheltek minden olyan cselekménye, amely kábítószer forgalmazására irányul, már befejezett bűncselekményként értékelendő.

Hivatkozása szerint a törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket teljeskörűen összegyűjtötte, a cselekmények helyes minősítéséből adódóan azonban a kísérlet enyhítő körülményként nem vehető figyelembe, helyette az értékelhető a vádlottak javára, hogy a kábítószer nem került forgalomba. Álláspontja szerint, mivel a kiszabott büntetések évekkel elmaradnak a középmértéktől, ezért azok súlyosítása mindkét vádlott esetében indokolt. Hivatkozott a fellebbviteli főügyészség emellett arra is, hogy az ilyen jellegű bűncselekményeket elkövető terheltek esetében sem a büntetlen előélet, sem a rendezett családi körülmények nem teremthetnek alapot a szabadságvesztés büntetés eggyel enyhébb végrehajtási fokozatának meghatározására. Mindezekre tekintettel I. és II.r.vádlottak vonatkozásában az első fokon kiszabott fő-és mellékbüntetések súlyosítására tett indítványt azzal, hogy a szabadságvesztést fegyház fokozatban kell végrehajtani. Utalt arra, hogy az ítélet egyéb rendelkezései alapvetően törvényesek, azonban a terheltektől lefoglalt pénzösszeg bűnügyi költség fedezetére történő visszatartására csak a lefoglalás megszüntetése és az adott összegnek a terheltek részére történő kiadásról szóló rendelkezést követően kerülhet sor.

Összegezve tehát a fellebbviteli főügyészség a tényállás kisebb fokú korrekcióját követően az ítélet megváltoztatására, a vádlottak terhére rótt bűncselekmény befejezett alakzatú értékelésére, a szabadságvesztés büntetések és a közügyektől eltiltás mellékbüntetések tartamának felemelésére, a szabadságvesztések fegyház fokozatban történő meghatározására, a visszatartott pénzösszegek vonatkozásában a fentiek szerinti pontosításra, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A bejelentett fellebbezést a vádlottak védői írásban is indokolták. I.r.vádlott védője a felmentésre irányuló elsődleges kérelemmel kapcsolatosan hivatkozott arra, hogy az ítélet indokolásából kitűnően a törvényszék az ítéleti tényállást I.r.vádlott 2016.április 12-én tett, a bíróság által beismerő vallomásként értékelt előadására alapította. Ezzel kapcsolatosan annak az álláspontjának adott hangot, hogy a megállapított tényállás nem tartalmazza a Btk. 176.§ /1/ bekezdésében írt törvényi tényállási elemek közül egyiket sem. A tényállásból legfeljebb a kábítószer termesztési magatartásra lehet következtetést vonni, mely elkövetési magatartást a Btk. 178.§ /1/ bekezdése tartalmazza. Mindebből megállapítható, hogy az ítéleti tényállás iratellenes megállapításokat tartalmaz. Hivatkozott emellett arra is, hogy az elsőfokú bíróság úgy foglalt állást, hogy a 2016. április 12-én foganatosított kihallgatása védencének törvényes volt, a bíróságnak nincs lehetősége, hogy a nem kétségesen aláírt jegyzőkönyv tartalmát vitássá tegye. A védő konkrét eljárási szabálysértésre maga sem hivatkozott, azonban a kihallgatás mikéntjével, annak törvényességével kapcsolatosan utalt aggályaira. Hivatkozott arra is, hogy a nyomozati iratok áttanulmányozása során nem talált olyan okiratot, amely azt igazolná, hogy az április 12-i kihallgatásról a kirendelt védőt értesítették volna. Ehhez kapcsolódóan utalt a 8/2013.(III.1.) AB határozatra levonva azt a következtetést, hogy az I.r.vádlott ezen vallomása a fenti szabálysértés miatt a Be. 167.§ /5/ bekezdése értelmében bizonyítékként nem vehető figyelembe tekintettel arra, hogy az eljárási szabálysértés kiküszöbölésére a későbbiekben nem került sor. Foglalkozott a védő II.r.vádlott nyilatkozataival is levonva azt a következtetést, hogy mivel II.r.vádlott a bírósági eljárásban élt a hallgatás jogával, a korábbi, I.r.vádlottra tett terhelő vallomását sem tartotta fenn. Azt a tényt, hogy II.r.vádlott élt a hallgatás jogával nem lehet akként értékelni, hogy nyomozati vallomását maradéktalanul fenntartotta. További eljárási hibaként hivatkozott a védő a helyszínen intézkedő rendőrtanúk vallomásaira, amely alapján megállapítható, hogy az intézkedésről készült rendőri jelentés valótlan tartalmú. Ezzel együtt megállapítható, hogy a helyszíni szemle során semmilyen tárgyat, iratot, vagy nyomot nem találtak, amely igazolta volna az ítéletben írt azon feltételezést, hogy I.r.vádlott rendszeresen ápolta a kendernövényeket. Az ítélet indoklásában nem jelenik meg, hogy az ingatlan két részből áll, a présházból és a pincéből. A présházban a rendőri intézkedés előtt valóban járt az I.r.vádlott, de ott semmilyen törvénybe ütköző cselekmény nem történt. Újabb eljárási hibaként értékelte a védő, hogy a helyszíni intézkedést követően védence terhelti pozícióba került, így bármilyen nyilatkozata előtt figyelmeztetni kellett volna a Be.117.§-ában foglaltakra. Ennek hiányában azoknak a rendőrtanúknak a nyilatkozatait, amelyek azt tartalmazzák, hogy I.r. a helyszíni intézkedés során milyen szóbeli nyilatkozatot tett, bizonyítékként figyelembe venni ugyancsak nem lehet. A felmentést célzó fellebbezés utolsó érveként a védő utalt arra, hogy az I.r.vádlottnál házkutatást is tartott a nyomozóhatóság, de ezen alkalommal semmilyen tárgy nem került lefoglalásra, mely arra utalt volna, hogy I.r vádlottnak a pincében termelt marihuánához bármilyen köze volt.