A Legfelsőbb Bíróság Bfv.417/2008/6. számú határozata csalás bűntette (JELENTŐS KÁRT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 427. §] Bírók: Édes Tamás, Mészár Róza, Szabó Péter

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.1387/2006/28., Nyíregyházi Törvényszék Bf.761/2007/4., *Kúria Bfv.417/2008/6.* (EH 2008.1852, BH 2009.6.170)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.417/2008/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2008. év szeptember hó 30. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A jelentős kárt okozó csalás bűntette és más bűncselekmények miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntető ügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Városi Bíróság 43.B.1387/2006/28. számú ítéletét, valamint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Bf.761/2007/4. számú végzését az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja, és a vagyonelkobzást mellőzi. Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s

A Nyíregyházi Városi Bíróság a 2007. szeptember 20. napján kelt 43.B.1387/2006/28. számú ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében, bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, valamint társtettesként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében, és ezért halmazati büntetésül két év négy hónapi börtönbüntetésre és két évi közügyektől eltiltásra ítélte, valamint vele szemben 3.000.000 millió forint vagyonelkobzást rendelt el.

Az ítéleti tényállás lényege a következő:

Az I. r. terhelt a terhére megállapított bűncselekmény elkövetése előtt büntetve nem volt, azonban azt követően - azonban még a felülvizsgálattal érintett első fokú ítélet meghozatala előtt - négy alkalommal folyt ellene büntetőeljárás és született jogerős ügydöntő határozat. Ezek közül két ügyben az eljárt bíróságok folytatólagosan elkövetett csempészet vétsége, egy ügyben 4 rb. csalás bűntettének kísérlete, 2 rb. csalás vétségének kísérlete, valamint 8 rb. közokirat-hamisítás bűntette, 8 rb. magánokirat-hamisítás vétsége, 7 rb. szerzői jogok megsértésének vétsége, 27 rb. szerzői joghoz kacsolódó jogok megsértésének vétsége, egy ügyben pedig csalás vétsége és magánokirat-hamisítás vétsége miatt szabtak ki vele szemben büntetést; három alkalommal pénzbüntetést, egy alkalommal pedig börtönbüntetést. Az ezen - jogerős határozatokkal elbírált - bűncselekmények elkövetési ideje a 2002. szeptember 26. és 2005. szeptember 27. napja közötti időszak.

A terhelt 2003-tól kezdődően vagyon elleni bűncselekményekből tartotta fenn magát.

2003. június 17-ét megelőzően megállapodott az ügy III. r. terheltjével, hogy megvásárolja személygépkocsiját 6.000.000 forintért. A vételár felét kifizette, és a járművet birtokba vette. Az írásba foglalt adásvételi szerződésben azonban a vevő nevét nem töltötték ki, és azt keltezéssel sem látták el, miután az I.r. terhelt közölte társával, hogy a vételár másik felét kölcsönből fogja fedezni, ő azonban nem kaphat hitelt, azt más veszi majd fel, ezért annak a nevére kerül majd a gépkocsi is.

Majd az I. r. terhelt rábírta az ügy II. r. terheltjét, hogy helyette kölcsönt igényeljen. Megállapodásuk alapján a II. r. terhelt 2003. június 17-én a sértett pénzintézethez kérelmet nyújtott be 3.000.000 forint kölcsön folyósítása iránt, azzal, hogy azt egy gépkocsi 6.000.000 forintos vételárának kiegyenlítésére kívánja fordítani. Kérelméhez csatolta azt a hamis munkáltatói igazolást, amelyet az I. r. terhelt készített, és amely szerint a II. r. terhelt egy kft. alkalmazottja havi 170.000 forint nettó jövedelemért. A kölcsönkérelem elbírálásához a pénzintézet rendelkezésére bocsátotta azt a 2003. július 1-i keltezésű hamis tartalmú adásvételi szerződést is, amelyben vevőként a II. r. terhelt szerepelt.

A bank a kölcsönszerződést ezek alapján megkötötte, a 3.000.000 forintot átutalta és azt 2003. július 16-án az I. r. terhelt vette fel. Annak visszafizetése egyik terheltnek sem állt azonban szándékában, és arra lehetőségük sem lett volna.

A törlesztő részletek fizetésének elmulasztása miatt a pénzintézet a járművet visszavette, és 2.675.000 forintért értékesítette, így kára részben megtérült.

A hamis tartalmú adásvételi szerződést a gépjármű tulajdonjogának átírása érdekében a II. r. terhelt 2003. július 4. napján egy okmányirodában benyújtotta, ahol a tulajdonos-változás bejegyzése a jármű forgalmi engedélyébe, majd a központi gépjármű-nyilvántartásba ennek alapján megtörtént.

Az első fokú határozat ellen az I. r. terhelt és védője a közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vád alóli felmentés, a csalási cselekmény kapcsán az üzletszerűen elkövetettkénti minősítés mellőzése, valamint a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 2008. január 23. napján kelt 2.Bf.761/2007/4. számú végzésével felülbírálta az első fokú ítéletet, és azt helybenhagyta azzal, hogy a pénzintézet által előterjesztett polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítottnak tekintette.

Az ítéleti tényállást e terhelt tekintetében annyiban egészítette ki, hogy a személygépkocsi értékesítéséről az I. r. terhelt 2003. június 7-én állapodott meg a III. r. terhelttel, akinek a vételárból 3.000.000 forintot a bankkölcsön felvételét követően fizetett ki; a sértett pénzintézet a kölcsönszerződéssel egy időben vételi jogot alapító szerződést is kötött a II. r. terhelttel, és ezt a jogát érvényesítve jutott a gépkocsi birtokába; 2.660.208 forint kár megtérítése iránt a sértett bank polgári jogi igényt terjesztett elő.

A jogerős ítéletek ellen az I. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapozva.

Az indítványozó szerint tévesen minősítették az eljárt bíróságok a terhelt csalási cselekményét üzletszerűen elkövetettnek, mivel azok az eljárások, amelyekre tekintettel voltak e minősítés kapcsán, még nem zárultak le. Tévedtek akkor is, amikor a közokirat-hamisítás bűncselekményében védence bűnösségét megállapították. A II. r. terhelt ugyanis hozzájárult ahhoz, hogy a gépkocsinak tulajdonosa legyen; erre nézve nem tévesztette meg senki, így az adásvételi szerződést vevőként tulajdonszerzési szándékkal írta alá. Álláspontja szerint ezért a II. r. terhelt tulajdonosi minőségének feltüntetése a gépjármű okmányain nem valótlan adat.

Ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem tárták fel maradéktalanul a tényállást. Ezért a hitelt átvállaló autókereskedő megkeresését is indítványozta annak igazolása érdekében, hogy védencét a gépjármű használatba vételekor nem vezette csalási szándék.

Mindezek alapján kérelme arra irányult, hogy a Legfelsőbb Bíróság változtassa meg a megtámadott határozatokat, mellőzze a csalási cselekmény üzletszerűen elkövetettkénti minősítését, mentse fel a terheltet a közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól, és ezekre tekintettel enyhítse a kiszabott büntetést.