A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27268/2013/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 339. §, 1993. évi III. törvény (Szoc. tv.) 4. §, 2011. évi CCVI. törvény (Ehtv.) 17. §, 321/2009. (XII. 29.) Korm. rendelet 7. §] Bíró: Bana Imre

Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

12.K.27.268/2013/4. szám

A Szolnoki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság felperesnek, - dr. Hargitai Emil ügyvéd által képviselt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal alperes ellen, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (Tízezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A bíróság a keresetlevél, az alperes írásbeli nyilatkozata, valamint a beszerzett államigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A felperes, mint az "X" Idősek Otthona elnevezésű intézmény fenntartója 2013. március 8. napján kelt kérelmében kérte a működési engedélyében 2012. január 1. napjára visszamenőleg a fenntartó típusánál az egyházi fenntartó megjelölés visszaállítását, továbbá a szociális intézményben működő 18 fő ellátotti létszámmal engedélyezett házi segítségnyújtás 2012. július 1. napjától a finanszírozási rendszerbe történő befogadását.

Az elsőfokú hatóság hiánypótlási felhívásában tájékoztatta a felperest, hogy egyrészt a kérelem a jogszabályban előírt adatlapon nyújtandó be, másrészt pedig kérelméhez csatolnia kell a fenntartó nyilvántartásba vett adatait igazoló hatósági bizonyítványt. Ez utóbbi hatósági bizonyítvány helyett egy, az Emberi Erőforrások Minisztériumához 2013. március 4. napján kelt, nyilvántartásba való bejegyzésre irányuló kérelme másolatát küldte meg a felperes.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kormányhivatal Szociális és Gyámhivatala

- elsőfokú hatósági jogkörében eljárva - JNC/19/00449-6/2013. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. Döntését arra alapozta, hogy a felperes a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Ehtv.) 17.§ /3/ bekezdése szerinti nyilvántartás adatait hiánypótlási felhívás ellenére nem bocsátotta a hatóság rendelkezésére hatósági bizonyítvány formájában, ugyanakkor a hivatal megállapította a nyilvános miniszteri nyilvántartás adatai alapján, hogy a felperes nyilvántartásban nem szerepel, ezért nem minősül egyházi fenntartónak, így a felperesi kérelem teljesítésére nem látott lehetőséget.

A fenti határozattal szemben a felperes fellebbezéssel élt, amely fellebbezés eredményeként az alperes XIII./008049-1/2013. számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresettel fordult a bírósághoz, amelyben kérte az alperes fenti határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését.

Keresetében mindenekelőtt sérelmezte, hogy az eljárt hatóságok döntéshozataluk során teljes mértékben figyelmen kívül hagyták az Alkotmánybíróság 6/2013. (III.1.) AB határozatát, amelynek értelmében már nemcsak a miniszteri nyilvántartásban szereplő szervezetek minősülnek egyháznak, hanem mindazok akikre nézve az AB határozat konkrét joghatást gyakorolt, azaz 2012. január 1. napjára visszamenőleg visszaállította egyházi jogállásukat.

Hivatkozott arra, hogy az AB határozat 217. pontja szerint "az egyházi jogállást nem a miniszteri nyilvántartásba vétel hozza létre, hanem az egyházi jogállás egyik következménye, hogy az ilyen jogállással rendelkező vallási közösségeket a miniszter köteles nyilvántartásba venni .... nincs törvényi akadálya annak, hogy az országgyűlési határozatban elutasított, de a jelen határozat visszamenőleges hatályú rendelkezése értelmében az egyházi jogállásuktól meg nem fosztott vallási közösségek az Ehtv. 17-18.§-ának megfelelően adataikat bejelentsék a miniszternek és az nyilvántartásba vegye őket".

Előadta, hogy - eleget téve az AB határozatban foglaltaknak - bejelentési kötelezettségét teljesítette, annak másolatát csatolta az elsőfokú eljárás irataihoz. A miniszteri döntés halogatása, illetve elmaradása a felperes hátrányára nem róható.

Csatolta keresetleveléhez azon, Nyíregyházi Törvényszék 2013. augusztus 6-án kelt végzését, melynek tanúsága szerint a bíróság a felperest egyházként tartja nyilván.

Vitatta, hogy 2012. január 1-jétől kezdve elválna egymástól az egyházi jogállás és az egyházi fenntartó fogalma. Hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában arra a megállapításra jutott, hogy a 8/2012. (II.29.) OGY határozatban felsorolt egyházak 2012. január 1. napjára visszamenőleg egyháznak minősülnek.

Álláspontja szerint a felperes jogállásának megítélése szempontjából az AB határozat azon kitétele bír ügydöntő jelentőséggel, mely szerint 2012. január 1. napjára visszamenőleg nemcsak az Ehtv. mellékletében és a miniszteri nyilvántartásban szerepelő egyházak minősülnek egyháznak és egyúttal egyházi fenntartónak, hanem mindazok, akikre nézve az idézett AB döntés konkrét joghatást gyakorol.

Megjegyezte, hogy Magyarország Kormánya az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt kezdeményezett eljárásban a felperes jogi státuszáról akként nyilatkozott, hogy "az Alkotmánybíróság 2013. február 26-án meghozott IV/2352/2012. számú határozata alapján korábbi egyházi jogállása fennmaradt".

A fentiekre is figyelemmel kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése mellett az alperes perköltségben történő marasztalását.

Az alperes védekezésében a kereset elutasítását kérte, fenntartva a határozata indokolásában rögzített jogi álláspontját.

A felperes keresete nem alapos.