A Kúria Bfv.644/2015/8. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 423. §, 426. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 365. §] Bírók: Akácz József, Kónya István, Varga Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Amennyiben nincs excessus mandati - mennyiségi vagy minőségi túllépés -, akkor a társtettesek felelnek egymás tevékenységéért, attól függetlenül, hogy a törvényi tényállás melyik mozzanatát melyikük valósította meg. A bűncselekmény tudatának van elsődlegesen jelentősége.

***********

KÚRIA

Bfv.III.644/2015/8.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év október hó 7. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt és védője, valamint a III. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 12.Bf.167/2014/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az előterjesztő, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

Az I. rendű terheltet a Budapest Környéki Törvényszék a 2014. február 19. napján kelt 4.B.18/2013/54. számú, illetve a Fővárosi Ítélőtábla a 2015. január 13. napján jogerős 12.Bf.167/2014/9. számú ítéletével a Btk. 365. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés a) és c) pontjai szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntette, és a Btk. 221. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) és d) pontjaira figyelemmel a (4) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette miatt 5 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 évi közügyektől eltiltásra, míg

A III. rendű terheltet a Btk. 365. § (1) bekezdés b) pont 2. fordulatába ütköző és a (3) bekezdés a) és c) pontjai szerint minősülő társtettesként elkövetett rablás bűntette, a Btk. 221. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) és d) pontjaira figyelemmel a (4) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett magánlaksértés bűntette, továbbá a Btk. 178. § (1) bekezdés 4. fordulatába ütköző és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő kábítószer-birtoklás vétsége miatt halmazati büntetésül 6 évi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A Fővárosi Ítélőtábla ítélete ellen az I. rendű terhelt és védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjában megjelölt okból nyújtott be felülvizsgálati indítványt.

Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság annak ellenére minősítette a terheltek cselekményét fegyveresen elkövetett rablásnak, hogy a fegyvernek látszó tárgy használata nem a dolog elvétele érdekében történt, következésképpen nem rablást, hanem zsarolást kell megállapítani, ha a jogtalan haszonszerzési célzattal cselekvő elkövető a sértettel szemben az erőszakot nem közvetlenül az értékkel bíró dolog átadásának kikényszerítése érdekében alkalmazza.

Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság minősítése a törvényes, ezért a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a kiszabott szabadságvesztés lényeges enyhítése indokolt.

A III. rendű terhelt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyben elsődlegesen indítványozta, hogy a Kúria a rablásként értékelt cselekményt zsarolás bűntettének minősítse, másodlagosan pedig azt, hogy mellőzze a fegyveres elkövetés megállapítását, ugyanis ezt a vádirat sem rótta a terhére, és ennek megfelelően a kiszabott büntetést az elsőfokú bíróság által meghatározott tartamra mérsékelje.

Álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen értékelte a sértett megbilincselését, és ebből helytelen következtetést vont le.

Álláspontja szerint a védekezésképtelen állapotba helyezés az elvétel eszközcselekménye, és abban az esetben, ha a védekezésre képtelen állapotba helyezés nem a dolog elvétele céljából történik, akkor megszűnik a cél-eszköz viszony szoros összefüggése és a kétmozzanatú cselekmény sem valósul meg. Előadása szerint az elsőfokú bíróság jogi okfejtése a helytálló ezzel kapcsolatban, és a másodfokú bíróság annak ellenére hivatkozott a BH 2014.70-es számú jogesetre, hogy két alapvetően eltérő tényállásról van szó.

A III. rendű terhelt is azzal érvelt, hogy a fegyveres elkövetés megállapítása törvénysértő, ugyanis ezt a körülményt még az ügyészség sem rótta a terhükre, annak ellenére, hogy a tényállásban szerepelt, hogy a II. rendű terhelt "ráfogott" az övén lévő fegyvernek látszó tárgyra.

Arról az ítélet sem tesz említést, hogy erről az utólagosan riasztópisztolynak minősített tárgyról a terhelt-társaknak tudomásuk lett volna, márpedig ő nem tudott róla, következésképpen a csoportosan és fegyveresen elkövetett rablás minősítése minden ténybeli adatot nélkülözött.

A felülvizsgálati indítvány hivatkozik arra is, hogy bár a jogerős ítélet felsorolta az enyhítő körülményeket, azonban azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte akkor, amikor több, mint kétszeresére emelte a büntetését annak ellenére, hogy még a súlyosabb minősítés esetén is tartható lett volna az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés.

A III. rendű terhelt álláspontja szerint a másodfokú bíróság megsértette a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontját azáltal, hogy eltérő tényállást állapított meg, sőt bizonyos ítéleti ténymegállapításokat meg kirekesztett az elsőfokú ítéletből.

Mindezek alapján kéri az ítéletek felülvizsgálatát és olyan büntetés kiszabását, amely lehetővé teszi a büntetés kitöltöttnek tekintését.

A Legfőbb Ügyészség a BF.723/2015/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak tartva a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

A III. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa az alábbi részekben törvényben kizárt.

A III. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában sérelmezi, hogy a másodfokú bíróság eltérő tényállást állapított meg, és azt is, hogy az elsőfokú ítélet bizonyos részeit a tényállásból kirekesztette.

Kétségtelen, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II.-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor, következésképpen nem tartozik e feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértések körébe, ha a másodfokú bíróság esetlegesen megszegte volna a Be. 352. § (1) bekezdés b) pontjában írt eljárási szabályokat.

Úgyszintén nem felülvizsgálati ok a bűnösségi körülmények bírósági értékelésének és az annak alapján kiszabott büntetés mértékének vitatása.

A törvénysértő büntetés kiszabása miatt előterjesztett indítvány alapján folytatott felülvizsgálati eljárásban annak vizsgálatakor, hogy a büntetés törvénysértő tartamú-e, kizárólag a bűncselekmény minősítéséhez tartozó büntetési tételeknek és a Különös Részben írt tételkeretet emelő rendelkezésnek van jelentősége, az enyhítő rendelkezés alkalmazhatósága és az ebből eredő enyhítési lehetőség figyelmen kívül marad. Az enyhítő szakasz alkalmazása vagy nem alkalmazása önmagában nem felülvizsgálati ok (BH 2014.174.).