A Debreceni Ítélőtábla Gf.30489/2014/7. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. Bírók: Drexlerné dr. Karcub Edit, Dzsula Marianna, Szűcs Lajos

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék G.40076/2013/11., *Debreceni Ítélőtábla Gf.30489/2014/7.*, Kúria Gfv.30059/2015/1., 3009/2020. (II. 4.) AB végzés

***********

Gf.IV.30.489/2014/7.

A Debreceni Ítélőtábla a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Hajdú-Bihar Megyei Adói gazgatósága (CÍME., ügyintéző: dr. Tóth Gyöngyi jogtanácsos) által képviselt FELPERES NEVE (FELPERES CÍME) felperesnek -, a Kiss Ügyvédi Iroda (CÍME, ügyintéző: ifj. dr. Kiss István ügyvéd) és dr. Pénzes Gergely ügyvéd (CÍME.) által képviselt ALPERES NEVE (ALPERES CÍME.) alperes ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében a Debreceni Törvényszék 2014. április 22. napján meghozott 9.G.40.076/2013/11. számú ítélete ellen az alperes részéről 12. sorszámon előterjesztett és a másodfokú eljárásban 3. sorszámon kiegészített fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - a 2014. december 3. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján - meghozta és 2014. december 17. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alperes a felperes 157 644 483 (Egyszázötvenhétmillió-hatszáznegyvennégyezer-négyszáznyolcvanhárom) Ft összegű hitelezői követelésének a kielégítését hiúsította meg, egyebekben az ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50 000 (Ötvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az állami adóhatóság által megjelölt módon, határidőn belül, és számlára - 48 000 Ft feljegyzett fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a 11. sorszámú ítéletében megállapította, hogy az alperes mint a KFT NEVE. (a továbbiakban: adós) vezető tisztségviselője ügyvezetési feladatait a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal a felperes 158 744 922 Ft összegű hitelezői követelésének a kielégítését meghiúsította. Az alperest a felperes kielégítetlen hitelezői követelése és perköltsége, valamint a feljegyzett illeték megfizetésére is kötelezte.

A megállapított és a fellebbezési eljárásban is irányadó tényállás szerint a cégjegyzékbe 2008. október 17. napján bejegyzett adósnak a 2012. május 30. napján közzétett felszámolási eljárása megindításáig az alperes volt az önálló cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselője.

A felperes az adós hitelezője, akinek a felszámoló 158 719 922 Ft összegű hitelezői igényét igazolta vissza. A Debreceni Törvényszék .../13. számú, 2013. július 31. napján jogerőre emelkedett végzésével a cég felszámolását a peres eljárás alatt befejezte, a gazdálkodó szervezetet megszüntette és elrendelte a végzés Cégközlönyben való közzétételét. A felszámolási eljárás befejezésére "A csődeljárásról és felszámolási eljárásról" szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 63/B. §-a alapján, az egyszerűsített felszámolási eljárás szabályai szerint került sor. Az alperes a felszámolási eljárás során ugyanis a Cstv. 31. §-ában foglalt kötelezettségeit nem teljesítette, nem adta át a felszámolónak az adós iratanyagát és a vagyonát, ezért a felszámolási eljárás nem volt lefolytatható az általános szabályok szerint.

A felperes a kereseti kérelmében a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján annak megállapítását kérte, hogy az alperes mint az adós vezető tisztségviselője a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően ügyvezetési feladatait nem a hitelezői érdekek elsődlegessége alapján látta el és ezáltal az ő teljes követelésének a kielégítését meghiúsította. Azt is kérte, hogy a bíróság az alperest a teljes hitelezői követelése (158 744 922 Ft) valamint a perköltsége megfizetésére kötelezze. A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet kezdő időpontját 2009. június 12. napjában határozta meg, míg a bizonyítási kötelezettség körében a Cstv. 33/A. §-a (3) bekezdésének második fordulatában szabályozott, a hitelezői érdekek sérelmének vélelmére hivatkozott, mivel az alperes 2011. évre vonatkozóan nem tett eleget az éves beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének, valamint a tevékenységet záró mérleget sem készítette el és adta át a felszámolónak.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségében való marasztalását kérte.

Azt nem vitatta, hogy a 2011. évi éves beszámoló letétbe helyezési kötelezettségének nem tett eleget, illetve nem készítette el a tevékenységet záró beszámolót. Állította azonban, hogy e mulasztása a felperes magatartása miatt következett be, mivel lefoglalták az iratokat az adóhatósági vizsgálat miatt. A felperes hitelezői igénye is amiatt keletkezett, mert a felperes az adós adószámát úgy függesztette fel, hogy arról ő nem szerzett tudomást, így az áfa visszaigénylési joga is emiatt szűnt meg.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó döntését azzal indokolta, hogy a felperes a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének eleget tett, hogy az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete már 2009. június 12. napján fennállt. Megállapította, hogy a Cstv. 33/A. §-ának (3) bekezdése szerinti vélelemmel szemben - amely a vezető tisztségviselő felelősségének valamennyi tényállási elemére kiterjed - az alperest terhelte a jogellenesség, a felróhatóság és az összegszerűség vonatkozásában is a felelőssége alóli kimentés bizonyítási kötelezettsége, amelynek a felajánlott bizonyítási indítványokkal nem tudott eleget tenni, figyelemmel a felperes által csatolt okiratok tartalmára is. A felperes bizonyította, hogy 158 744 922 Ft hitelezői igényét a felszámoló visszaigazolta, ezért az elsőfokú bíróság a Cstv. 33/A. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította az alperes felelősségét és a Cstv. 33/A. §-ának (7) bekezdése szerint rendelkezett a marasztalásáról is. Kiemelte, hogy az adós felszámolása a per alatt az egyszerűsített felszámolási eljárás szabályai alapján befejeződött, a hitelezők vagyon hiányában nem nyertek kielégítést, ezért találta a felperesnek a marasztalásra irányuló kereseti kérelmét is megalapozottnak.

Ez ellen az ítélet ellen az alperes fellebbezett, melyben elsődlegesen a sérelmezett határozat megváltoztatását és a felperes keresetének az elutasítását, továbbá a perköltségének a megfizetésére kötelezését, míg másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat meghozatalára utasítását kérte. Kifogásolta az elsőfokú ítéletnek azt a megállapítását, hogy vezető tisztségviselőként nem a hitelezői érdekek védelmében járt el. Állította, hogy az adós mindvégig rendeltetésszerűen folytatta a gazdasági tevékenységét, a felperes hitelezői igénye - az adós adótartozása - kizárólag azért keletkezett, mert nem volt ismerete arról, hogy a felperes felfüggesztette az adószámát, amely tényről jogszabálysértően nem is értesítették. Ez a körülmény vezetett az adós fizetésképtelenségének megállapításához.