BH 2004.1.9 Az alakiság megsértéséből eredő érvénytelenség megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a szerződés írásba foglalása miért, illetve kinek az érdekkörében bekövetkezett ok miatt maradt el [1993. évi LXXVIII. tv. 2. § (1) és (5) bek., Ptk. 193. § (1) bek., 217. § (1) bek.].

A jogerős ítéletben a bíróság kötelezte az alperest, hogy a felperes tulajdonában álló szolgálati lakást 30 nap alatt kiürítve bocsássa a felperes rendelkezésére. Megállapította továbbá, hogy az alperes az elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a peres felek 1995. január 1. napján határozott időre szóló lakásbérleti szerződést kötöttek egy, a felperes tulajdonában álló b.-i lakásra. A határozott idő letelte után az alperes a lakást kiürítette, majd a felperes hozzájárult ahhoz, hogy az alperes beköltözzön a perbeli lakásba, a bérleti szerződés megkötésére azonban nem került sor. A felperes lakáskiürítésre irányuló keresetének elutasítását az alperes arra hivatkozással kérte, hogy a felperes hozzájárulásával költözött a perbeli ingatlanba, és ezzel a felperes lényegében hozzájárult a "bérleti szerződés meghosszabbításához".

A jogerős ítélet indokolása szerint a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Lt.) 2. §-ának (1) bekezdése értelmében a lakásbérleti jogviszonyt a bérbeadó és a bérlő szerződése hozza létre, az (5) bekezdés szerint azonban az önkormányzat, illetőleg az állam tulajdonában lévő lakásra vonatkozó szerződést írásba kell foglalni. Miután a peres felek között érvényes lakásbérleti szerződés nem jött létre, ezért az alperes a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése alapján köteles a perbeli ingatlant a felperes birtokába adni.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amely a keresetet elutasító ítélet meghozatalára irányult. Az alperes azzal érvelt, hogy 1995. július 5. napjától jóhiszeműen és háborítatlanul használta a perbeli ingatlant, és abban karbantartási munkálatokat is végzett. Az alperes érvelése szerint a jogerős ítélet megalapozatlan, mert nem tárta fel kellően azokat a körülményeket, amelyek azt bizonyítják, hogy kinek felróható okból nem került sor az írásba foglalt szerződés megkötésére. Az alperes utalt arra, hogy a felperes mulasztásai miatt maradt el az érvényes szerződés megkötése, és a felperes felróható magatartása miatt az alperest hátrányosabb helyzetbe hozni nem lehet, figyelemmel arra, hogy másik lakással nem rendelkezik.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.