A Fővárosi Törvényszék Bf.11581/2016/6. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 226. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 74. §, 258. §, 339. §, 351. §, 360. §, 371. §, 372. §, 386. §, 513. §, 514. §] Bírók: Csákvári Mária, Csekéné dr. Szegedi Mónika, Patassy Bence

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

20.Bf.11581/2016/6.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2016. évi december hó 12. napján megtartott fellebbezési tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rágalmazás vétsége miatt vádlott neve ellen indult büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2016. évi szeptember hó 2. napján kihirdetett 24.B.11.138/2016/3. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene rágalmazás vétsége (Btk. 226.§ (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól felmenti.

Az eljárás során felmerült 10.000,- (tízezer) forint bűnügyi költséget személy1 magánvádló viseli.

Az ítélet ellen a vádlott, a védő és a magánvádló a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) napon belül fellebbezéssel élhet.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította vádlott neve vádlott bűnösségét a Btk. 226.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő rágalmazás vétségében, ezért őt 1 évre próbára bocsátotta, és kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg személy1 magánvádló részére 10.000,- forint bűnügyi költséget.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott védője jelentett be fellebbezést, aminek célját az elsőfokú ítélet kihirdetése után enyhítésben, majd a fellebbezés írásban előterjesztett indokolásában bűncselekmény hiányos felmentésben jelölte meg, amelynek alapjaként a 2009. évi 135. számú bírósági határozatban foglaltakat idézte. Álláspontja szerint az alapügyben védence az őt megillető jogok keretei között tette meg az inkriminált nyilatkozatát az abban érintett személlyel összefüggésben az ügy tisztázása érdekében, amely állítása még becsület csorbítására alkalmasság esetén sem valósíthatott meg bűncselekményt. Kiemelte, hogy a polgári bíróság a házassági bontóperben a tényeket igyekezett a házasság létrejöttétől kezdődően a tárgyalás napjáig tisztázni, így tehát a korábbi évekre vonatkozólag is kérdéseket tett fel és a felperes, azaz jelen büntetőügy vádlottja ezekre a kérdésekre válaszolt a legjobb tudomása szerint. Utalt arra, hogy önmagában az a körülmény, hogy nem tudja bizonyítani állításait, nem vonja maga után a bűncselekmény elkövetésének megállapíthatóságát. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság az aljas indok vonatkozásában egyáltalán nem folytatott le bizonyítást, azt kizárólag a magánvádló állítja, hogy a vádlottat a nyilatkozat megtételében az motiválta, hogy a polgári bíróság őt jogosítsa fel a közös tulajdonú lakás kizárólagos használatára, ugyanakkor nyilvánvalónak nevezte, hogy a vád tárgyává tett vádlotti kijelentés tartalmára alapítottan a polgári bíróság nem dönthet a lakáshasználat kérdésében. Mindezekre tekintettel az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.

A védő felmentést célzó fellebbezése alapos.

Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül folytatta le a tárgyalást. A tényállást az általa feltárt és értékelése körébe vont bizonyítékok alapján, azok okszerű mérlegelésével, megalapozottan állapította meg, amely tényállás mentes a Be. 351.§ (2) bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a felülbírálat során is irányadó volt.

Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének is eleget tett, amikor a Be. 258.§ (3) bekezdés d) pontjában előírtaknak megfelelően részletesen kifejtette, hogy a vádlottnak a személyes meghallgatáson tett nyilatkozatán túl mely bizonyítékokra - személy1 magánvádló vallomására és a 8.P.101.186/2015. számú polgári peres eljárásban 2015. december 10. napján felvett 14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvre - alapozva állapította meg a tényállást, azonban a másodfokú bíróság a bizonyítékok közt szükségesnek tartja feltüntetni az alapügyben a házasság felbontása iránt benyújtott keresetet is. A bizonyítékok értékelése a tényállás megállapítása érdekében nem okozott nehézséget, mivel - amint arra az elsőfokú bíróság is utalt ítéletében - a vád tárgyává tett állítások vádlott által történt kinyilatkoztatását az eljárás alatt senki nem vitatta és azokat a polgári bíróság jegyzőkönyve rögzítette.

Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból azonban téves jogi következtetést vont le az alábbi okok miatt.

Az elsőfokú bíróság helyesen utalt arra, hogy a rágalmazás vétségének törvényi tényállása alapvetően az emberi méltóságot és társadalmi megbecsülést támadó, csorbító cselekményekkel szemben nyújt büntetőjogi védelmet.

A rágalmazás bűncselekmény megállapításához valamennyi tényállási elem megvalósulása szükséges így a jelen és egyéb, hasonló típusú büntetőügyekben elsőként azt kell megvizsgálni, hogy a rágalmazás törvényi tényállási elemei (tényállítás, amely alkalmas a becsület csorbítására, egyértelműen felismerhető sértett) megvalósultak-e, vagyis a cselekmény tényállásszerű-e, mert ha valamely törvényi tényállási elem hiánya állapítható meg, akkor a cselekmény nem bűncselekmény, nem valósítja meg a Btk. Különös Részében írt rágalmazás vétségét.