BH 2003.9.389 Lényeges eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bíróság a fél részére nem teszi lehetővé észrevétel megtételét a szakértő véleményére, kiegészítő véleményére. [Pp. 180. § (3) bek., 182. § (2) és (3) bek.].

A felperes a módosított keresetével a táppénz és a munkabére közötti különbözet, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte, mert álláspontja szerint a megbetegedését a munkahelyén fennállt konfliktus okozta.

A munkaügyi bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével elutasította a keresetet.

A megállapított tényállás szerint a felperes sérelmesnek tartotta, és nem tudta elfogadni, hogy az alperes - a Cs. T. C. - vezetői pályázatát nem ő, hanem egyik volt beosztottja nyerte meg, és az új vezető a felperes által vezetett egységnél az előirányzott feladatok végrehajtásának veszélyeztetése miatt a felperes jogkörét ideiglenesen magához vonta. Az alperes igazgatója az intézkedést jogszerűnek és szükségesnek ítélte. A felperes az új vezető munka- és irányítási módszereit nem tudta, és nem is akarta elfogadni, munkatársaival való kapcsolata a felperes zárkózott természete miatt nem volt megfelelő. A felperesnél a munkatársai 1996. december 11-én szokatlan viselkedést észleltek, amit kimerültségként értékeltek. A felperes ezt követően 1997. január 26-ig, majd 1997. február 24-étől 1998. február 3-áig keresőképtelen volt magas vérnyomással, és az ideggondozó is kezelte diagnózis meghatározása nélkül.

A munkaügyi bíróság mindezekből és a beszerzett igazságügyi orvos szakértői és pszichiátriai szakértői véleményekből arra következtetett, hogy a felperes keresőképtelenségének oka magas vérnyomás betegség volt, az ideggondozó diagnózist nem állapított meg. A felperesnél a munkahelyi konfliktus hátterén kialakult az alapszemélyiségével összefüggő szenzitív, paranoid reakció, a konfliktus azonban elsődlegesen a felperes magatartására vezethető vissza, a felperes az alperessel való együttműködést megtagadta. A munkaügyi bíróság szerint a perben a felperes nem tudott olyan alperesi magatartást bizonyítani, amely a vagyoni és nem vagyoni kárigényét megalapozta volna.

A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a közbenső ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és megállapította, hogy a felperes 1996. december 12-étől 1997. január 26-áig, majd 1997. február 24-étől 1998. február 3-áig tartó keresőképtelenségéért az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik.

A másodfokú bíróság a bizonyítást kiegészítve beszerezte az ETT IB felülvéleménye kiegészítését, amelynek alapján azt állapította meg, hogy "a felperes táppénzes állománya és az alperes magatartása között a közvetett okozati összefüggés fennáll", ezért az alperesnek az Mt. 174. §-a (1) bekezdésén alapuló felelőssége megállapítható. Az alperes mentesülésére, kármegosztásra alapot adó körülményt a másodfokú bíróság nem talált. Az ítélete indokolásában utalt még a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma 30. számú állásfoglalására.

A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a Pp. 3. §-a (6) bekezdésének, a 206. §-a (1) bekezdésének és az MK. 30. számú állásfoglalásának megsértését sérelmezte. Kérelme lényegében a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresetet elutasító határozat hozatalára irányult. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a másodfokú eljárásban a bíróság nem küldte meg részére a felülvélemény kiegészítését, annak megismerésére a bíróságon sem volt módja, a véleményre nem tudott érdemi észrevételt tenni, ezáltal csorbultak a perbeli jogai. Az utóbb megismert felülvélemény kiegészítését a felülvéleménnyel és más szakértőknek a perben beszerzett véleményével is ellentétesnek tartotta. A felperes magatartására visszavezethető munkahelyi konfliktusra és az alperes károkozó magatartásának hiányára vonatkozó elsőfokú ítéleti megállapítás értékelésének figyelmen kívül hagyására is hivatkozott.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.