A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20355/2009/5. számú határozata házasság felbontása és járulékai tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 31. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §]

Pfv.II.20.355/2009/5. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az ügyvéd által képviselt felperesnek az ügyvéd által képviselt alperes ellen házasság felbontása és járulékai, valamint házastársi közös vagyon megosztása iránt a Debreceni Városi Bíróságnál 16.P.24.435/2006. számon megindított és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnak 1.Pf.20.824/2008/4. számú részítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 52. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s :

A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek 1999. május 15-én kötöttek házasságot, melyből 2000. augusztus 16-án D. L. utónevű gyermekük született. A felek életközössége 2006. augusztus 4-én végleg megszakadt úgy, hogy a felperes kérésére az alperes a házastársi közös lakásból a szüleinek a t-i lakásába költözött. Bár az alperes a végleges eltávozását "nem gondolta komolyan", később oda nem tudott visszatérni, mert a felperes a zárakat lecserélte.

2006. október 5. napján az alperes 20 óra 30 perc körül megjelent a közös lakásban és a kerítésen átugorva bejutott a lakás udvarába, ott az ajtóban megjelenő felperest kézzel, erőszakkal félretolva bement a lakásba és onnan a felperes többszöri felszólítása ellenére sem távozott el, csak a kiérkező rendőrök többszöri felhívására.

A cselekmény miatt az alperes ellen magánlaksértés vétsége miatt folyamatban volt eljárásban a Kisvárdai Városi Ügyészség a B.299/2007/1. számú határozatával az alperessel szemben a vádemelést egy évi időtartamra elhalasztotta és megállapította, hogy az alperes ezen időszak alatt pártfogói felügyelet alatt áll.

A felek az életközösség ideje alatt vásárolták meg előbb a F., M. téri lakásukat, majd annak eladását követően az utolsó közös lakásukul szolgáló F., S. u. 1. sz. alatti kertes házat.

A jelen per tartama alatt az akkor még személyesen eljáró alperes viszontkereset terjesztett elő a házastársi közös vagyon megosztása iránt. Ezt követően, 2007. június 1-jén az ügyvéd foglalkozású felperes irodájában a felek olyan tartalmú "Egyezségi okirat" elnevezésű szerződést kötöttek egymással, amely szerint közösen kérik a házasságuk felbontását, megállapodnak abban, hogy D. nevű gyermekük a felperesnél nyer elhelyezést, az alperes megfizet a felperesnek a mindenkori jövedelme 20%-át kitevő mértékű, de legalább 10.000 forint alapösszegű gyermektartásdíjat minden hónap 11. napjáig, a kapcsolattartás mikéntjét úgy határozták meg, hogy arra minden héten reggel 9 órától 11 órájáig a F., S. út 2/a. szám alatti lakás földszinti szobájában kerülhet sor, míg a téli és tavaszi szünet felére az alperes a kiskorú gyermeket reggel 9 órától délután 18 óráig magával viheti.

Megállapodtak a házasság fennállása alatt szerzett ingóságok egymás közötti megosztásának módjában.

Megállapodtak abban, hogy a jelenleg az alperes nevén lévő BMW személygépkocsi az alperes tulajdonába kerül oly módon, hogy a felperes a közösen vásárolt gépkocsikra eszközölt valamennyi értéknövelő beruházás ellenértékét nem kéri megfizetni.

Megállapodtak továbbá abban, hogy a F., S. u. 1. szám alatti - perbeli - ingatlan kizárólagos használata a felperest illeti meg és őt illeti meg az ingatlan kizárólagos tulajdonjoga is azzal, hogy az azon fennálló 2.000.000 forintos tartozást a továbbiakban egyedül ő fogja megfizetni.

Megállapodtak abban, hogy a közös ingatlanokba a házassági életközösség fennállása alatt eszközölt közös beruházások alperesre eső ellenértékének a fejében a személygépkocsiba fizetett valamennyi beruházás ellenében az alperes lemond minden értékkülönbözet iránti igényéről, és megállapodtak abban is, hogy házastársi tartást egymástól nem igényelnek.

Az utolsó közös lakásul szolgáló perbeli ingatlan az nyilvántartás szerint a felperes 1/1 arányú tulajdonát képezi és az ingatlant terhelő hitel havi részleteit az életközösség megszakadása óta kizárólag a felperes törleszti. A közös gépkocsi az alperes használatában áll.

A felperes jogi végzettsége mellett tanárképző főiskolai diplomával, az alperes pedig 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezik, és jelenleg levelező tagozaton gimnáziumi tanulmányait folytatja.

A felperes a módosított keresetében - egyebek mellett - a házasság felbontását kérte.

Az alperes az érdemi ellenkérelmében a per főtárgya vonatkozásában elsődlegesen a kereset elutasítását kérte arra való hivatkozással, hogy ő a felperest még mindig szereti, másodlagosan pedig - a házasság felbontása esetére - a járulékos kereseti kérelmek jogalapját elismerte, viszontkeresettel élt azonban a 2007. június 1-jén kötött egyezségi okirat érvénytelenségének (semmisségének) a megállapítása és a közös vagyon megosztása iránt.

A felperes ellenkérelme a viszontkereset elutasítására irányult, hivatkozva arra, hogy a felek kényszertől és befolyástól mentesen érvényes szerződést kötöttek és ezáltal a házasság fennállása alatt szerzett vagyon megosztása megtörtént.

Az elsőfokú bíróság a részítéletével a peres felek házasságát felbontotta, a felek közös kiskorú gyermekét a felperes anyánál helyezte el, kötelezte az alperest, hogy fizesse meg a felperesnek a fentebb nevezett kiskorú gyermeke tartására 2008. május 1. napjától kezdődően a mindenkori, a bérköltség, illetve a rendszeres személyi juttatás címén kifizetett összes járandósága 20 %-át, de legalább havi 10.000 forintot gyermektartásdíjként, havonta előre esedékesen, szabályozta az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást, a F., S. u. 1. szám alatti közös lakás kizárólagos használatára a felperest jogosította fel, megállapította, hogy a peres felek között 2007. június 1. napján kelt egyezségi okirat érvénytelen és a részítéletét a gyermektartásdíj vonatkozásában előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.

Az elsőfokú részítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.

A felperes fellebbezése a felek egyezségi okirat elnevezésű szerződése érvénytelenségének a megállapítása iránti viszontkereset elutasítására, az alperes fellebbezése pedig a kapcsolattartás tárgyában hozott elsőfokú részítéleti rendelkezés megváltoztatására irányult.

A másodfokú eljárás során a felek a kapcsolattartás tárgyában egyezséget kötöttek.

A másodfokú bíróság a részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletének a nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig helybenhagyta.

A jogerős részítélet viszontkeresetnek helyt adó rendelkezésének az indokolása szerint a felek között 2007. június 1. napján megkötött okirat házassági közös vagyont megosztó része a vagyonmegosztás vonatkozásában olyan rendelkezést tartalmaz, amely kizárólag a felperes tulajdonába juttatja a házasság fennállása alatt eszközölt értéknövelő beruházások ellenértékét, az alperes tulajdonába pedig egy olyan személygépkocsi kerül, amelyre a felek a házassági életközösség fennállása alatt beruházásokat eszközöltek, és a személygépkocsiba fizetett beruházások ellenében mond le az alperes az ingatlanokba szerinte eszközölt beruházásokról.