BH 1998.1.8 A hamis vád megállapításának feltétele, hogy a vádolás alapjául szolgáló tényállítás objektíve valótlan legyen; ha az állított tény valóságtartalma nem bizonyítható, ez nem vezethet a hamis vád megállapítására [Btk. 233. §, Be. 214. § (3) bek. b) pont].

A városi bíróság a vádlottat a büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette miatt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A tényállás szerint a vádlott 1993. április 15-én közúti veszélyeztetés bűntettének alapos gyanúja miatt feljelentést tett a rendőrkapitányságon a régi haragosa, B. A. ellen. Ennek során előadta, hogy a közúton a személygépkocsijával közlekedett, amikor a feljelentett a személygépkocsijával előzés után hirtelen eléje vágott, és hirtelen fékezéssel megállásra kényszerítette. A vádlott felismerte a kocsiban ülő B. A.-t, de nem akart vele beszélni, megpróbálta őt kikerülni, de a kikerülésben őt B. A. megakadályozta, ezt követően még két esetben is megpróbálta őt leszorítani az úttestről, majd őt a lakásáig üldözte.

Ennek alapján büntetőeljárás indult B. A. ellen. Ennek során tanúként meghallgatták a vádlottat, aki a tanúként történt kihallgatása során fenntartotta a feljelentésben elmondottakat, kiegészítve azzal, hogy csak úgy sikerült megelőznie B. A.-t, hogy félig az útpadkán haladt a gépkocsijával.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője felmentés végett fellebbezett, és a másodfokú tárgyaláson további tanúk kihallgatását is indítványozták.

A megyei bíróság a másodfokú tárgyaláson bizonyítást vett fel, és ennek keretében kihallgatta a védő által indítványozott tanúkat. A tanúk vallomása alapján a megyei bíróság a tényállást azzal helyesbítette, hogy valónak bizonyult a vádlottnak az a tényállítása, amely szerint B. A. a vádlott gépkocsival való "üldözése" során a vádlott gépkocsiját kis távolságra - esetenként mintegy 50-60 cm-re - megközelítette.