A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21909/2009/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 275. §] Bírók: Puskás Péter, Tamáné dr. Nagy Erzsébet, Wellmann György

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék P.22057/2007/29., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20368/2009/6., *Kúria Pfv.21909/2009/4.*

***********

Pfv.VI.21 909/2009/4.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Gönczöl Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Gönczöl Adrienn ügyvéd által képviselt I.r., II.r., III.r. és IV.r. felpereseknek a dr. Szegedi Ivett ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Fejér Megyei Bíróságnál 5.P.22 057/2007. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20 368/2009/6. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 15 napon belül 100 000 (egyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi a felpereseket, mint egyetemleges kötelezetteket, hogy fizessenek meg külön felhívásra az államnak 480 000 (négyszáznyolcvanezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

Az I.r. felperes egyéni vállalkozó, a II.r. felperes őstermelő foglalkozású, a III.-IV.r. felperesek az I.-II.r. felperesek gyermekei. Az I.r. felperes 5 000 000 forint összegű Széchenyi kártyához kapcsolódó hitelt vett fel, amelyet visszafizetni nem tudott. 2006. március 16-án ezért az I.-II.r. felperesek, mint adósok és a perben nem álló K. F. hitelező között opciós és jelzálogjogot alapító kölcsönszerződés jött létre. Ennek alapján K. F. élt opciós jogával és megszerezte az I.-II.r. felperesek tulajdonában álló, A hrsz. alatti, biztosítékul szolgáló ingatlan tulajdonjogát.

Az I.-II.r. felperesek az ingatlanuk visszaszerzése érdekében újabb hitel felvétele miatt fordultak az alpereshez. 2007. március 12. napján az I.-II.r. felperesek, mint adósok, a III.-IV.r. felperesek, mint készfizető kezesek és az alperes között kölcsönszerződés jött létre, amely szerint az alperes, mint hitelező 8 000 000 forint kamatmentes kölcsönt nyújtott kilencven napos visszafizetési határidővel az I.-II.r. felpereseknek. Az I.-II.r. felperesek a felvett kölcsönből 5 500 000 forintot K. F. korábbi hitelezőjük részére megfizettek, aki ennek fejében a felperesi ingatlannal kapcsolatos mindennemű jogáról lemondott.

Az alperessel kötött szerződés értelmében a kölcsön fedezetéül az ismét az I.-II.r. felperesek közös tulajdonát képező A hrsz.-ú ingatlan szolgált.

Emellett az alperes, mint hitelközvetítő a munkáltatója nevében kötött megbízási szerződés alapján, jutalék ellenében vállalta, hogy az általa nyújtott kölcsön kiváltásához a felperesek részére bankhitel megszerzésében közreműködik. A bankhitel felvétele végül is meghiúsult. Az alperesek sem a szerződésben foglalt határidőben, sem azt követően nem fizették vissza a kölcsön összegét, és azt törleszteni sem próbálták.

A felperesek keresetükben elsődlegesen annak megállapítását kérték, hogy a felek között 2007. március 12-én létrejött kölcsönszerződés érvénytelen, mivel Ptk. 202. §-ába ütközik, uzsorás jellegű. A felperesek a 27. sorszám alatti nyilatkozatukban előadták, hogy a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek levonását nem kérik, a keresetük kizárólag az érvénytelenség megállapítására irányul. Másodlagosan előadták, annak megállapítását is kérik, hogy a kölcsönszerződés alapján az alperes nem 8 000 000 forintot, hanem csak 5 500 000 forintot adott át.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy ténylegesen 8 000 000 forint került átadásra a felperesek részére. A szerződés nem volt uzsorás jellegű, a felperesek fordultak hozzá és a gazdasági döntéseik végrehajtásához szükséges pénzösszeg megszerzése érdekében kötöttek szerződést.

Az elsőfokú bíróság 29. sorszámú ítéletében megállapította, hogy a felek között 2007. március 12-én megkötött kölcsönszerződés érvénytelen és rendelkezett a perköltség viseléséről. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy álláspontja szerint fennállnak a Pp. 123. §-a alapján a megállapítási kereset előterjesztésének feltételei. A bíróság ezt arra alapította, hogy a felperesek az érvénytelenség megállapítása iránti keresetüket 2007. október 17-én terjesztették elő, az alperes ezt követően, 2008. január 2-án érvényesítette a kölcsönszerződésből eredő követeléseit a felperesekkel szemben. A felperesek jogainak alperessel szemben való megóvása végett tehát szükséges volt a perindítás, mert a felpereseknek tartaniuk kellett attól, hogy az érvénytelen szerződés alapján az alperes ellenük igényt érvényesít. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint, ha az alperes az igényét már korábban érvényesítette volna, úgy a felperesek részéről már nem lett volna helye megállapítási kereset előterjesztésének, mert az alperes által indított perben a felperesek hivatkozhattak volna a szerződés érvénytelenségére.