A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40470/2018/5. számú határozata biztosítási szolgáltatás tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 324. §, 556. §] Bírók: Bleier Judit, Koday Zsuzsanna, Pusztai Anita

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.44176/2016/32., *Fővárosi Ítélőtábla Gf.40470/2018/5.*, Kúria Pfv.20760/2019/4. (BH 2021.2.40)

***********

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Virágh Ferenc ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Gergelyné dr. Mohácsy Edit ügyvéd (alperesi jogi képviselő címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen biztosítási szolgáltatás teljesítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. június 7-én kelt 24.G.44.176/2016/32. számú ítélete ellen az alperes 33. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint + áfa összegű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes elsődlegesen ......... angol font, másodlagosan .......... forint, harmadlagosan ........... forint biztosítási szolgáltatás és ezek járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest a felek között 2009. ........-én létrejött szállítmánybiztosítási szerződés alapján.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság a 24.G.44.176/2016/32. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek ........ forintot és ennek 2010. ....... napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű késedelmi kamatát, valamint ......... forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és a felmerült egyéb költségekről úgy rendelkezett, hogy azt a felek maguk viselik.

Az ítélet indokolása szerint a perben nem álló A. K. Kft. (a továbbiakban: biztosított) és a felperes között 2015. ..........-án létrejött megállapodásra a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: új Ptk.) rendelkezései az irányadóak, amelynek idézte a 6:219. § (1)-(2) bekezdését, a 6:194. § (1) bekezdését és a 6:202. § (1)-(3) bekezdését. Megállapította, hogy a megállapodás 3.1. pontjának utolsó mondata egyértelműen tartalmazza, hogy a biztosított a biztosítási szerződésből fakadó jogait átruházza és engedményezi a felperesre, így az új Ptk. 6:202. § (2) bekezdése szerint a felperes mint új jogosult az átruházó megbízó helyébe lépett.

Idézte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 536. § (1) bekezdését, a (2) bekezdés a) pontját, a 205/A. § (1) bekezdését és a 205/B. § (1) bekezdését. Megállapította, hogy a vagyonbiztosítási általános szerződési feltételek és a szállítmánybiztosítási szerződés feltételei (a továbbiakban: Ászf.) a felek közötti biztosítási szerződés részévé váltak. Idézte a Ptk. 324. § (1) bekezdését, a 325. § (1) bekezdését, a 326. § (1) bekezdését, a 327. § (1)-(2) bekezdését, a 324. § (1) bekezdését, és utalt a 205/B. § (2) bekezdésére. Álláspontja szerint kizárt, hogy az általános szerződési feltételekben szabályozott elévülési határidőt a felek egyedileg megtárgyalták, így az általános szerződési feltételek 12.1. pontjában írt egyéves elévülési határidő nem vált a szerződés részévé. Mindezekre tekintettel a felek jogviszonyára a Ptk. 324. § (1) bekezdésében foglalt 5 éves elévülési határidő az irányadó, így a felperes követelése nem évült el, mert a 2013. évben közölt fizetési felszólítás az elévülési határidőt megszakította. Az általános szerződési feltétel 10.6. pontja szerint az MNB deviza középárfolyamon számított forint határozza meg a biztosítási összeget. Figyelemmel arra, hogy a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a felek ebben szabadon megállapodhatnak, a Ptk. 567. § (1) bekezdése nem alkalmazható. A szállítmánybiztosítási feltételek 1.1. pontja nem ellentétes a 10.6. ponttal, és nem állapítható meg, hogy ez a rendelkezés a szokásos szerződési gyakorlattól eltér.

Idézte a Ptk. 556. § (1)-(3) bekezdését azzal, hogy a szállítmánybiztosítási szerződési feltételek 11.1. pontja is a biztosító mentesülésének eseteit rögzítette. A biztosító azonban csak akkor mentesülhetne a szolgáltatási kötelezettsége alól, ha a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdése és a 3. § (3) bekezdése alapján rá háruló bizonyítási kötelezettsége körében bizonyítja, hogy a felperes súlyosan gondatlan magatartást tanúsított, mert nem ellenőrizte megfelelően a fuvarozásra jelentkező személyt, nem győződött meg kellően a fuvarozó által közöltek valóságtartalmáról, és a szállítmány ezzel okozati összefüggésben veszett el. Idézte a Ptk. 515. § (1) bekezdését és az 520. § (1) bekezdését. Rámutatott, hogy a szállítmányozási szerződés alapvetően gondossági kötelem, tehát a szállítmányozó terhére csak akkor állapítható meg szerződésszegés, ha az elvárt gondosságot nem tanú sította. Az alperes akkor mentesül a szolgáltatás teljesítésének kötelezettsége alól, ha a felperes a fuvarozó kiválasztásánál, a fuvarmegbízás kiadásánál súlyosan gondatlanul járt el. Magatartásának már a szándékosság, az eredmény kívánása határát kell súrolnia. Az a körülmény nem minősül súlyosan gondatlan magatartásnak, hogy nem volt szabályzata a fuvarozók kiválasztására és ellenőrzésére. A szabályzat sem garantálja annak maradéktalan betartását. A felperes a fuvarozó cégkivonatát ellenőrizte, tartotta vele a kapcsolatot e-mail címen és telefonon is. A fuvarozónak hitt cég adóvégrehajtás alatt állt, de ez nem jelenti azt, hogy fuvarozásra alkalmatlan volt. Nem merült fel arra adat, hogy a bemutatott cégkivonat hamis, míg a felperes alkalmazottjától nem volt elvárható, hogy felismerje a fuvarozó nevében eljáró személyek bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékát, illetőleg azt a tényt, hogy a fuvarozó nevében eljáró személy hamis dokumentumot, illetve lopott rendszámot használt. A fuvarozó és a fuvareszköz fokozottabb vizsgálata indokolt, azonban ennek elmulasztása nem minősül olyan súlyos gondatlanságnak, amely a perbeli szállítmány eltulajdonítására irányuló szándék határát súrolná. Mindezek miatt a mentesülésre alapított védekezést nem találta megalapozottnak, és az alperes által összegszerűségében és esedékességében nem vitatott harmadlagos kereseti kérelem szerint marasztalta az alperest.

Az alperes az ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatásával a kereset elutasítását kérte.

Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a jogérvényesítés tekintetében az alperes érveivel nem foglalkozott. Keverte a jogátruházást a követelés átruházásával és a szerződés átruházásával. Figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes által csatolt megállapodás alapján a felperest elszámolási kötelezettség terheli a biztosítóval szemben, így a szerződés alapján csak a követelés érvényesítése volt a feladata, de azt nem szerezte meg. Meghatalmazottként érvényesít igényt, a megállapodásban az átruházásnak nem volt jogcíme, és a szerződő felek utólagos értelmezésének nincs jelentősége. A feladónak kártérítési igénye van a felperessel szemben, ennek ellenére állítólag elajándékozta részére a biztosítási szerződésből eredő követelését, amely ésszerűtlen értelmezés.