AZ EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGÁNAK ÍTÉLETE
JUDGMENT IN THE CASE OF RUIZ-MATEOS V. SPAIN STRASBOURG,1993. JÚNIUS 23.
ÖSSZEFOGLALÁS
A kisajátított részvények tulajdonának a helyreállítására irányuló polgári peres eljárás hétévi és kilenc hónapi tartama - beleértve az Alkotmánybíróság előtti előzetes alkotmányossági eljárás huszonegy és tizennégy hónapi tartamát - ésszerűtlenül hosszú időtartam volt, és megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikkének 1. szakaszát, a polgári jogviták ésszerű időtartamon belül történő elbírálásához való jogot. Az Alkotmánybíróság előtti két előzetes alkotmányossági vizsgálat tartama beszámításra került a bírósági eljárás időtartamába, mert az Alkotmánybíróság állásfoglalása a rendes bíróságok előtti jogviták eredményességének a befolyásolására alkalmas volt, és az Alkotmánybíróság előtti eljárás különleges jellege sem indokolta az eljárás ott történt elhúzódását.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Bíróság) Strasbourgban 1993. június 23-án kihirdetett ítéletében megállapította az Ember Jogok Európai Egyezménye (Egyezmény) 6. Cikke 1. szakaszának a megsértését. A kérelmező által indított eljárás tulajdonának a helyreállítására irányult, és nem fejezódött be ésszerű időtartamon (reasonable time) belül (huszonkét szavazat kettővel szemben). Valamint a polgári bíróságok előtti eljárásban felmerült kérdések alkotmányosságának vizsgálatára folyamatba tett eljárás ezen eljárás vonatkozásában megsértette a tisztességes tárgyaláshoz (fair trial) való jogot (tizennyolc szavazat hattal szemben).
AZ ÜGY HÁTTERE
A) Alapvető tények
Egy 1983. február 23-i rendeleti jogszabály (legislative decree) alapján, amelynek később a 7/1983. törvény (law) lépett a helyébe, a spanyol állam közérdekből kisajátította, és nyomban tulajdonába vette a RUMASA-csoport vállalatainak valamennyi részvényét, beleértve azokat a részvényeket, amelyek a kérdéses RUMASA S. A. társaságnál a kérelmező tulajdonában voltak. 1983. május 9-én Mr. José Maria Ruiz-Mateos (a kérelmező) és ezt követően május 27-én további öt kérelmező eljárást indított a polgári bíróság előtt, a két eljárást később egyesítették. Azt állították, hogy a kisajátítás törvényellenes volt, és részvényeik tulajdonának a helyreállítását kérték. Ezt követően Madrid No. 18. Elsőfokú Bíróságától azt kérték, hogy terjessze az Alkotmánybíróság elé azt a kérdést, hogy az 1983. évi törvény megfelel-e a spanyol alkotmány különböző rendelkezéseinek.1984.október 5-én a madridi bíróság ezt a kérelmet részben magáévá tette, és az Alkotmánybíróság elé terjesztette a kérdést, hogy a törvény 1. és 2. cikke megfelel-e a hatékony bírósági védelem biztosítása alkotmányos fogának. Miután írásos észrevételeket kapott a Legfőbb Ügyészségtől és az Államatanácstól, az Alkotmánybíróság 1986. december 19-én többségi szavazattal a kérdést igenlően válaszolta meg. Az alkotmánybírósági eljárás során az első számú kérelmező számos kérelmet nyújtott be. Miután megkapta az Alkotmánybíróság ítéletét, a madridi bíróság 1986. december 23-án elutasította a tulajdon helyreállítására benyújtott kérelmeket.
1986. december 27-én a kérelmező fellebbezett Madrid Tartományi Bíróságához (Audiencia Provinciai). 1989. július 7-én megerősített február 13-i határozatában ez a bíróság elutasította a kérelmezők azon kérését, hogy függessze fel az eljárását az Emberi Jogok Európai Bizottsága (Bizottság) előtt folyamatban lévő kérelem elbírálásáig. Másrészt elfogadva a kérelmezők alternatív kérelmét, 1989. július 9-én az Alkotmánybíróság elé terjesztette azt a kérdést, hogy az 1983. évi törvény két cikke összhangban van-e az egyenlő elbírálás és a magántulajdon jogának alkotmányos garanciáival. 1991. január 15-én, miután megkapta a Legfőbb Ügyészség és az Államtanács észrevételeit, az Alkotmánybíróság többségi szavazattal mindkét kérdést igenlően válaszolta meg. Ezen ítélet megismerését követően, 1991. február 25-én Madrid Tartományi Bírósága elutasította a kérelmezők fellebbezését.
B) Eljárás az Emberi Jogok Európai Bizottsága előtt
Az 1987. május 5-én benyújtott kérelmet a Bizottság 1990. november 6-án részben elfogadhatónak nyilvánította. Miután eredménytelenül kísérelt meg békés megegyezést létrehozni, a Bizottság 1992. január 14-én jelentést készített, melyben megállapította a tényeket, és azt a véleményét fejezte ki, hogy a folyamodók ügyében megsértették az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. Cikkének 1. paragrafusát a tisztességes tárgyalás biztosítása tekintetében (tizenhárom szavazat kettővel szemben) és azzal, hogy az eljárást nem folytatták le ésszerű időtartamon belül (tizenegy szavazat néggyel szemben).
Az ügyet a Bizottság terjesztette a Bíróság elé 1992. február 21-én.
AZ ÍTÉLET ÖSSZEFOGLALÁSA
AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKÉNEK 1. SZAKASZA
A) Előzetes észrevételek
Annak ellenére, hogy a kérelmezők kezdeti kérelmeiket csak az Alkotmánybíróság első eljárása tekintetében terjesztették eló, a Bíróság úgy találta, hogy az ügyben az egész eljárást vizsgálni kell, beleértve azt a részt is, amelyet azután folytattak le, hogy a kérelmet a Bizottsághoz beterjesztették.
Kifejtette, hogy a 6. Cikk 1. szakaszának alkalmazhatósága a tulajdon helyreállítására irányuló polgári eljárás során nem volt kétséges. A kormány álláspontja szerint azonban az Alkotmánybíróság előtti eljárások nem vehetők figyelembe az ésszerű időtartam értékelésénél; a kormány továbbá azt az álláspontját is kifejtette, hogy az Alkotmánybíróság előtti tárgyalás tisztességessége kívül esik a 6. Cikk 1. szakaszának a területén.
B) Megfelelés az ésszerű időtartam követelményének
1. A figyelembe veendő időtartam
A Bíróság álláspontja szerint a figyelembe veendő időtartam 1983. május 23-án kezdődött, amikor öt kérelezó eljárást indított a RUMASA tőkéjének a fele tekintetében, kiegészítve a Ruiz-Mateos által május 9-én indított eljárással; az eljárás 1991. február 25-én fejeződött be Madrid Tartornányi Bírósága ítéletének napján.
A Bíróság elutasította a kormány érveit, és megállapította, hogy a két eljárásnak az Alkotmánybíróság előtti tartama is figyelembe veendő a kérdéses időtartam kiszámításánál. Ezt a következtetést a Bíróság jól megalapozott joggyakorlatára alapította, mely szerint az alkotmányossági eljárások lényegesek lehetnek az időtartam tekintetében, amennnyiben az eredményük alkalmas a rendes bíróságok előtt folyamatban levő jogviták eredményének a befolyásolására; ez eredendő következtetésként (a fortiori) alkalmazandó, amennyiben a kérdéses eljárások jellegüket tekintve előzetes eljárásoknak tekintendők.
Következésképpen a figyelembe veendő időtartam hét év és kilenc hónapig tartott.
2. A figyelembe veendő időtartam ésszerűsége (rearonableness)
A Bíróság, tekintetbe véve a saját joggyakorlatában lefektetett előfeltételeket, a kérdést az adott ügy körülményei alapján vizsgálta.
a) Az ügy bonyolultsága
A Bíróság úgy találta, hogy a fő polgári jogi eljárás/kérdés kezdetben nem volt bonyolult, a későbbiekben azonban alkotmányossági kérdések merültek fel, melyek vitán felül nehezek voltak. Ezen kérdések megoldására irányuló eljárás azonban nem foglalt magába az eljárás elhúzódását okozó lépéseket.
b) A kérelmezők magatartása
A kérelmezők több mint nyolc hónappal késleltették az eljárást azzal, hogy az Ember Jogok Európai Bizottsága határozatáig a fellebbezési tárgyalás elnapolását és a Tartományi Bíróság előtti eljárás szünetelését kérték.
c) Az illetékes hatóságok magatartása
A Bíróság az eljárás alábbi megszakításait észlelte: elsőfokon az alkotmányosság kérdésében való határozattal kapcsolatban (több mint 25 hónap); és két félbeszakítást a fellebbezés során a fellebbezés elfogadhatóságára irányuló határozat és ennek vizsgálata kezdetéig (több mint 16 hónap); valamint a második alkotmányossági kérdés vizsgálatával (több mint 14 hónap) kapcsolatban.
A fellebbezési eljárást illetően a Bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a kormánynak a tartományi bíróság nagyfokú munkaterhének a könnyítésére 1988 júniusában tett intézkedései túlságosan későn történtek ahhoz, hogy a felülvizsgálat alatt levő ügyeket bármilyen módon befolyásolják. Az Alkotmánybíróság előtti eljárás tekintetében a Bíróság arra következtetett, hogy ezen bíróság különleges jellege ellenére is túlságosan hosszú volt az ügyben az eljárás. Végül észlelte, hogy azok a kérdések, amelyek az ügyben felmerültek, jelentősek voltak, nemcsak a kérelmezők számára, hanem a spanyol társadalom egésze számára társadalmi és gazdasági jelentőségükre tekintettel.
A Bíróság ezért arra következtetett, hogy az eljárás során túllépték a 6. Cikk 1. szakasza értelmezése szerinti ésszerű időtartamot.
C) Jog a tisztességes eljárkshoz
A Bíróság megállapította, hogy a kérelmezők panasza az eljárások tisztességessége tekintetében kizárólag az Alkotmánybíróság előtti eljárásokra vonatkozott, amelyeket azonban összefüggéseibe kell helyezni, nevezetesen a kisajátított vagyon helyreállítása tárgyában folyamatban levő eljárás összefüggésébe.
1. A 6. Cikk 1. paragrafusának alkalmazhatósága
A kormány állítása szerint a 6. Cikk 1. szakasza nem alkalmazható az Alkotmánybíróság előtti eljárásokra, mert az Alkotmánybíróság feladata nem az egyének jogai és érdekei kérdésében való határozathozatal, hanem annak a biztosítása, hogy a három államhatalmi ág az alkotmányt tartsa tiszteletben.
A Bíróság hangsúlyozta a szoros kapcsolatot az alapvető polgári eljárások és az alkotmányossági kérdések között. Amennyiben az Alkotmánybíróság megsemmisítette volna a kisajátításra vonatkozó törvényeket, a polgári bíróságoknak helyt kellett volna adniuk a kérelmező családja kérelmeinek. Emellett észlelte a Bíróság, hogy a felmerült kérdésekben a kérelmezők a spanyol törvények alapján a számukra rendelkezésre álló eszközöket használták ki, amikor tulajdonhoz való joguk megsértését panaszolták, miután a kérelmezők fellebbezése (amparo appeal) az alkotmány 33. Cikkére tekintettel nem lett volna elutasítható.
A Bíróság arra következtetett, hogy a 6. Cikk 1. szakasza volt alkalmazandó.
2. Megfelelés a 6. Cikk 1. szakaszának
A Bíróság a kérelmet a 6. Cikk 1. szakasza egészének a figyelembevételével vizsgálta. Ez magába foglalja a fegyverek egyenlőségének (equality of arms) alapelvét és az adverzárius eljárás alapvető jogát; az utóbbi tartalmazza a félnek azt a jogát, hogy tudomást szerezzen és észrevételezze a másik fél által benyújtott észrevételeket vagy bizonyítékokat.
Az alkotmányossági eljárások különleges jellegzetességei ellenére a Bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy ha az ügyben a törvényre közvetlenül vonatkozó kérdések a személyek korlátozott körét érintik, és ha az eljárásban az AIkotmánybíróság elé terjesztett kérdés polgári jogokra vonatkozik, ha a kérdés az ügyben félként szereplő személyekre vonatkozik, ezen személyeknek - szabályként - biztosítani kell az eljárás egyéb résztvevői észrevételeihez való szabad hozzájutást, és az alapvető lehetőséget, hogy ezen észrevételekre megjegyzéseket tehessenek. A Bíróság észlelte, hogy az előtte folyamatban levő ügyben a kormányt képviselő Államtanács észrevételeket nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyek észrevételezésére a kérelmezők számára nem adtak lehetőséget. Amennyiben megfelelő ismeretük lett volna az érvekről, lehetőségük lett volna azokat a legvégső fokon észrevételezni.
Ebben az összefüggésben a Bíróság nem fogadhatta el a kormány által felvázolt megkülönböztetést a végrehajtó hatóságok (akiknek a hatáskörébe tartozott a kisajátító határozat meghozatala) és a Nemzeti Vagyon Főigazgatósága (Directorate General for National Assets)-(az intézkedés kedvezményezettje) és érdekeik között. Továbbá a Bíróság álláspontja szerint az, hogy az Alkotmánybíróságnak lehetősége volt a kérelmezők által - ügyüknek az Alkotmánybírósághoz történő felterjesztése érdekében - a polgári bírósághoz beadott észrevételeinek a tanulmányozására, nem volt az ügyben lényeges.
Következésképpen ebben a tekintetben megtörtént a 6. Cikk 1. szakaszának a megsértése.
AZ 50. CIKK ALKALMAZÁSA
A Bíróság elutasította a kérelmezőknek 2000 millió pezetában megjelölt keletkezett kár megtérítésére irányuló kérelmét, mert nem volt okozati összefüggés a megáilapított megsértések és az állított kár között. Semmi sem mutatott arra, hogy ezen megsértések hiányában az Alkotmánybíróság a kisajátítási törvényt érvénytelennek nyilvánítottak volna.
Ehhez az ítélethez hét bíró ellenvéleményt és három bíró támogató véleményt csatolt.
FÜGGELÉK
Az Egyezmény hivatkozott Cikkeinek szövege
6. Cikk 1. paragrafus
Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.
50. Cikk
Ha a Bíróság megállapítása szerint egy Magas Szerződő Fél igazságügyi hatósága vagy bármely más hatósága által hozott határozat vagy megtett intézkedés teljesen vagy részben ellentétes a jelen Egyezményből eredő kötelezettségekkel, és amennyiben az említett fél belső joga az ilyen döntés vagy intézkedés következményeinek csak részleges jóvátételét teszi lehetővé, a Bíróság határozata, szükség esetén, igazságos elégtételt ad a sértett fél számára.