A Debreceni Ítélőtábla Pf.20218/2013/8. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 6. §, 66. §, 70. §, 78. §, 85. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.218/2013/8. szám

A Debreceni Ítélőtábla dr. Stein Barnabás ügyvéd (cím) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a dr. Rumi Csaba ügyvéd ügyintézése mellett a Dr. Rumi Csaba Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű (cím), II.rendű alperes neve II. rendű (cím), III.rendű alperes neve III. rendű (cím) alperesek ellen szerződés érvénytelensége és egyebek miatt indított perében a Miskolci Törvényszék 21.P.21.966/2011/49. sorszámú ítélete ellen a felperes által 50. sorszám alatt előterjesztett és 53. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az egyetemlegesen jogosult alpereseknek 54 000 (Ötvennégyezer) forint általános forgalmi adót tartalmazó 254 000 (Kettőszázötvennégyezer) forint fellebbezési költséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A h. állampolgár felperes és III. rendű alperes H.-ban 2006. június 12-én kötöttek házasságot.

A III. rendű alperes a házasságkötést megelőzően adásvétel jogcímén szerezte meg a g.-i 122, 119, 118/1 és a 118/2 helyrajzi számú ingatlanok tulajdonjogát. A 300 000 euró befektetéshez a felperes 100 000 euróval járult hozzá.

A felperes és a III. rendű alperes 2006. június 9-én kötött házassági vagyonjogi szerződése szerint a g.-i ingatlanokat közösen, fele-fele arányban viszik a házasságba. 2008. december 12-én a III. rendű alperes tartozáselismerő nyilatkozatot tett a felperes felé arra nézve, hogy a kamatmentesen kapott 100 000 euró kölcsönt részletekben kell teljesítenie, a lejárat a házasságuk felbontása, vagy a magyarországi telkek eladása. A III. rendű alperes kötelezettségvállalása azért nyert rögzítést, mert az akkor még házas felek abban a hiszemben voltak, hogy kizárt az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként be nem jegyzett feleség magyarországi ingatlanszerzése.

A B. Bíróság 211327 FA RK 09-4843. számú, 2010. december 21-én hozott előzetesen végrehajthatónak nyilvánított ítéletében kimondta a felperes és III. rendű alperes házasságának a felbontását, a házassági közös vagyont a házassági szerződés szerint megosztotta, kötelezte a III. rendű alperest arra, hogy a felperesnek fizessen meg 100 000 eurót az azt követő dátumtól számított két héten belül, hogy a végzést bejegyezték az anyakönyvi hivatal nyilvántartásába. Az ítélet 3.9-3.12 pontjában a bíróság a Magyarországon lévő telkek, a felépített lakás és a 2008. december 21-én kelt adóslevélre tekintettel tényállást állapított meg és jogi indokolást is rögzített az alábbiak szerint:

"A felek néhány évvel ezelőtt azt tervezték, hogy Magyarországon telepednek le. A felek célja az volt, hogy közösen vásároljanak telket és hogy arra házat építsenek, vagy hogy egy meglévő házat átépítsenek. A felek között nem vita tárgya, hogy ezt követően együtt befektettek összesen 300 000 eurót. A telket és a lakást a férj nevére íratták, mivel - ahogy a felek állítják - a Magyarországon érvényben lévő jogszabályok szerint a feleség nem szerezhetett volna tulajdonjogot az eredetileg k.-i állampolgársága miatt."

"Mivel a szerzemények listájára került az ingatlan "közös szerzeményként" a házassági szerződés útján, azonban mégsem eredményezett ez közös tulajdont vagy vagyont, úgy határoztak a felek, hogy a feleség beruházását az ő javára biztonságba úgy helyezik, hogy a férj a feleséget megillető követelést egy közokiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozatba foglalja. A felek között nincs vita arról, hogy a teljes 300 000 euró összegből a férj 200 000 euró összeget ruházott be, míg a feleség 100 000 euró összeget. A tartozáselismerés tehát a feleség 100 000 eurós követelését tartalmazza a férjjel szemben, ami követelhetővé válik többek között a házasság felbontása esetén."

A bíróság az ítélet 3.11 pontjában azt állapította meg, hogy a Magyarországon lévő telek és a lakás a férj tulajdona, azaz teljes egészében és kizárólag a férj magántulajdonába tartozik. A férj főleg ezen ingatlanoknak a vásárlása révén és a tartozás elismerése alapján 100 000 eurót tartozik megfizetni a feleségének.

A III. rendű alperes a felperesnek a 100 000 eurót nem teljesítette, a felperes vele szemben H.-ban bírósági végrehajtást kezdeményezett. A bírósági végrehajthatói okiratot, és a B. Bíróság ítéletét III. rendű alperesnek 2011. november 18-án a Tiszaújvárosi Városi Bíróság Pk.50.066/2011. sorszám alatt kézbesítette. A végrehajtói okirat IV. pontja szerint a III. rendű alperes felperessel szemben fennálló követelésének beszámításával a fizetési kötelezettség 93 815,62 euró.

A III. rendű alperes a g.-i 122 helyrajzi számú ingatlant 2009. szeptember 11-én eladta a belga állampolgárságú G. F. D. R. és J. J. D. S., a per korábbi IV. és V. rendű alpereseinek.

A III. rendű alperes a házasság felbontását követően, 2011. január 17-én a g.-i 119, 118/1, és a 118/2 helyrajzi számú ingatlanokat az I. rendű alperesnek értékesítette, a 119 helyrajzi számú ingatlant a II. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. Az adásvételkor a III. rendű alperesnek a II. rendű alperes élettársa volt, jelenleg házastársa. Az I. rendű alperes a II. rendű alperesnek édesanyja.

A felperes a módosított keresetében elsődleges kérelemként a g.-i 119, 118/1, és 118/2 helyrajzi számú, 69 000 euró értékű ingatlanokra kötött adásvételi szerződés semmissége miatt az eredeti állapot helyreállításaként kérte a III. rendű alperes tulajdonjogának a visszajegyzését azzal, hogy a III. rendű alperes tűrje az ingatlanok ½ tulajdoni hányadára a tulajdonjogának a bejegyzését házastársi közös vagyon jogcímen. A felperes a szerződések semmisségét a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján elsődlegesen amiatt állította, hogy az adásvételhez nem kérték az ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosként a Ptk. 144. § d) pontja szerinti hozzájárulását, másodsorban azért, mert az átruházás a Ptk. 145. § (2) bekezdése szerinti elővásárlási jogának a megkerülésével történt.

A felperes az elsődleges kereseti kérelme alaptalansága esetére másodlagosan házastársi közös vagyon megosztása jogcímén a III. rendű alperes kötelezését kérte 100 000 euró, és késedelmi kamata megfizetésére. A felperes azt hangsúlyozta, hogy a magyarországi lakóhelyű h. állampolgár III. rendű alperessel szemben a B. Bíróság határozatának végrehajtás útján nem tud érvényt szerezni, mert a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, a Tanács 2000. december 22-i 44/2001 EK rendelet (Rendelet) az 1. cikk (2) bekezdés a) pontja értelmében házassági vagyonjogra nem terjed ki.

Az alperesek elsősorban a per megszüntetését kérték. Joghatósági kifogásuk volt a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmj.tvr.) 39. §-ának (1) és (4) bekezdése alapján arra hivatkozással, hogy a magyar bíróság joghatósága a házassági vagyonjogi perben kizárt. Másodsorban ítélt dolognak állították a felperes házassági vagyonjogi igényét. Annak tárgyában, a perrel érintett ingatlanok jogi sorsáról a h. bíróság végrehajtható ítélete teljes körűen rendelkezett, a házassági vagyonközösséget megszüntette.