A Szolnoki Törvényszék Pf.20558/2014/4. számú határozata. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 193. §, 200. §, 208. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 47. §] Bírók: Gyöngyné dr. Kovács Gabriella, Nánásiné dr. Szabó Róza, Rimaszombati Éva

Szolnoki Törvényszék

1.Pf.20.558/2014/4. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Vincze Gyula ügyvéd által képviselt felperes neve "fa" felperesnek - ifj. dr. Tóta Áron ügyvéd által képviselt alperes neve alperes ellen - ingatlan elhagyására kötelezés iránt indított perében a Szolnoki Járásbíróság 2.P.21.938/2013/15. számú ítélete ellen az alperes 17. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy mellőzi az alperes használati díj megfizetésére való kötelezését.

Mentesíti az alperest az első fokú perköltség viselése alól, s úgy rendelkezik, hogy mindegyik fél viseli a saját első fokú perköltségét.

Kötelezi a felperest, hogy 44.640.- /Negyvennégyezer-hatszáznegyven/ Ft le nem rótt első fokú illetéket az államnak térítsen meg felhívásra.

34.000.- /Harmincnégyezer/ Ft első fokú illetéket az állam visel.

Egyebekben helybenhagyja azt.

A másodfokú perköltségét mindegyik fél maga viseli.

Kötelezi a felperest, hogy az államnak felhívásra fizessen meg 59.500.- /Ötvenkilencezer-ötszáz/ Ft le nem rótt másodfokú eljárási illetéket, míg 24.000.- /Huszonnégyezer/ Ft le nem rótt másodfokú eljárási illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a cím 1 alatti lakásingatlant és az ugyanitt található fsz. 12. szám alatti 15 m2-es, valamint 16 m2-es garázsingatlant ingóságaitól kiürítve 30 nap alatt bocsássa vissza a felperes birtokába.

Kötelezte az alperest, hogy a lakás után 2012. november 13. napjától havi 50.000.- Ft-ot, a garázs után 2013. június 11. napjától garázsonként havi 6.000.- Ft-ot használati díj címén a birtokbaadásig minden hónap 10. napjáig a felperesnek fizessen meg. Megállapította, hogy az alperes hátraléka 2014. március 31. napjáig a lakás vonatkozásában 825.000.- Ft, a garázsok után 114.000.- Ft, melynek megfizetésére 15 napon belül kötelezte az alperest. A fentieket meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy 50.000.- Ft + Áfa, azaz 63.500.- Ft perköltséget a felperesnek fizessen meg. A feljegyzett illetéket az állam viseli.

A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy a peres felek 2008. november 25. napján adásvételi előszerződést kötöttek a perbeli lakásingatlanra és 2 db garázsra vonatkozóan. A szerződésben rögzítették, hogy az alperes vételár előleg címén 5.500.000.- Ft-ot megfizet. A szerződés tartalmazta, hogy az alperes által beépített anyag és szerelési munkák értékeként 7.130.250.- Ft az alperes javára elszámolásra kerül. Megállapodtak abban, hogy 2015. november 25. napjáig fognak az előszerződés alapján adásvételi szerződést kötni. Az alperes vállalta, hogy a fennmaradó 2.000.009.- Ft vételárrészt 2015. november 25. napjáig megfizeti. A felek rögzítették, hogy amennyiben a vételárhátralék nem kerül megfizetésre, úgy az átadott vételárelőleg bérleti díjnak minősül. Megállapodtak abba is, hogy amennyiben az adásvételi szerződés megkötésére nem került sor, vagy visszaadja 90 napon belül a vevő az ingatlant, vagy amennyiben tovább használja úgy a lakás vonatkozásában 50.000.- Ft/hó, a garázsok vonatkozásában 6.000.- Ft/hó bérleti díjat köteles fizetni.

A felperes ellen 2012. október 3. napján felszámolási eljárás indult. A felszámoló az előszerződést a lakás vonatkozásában 2012. november 26. napján, míg a garázsingatlanokra vonatkozóan 2013. június 29. napján kelt levelével felmondta. Mindkét felmondásban felhívta az alperest, hogy amennyiben a szerződéssel kapcsolatban követelése van, úgy azt 40 napon belül jelentse be a felszámolónak. Az alperes az ingatlanokat nem ürítette ki és nem adta a felperes birtokába.

A bíróság a lefolytatott bizonyítás alapján megállapította, hogy a felek között a Ptk. 208. § /1/ bekezdésének megfelelő előszerződés jött létre. Az előszerződés érvényességét a felek nem vitatták. A Ptk. 208. § /5/ bekezdése szerint a szerződés megkötését bármelyik fél megtagadhatja, ha az előszerződés létrejötte után beállott körülmény folytán elállásnak vagy felmondásnak lenne helye. A bíróság hivatkozott arra, hogy jelen esetben egy speciális szabály érvényesül, ugyanis az 1991. évi XLIX. tv. (Cstv) 47. § /1/ bekezdése alapján a felszámoló

jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani.

A másik felet ennek folytán megillető követelés a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető. A bíróság erre figyelemmel nem tudta elfogadni az alperes arra történő hivatkozását, hogy a bíróság a már teljesített szolgáltatásokat számolja el, mivel erre csak a felszámolási eljárás keretében lenne lehetőség. Mivel a felmondás következtében a szerződés megszűnt, így az alperes a Ptk. 193. §-a értelmében jogalap nélkül van a dolog birtokában, ezért kötelezte őt a bíróság a birtokbaadásra. A használati díj megfizetésére a felmondás közlésétől kezdődően kötelezte a bíróság az alperest, hivatkozva a Ptk. 99. §-ában írtakra. A használati díj összegét a felek által a szerződésben rögzített bérleti díjjal azonos összegben határozta meg.

Az alperest pervesztességére figyelemmel kötelezte a felperes javára perköltség megfizetésére, míg költségmentessége folytán a le nem rótt első fokú illetéket az állam viseli.

Az alperes fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a felperesi kereset elutasítását kérte. Másodlagosan hatályon kívül helyezést a használati díj összegszerűségének megalapozatlansága miatt.