EH 2000.316 A zálogkötelezettel szembeni igény fizetési meghagyás útján nem érvényesíthető [Pp. 313. § (1) bek., Ptk. 251. § (1) bek.].

A jogosult 9 500 000 forint kölcsöntartozás, 3 083 862 forint lejárt ügyleti és késedelmi kamat, valamint az 1999. augusztus 27-től járó 6% késedelmi kamat, egyetemleges megfizetése iránt fizetési meghagyás kibocsátását kérte az I. r. kötelezettel mint fő adóssal, valamint a II. r. kötelezettel mint bankhitelt biztosító keretbiztosítéki jelzálog kötelezettjével szemben.

Az első fokú bíróság végzésével az I. r. kötelezett vonatkozásában a fizetési meghagyást kibocsátani rendelte, míg a II. r. kötelezett tekintetében a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet elutasította, mert az nem felelt meg a Pp. 313. § (1) bekezdésének. A jogosult II. r. kötelezettel szembeni igénye ugyanis nem pénzfizetésre vagy ingó dolog kiadására irányuló igény, hanem a II. r. kötelezettel szemben csak annak tűrése iránt terjeszthető elő kereset, hogy a jogosult a követelését az ingatlanból bírósági végrehajtás útján kielégítse.

A végzés ellen a jogosult élt fellebbezéssel, kérve annak részbeni megváltoztatásával a II. r. kötelezettel szemben is a fizetési meghagyás kibocsátásának az elrendelését. Álláspontja szerint a zálogkötelezettség járulékos jellegéből következik, hogy mindkét kötelezettel szemben a követelés érvényesítése és annak elbírálása csak egységesen, egy eljárás keretében történhet. A II. r. kötelezett pénz fizetésére irányuló követelés dologi kötelezettje, így az igény vele szemben is pénz fizetésére irányul, és így a Pp. 313. § (1) bekezdés alapján fizetési meghagyás útján érvényesíthető.

A II. r. kötelezett ellenkérelme a végzés helybenhagyására irányult.

Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. §-ának (3) bekezdése értelmében az első fokú bíróság végzését csak a fellebbezési kérelem korlátai között vizsgálta, így nem érintette az I. r. kötelezettel szemben a fizetési meghagyást kibocsátó rendelkezést.

A fellebbezés nem alapos.

Helytállóan állapította meg az első fokú bíróság, hogy a II. r. kötelezettel szemben a jogosult követelése - a Pp. 313. § (1) bekezdés szerinti előfeltételek hiányában fizetési meghagyás útján nem érvényesíthető. A II. r. kötelezett nem egyetemleges adóstársa az I. r. kötelezettnek, vele szemben őt pénzfizetésre kötelező fizetési meghagyás nem bocsátható ki. A II. r. kötelezettel szemben a jogosult igénye nem pénz fizetésére irányulhat, hanem csak annak tűrésére, hogy jogerős bírósági határozat alapján, végrehajtás során a követelése az ingatlanból kielégítést nyerjen. Ilyen tűrésre kötelezés iránti igény azonban a zálogkötelezettel szemben csak perben terjeszthető elő, fizetés-meghagyásos eljárás során nem.

A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 259. §-a értelmében alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyta.

(Legf. Bír. Pf. VI. 24 784/2000. sz.)