BH 2019.7.198 I. Az alanyi jogok gyakorlása során a joggal való visszaélés - mint nem kívánt, az alanyi jog rendeltetésével ellentétben álló eredmény - tilalmát deklaráló rendelkezés nem önálló törvényi tényállás, önmagában nem jogosít, nem kötelez, azaz nem teremt önállóan érvényesíthető, kikényszeríthető alanyi jogot, kötelezettséget, a perbeli esetben nem alapoz meg kártérítési igényt sem. A joggal való visszaélés általános tilalma a bíróság számára a tilalomba ütköző joggyakorlás esetén a korrekció lehetőségét biztosítja, alapot adhat a magatartás, jogviszony másként (a visszaélésszerű jelleg figyelmen kívül hagyásával történő) minősítésére, megítélésére.

II. A "szerződést biztosító mellékkötelezettségek" törvényes funkciója, hogy az adós teljesítésének a hiányában a hitelezőnek megfelelő jogi eszköz álljon a rendelkezésére a hitelszerződésekből eredő követelés kielégítése érdekében, az adós fizetésképtelensége esetén pedig - mint biztosított követelés jogosultja - előnyhöz jusson az adós többi hitelezőjével szemben [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 5. § (1)-(2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A II. rendű alperes vegyes rendeltetésű társasházépítését a perbeli ingatlanokon az I. rendű alperes jogelődje, az I. Bank Nyrt. (a továbbiakban: bank) finanszírozta. A hitel- és hitelkeret-szerződések 10.1. pontjában a felek szerződést biztosító mellékkötelezettségként készfizető kezességben, jelzálogjog alapításában és árbevétel-engedményezésben állapodtak meg. Az adós II. rendű alperes az általa kötött adásvételi/bérleti szerződésekből bármely jogcímen eredő pénzkövetelését a bankra engedményezte, a bank a vételár jogcímen befolyt összegeket a lejárt tartozásra fordíthatta, annak hiányában zárolt óvadékként kezelhette a hitel visszafizetéséig. Elszámolni csak a hitelszerződésből eredő tartozás visszafizetése után fennmaradó összeggel tartozott. A hitelszerződések biztosítására kötött opciós szerződés alapján a bank 2011. július 18-ig vételi jogot is gyakorolhatott a beépített ingatlanokon, a készültség fokától függő vételárba beszámíthatta a hitelszerződésekből eredő lejárt tartozást.

[2] A felperes mint vevő 2006. december 21-én adásvételi előszerződést kötött a II. rendű alperessel egy üzlethelyiségre, teherként rögzítették a bank javára bejegyzett jelzálog- és vételi jogot. A felperes tudomásul vette az eladó tájékoztatását a bank javára történt engedményezésről, amelynek tárgya a szerződésből eredő valamennyi követelés is. Ennek megfelelően a felperes a 21 600 000 forint (4 600 000 forint és 67 245 euró) vételárat 2006. december 28-án az előszerződés szerint a célelszámolási számlára utalással fizette meg. Az adásvételi szerződést a kikötött határidőig, 2007. február 28-ig nem kötötték meg. Az üzletet az I. rendű alperes szerezte meg, amikor 2011. március 9-én gyakorolta a vételi jogát.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes a keresetében az I. rendű alperes kötelezését kérte 4 600 000 forint és 67 245 euró megfizetésére elsődlegesen kártérítés, másodlagosan érvénytelenség, harmadlagosan jogalap nélküli gazdagodás jogcímen.

[4] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság megismételt eljárásban hozott ítéletében az I. rendű alperest kötelezte 67 245 euró, 4 600 000 forint és kamatai megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolásában a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 271. § (1), (3), (5), a 339. § (1), a 355. § (1) bekezdés, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 72. § (1) bekezdése felhívásával a keresetet az elsődleges kártérítés jogcímen alaposnak, azt meghaladóan alaptalannak ítélte. Kiemelte, hogy az előszerződésből jog és kötelezettség a szerződéskötésre keletkezik, vételár követelésére nem. Az előszerződés teljesítése a végleges szerződés megkötése, ekkor válik árbevétellé az előszerződés alapján fizetett vételárelőleg, addig azt óvadékként kellett volna kezelni. A felperes által fizetett vételárelőleg nem vált árbevétellé, azt az I. rendű alperes jogellenesen számolta el a II. rendű alperes tartozásának a csökkentésére, szerződésellenesen emelte le a célelszámolási számláról (amely felett a II. rendű alperes nem rendelkezett). Az elsőfokú bíróság szerint jogellenes, a Ptk. 5. § (2) bekezdésébe ütköző volt ugyanazon ingatlan kapcsán több biztosíték igénybevétele is, amelynek eredményeként a bank megszerezte a felperes által kifizetett vételárat és az ingatlan tulajdonjogát is. A biztosítéki jogok többszörös igénybevétele a felperes jogait csorbította, az előszerződésen alapuló, a végleges szerződés megkötésére irányuló kötelmi igényét ellehetetlenítette. Az engedményezés tárgyaként I. rendű alpereshez került előleget a II. rendű alperestől nem követelhette vissza. Az opciós szerződés érvénytelenségére alapított másodlagos kereseti kérelmet alaptalannak ítélte, míg az elsődleges kártérítés jogcím, az óvadékból való kielégítési jog gyakorlásával okozott kár megtérítése iránti igény alapossága folytán nem történt jogalap nélküli gazdagodás sem.

[6] A másodfokú bíróság az I. rendű alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, a keresetet teljes egészében elutasította. Indokolása szerint az elsőfokú bíróságnak a helyesen megállapított tényállásból a kártérítési kereset alaposságára levont jogi következtetésével nem értett egyet. Eltérően értelmezte a Ptk. 200. § (1), a 207. § (1) bekezdés felhívásával a hitelkeret-szerződések 10.1. pontját. Rámutatott, hogy az árbevétel-engedményezés tartalma a szerződő felek meghatározása szerint a beruházás tárgyát képező ingatlanon épített lakásokra már megkötött és a jövőben kötött adásvételi/bérleti szerződésekből a II. rendű alperesnek bármely jogcímen járó pénzkövetelés. Ennek hatálya alá tartozik az adásvételi előszerződés alapján a felperes által fizetett vételárelőleg is. Erre utal az előszerződés engedményezésről szóló 5./ F) pontja, az I. rendű alperes rendelkezése alatt álló, ún. célszámla javára történő fizetést előíró 3./ Ba) pontja, és a per adatai szerint az alperesek egyeztetését követő utalás a hitelszámlára. A jogerős ítélet szerint az előszerződés 3./ Ba) pontja a felperes számára vételárfizetési kötelezettséget írt elő, az alapján a II. rendű alperesnek követelése keletkezett. A hitelszerződések 10.1. pontja szerint az ún. célszámlára befolyt vételárat a bank zárolt óvadékként kezelte. A Ptk. 271. § (1), (3), (5) bekezdéséből következően az óvadéki szerződéssel nem érintett felperes kizárólag a kielégítési jog gyakorlásának a módját, különösen a jogosult és a kötelezett között az elszámolás elmaradását sérelmezhette, a kielégítési jog gyakorlását nem. Ebből következően arra kártérítési igényt sem alapíthat. Az I. rendű alperes az előszerződés tárgyává tett ingatlan vételárelőlegét az engedményezési megállapodás, a tulajdonjogát az opciós szerződés alapján megszerezhette. Nem volt akadálya annak, hogy a felperes a végleges szerződés megkötése vagy a vételárelőleg visszafizetése érdekében fellépjen. A végleges szerződéskötés sem az I. rendű alperes opciós joggyakorlása miatt hiúsult meg, az előszerződésben kikötött határidő lejárta miatt nem követelhető. A harmadlagos kereseti kérelemmel érvényesített követelés kapcsán a másodfokú bíróság a Ptk. 361. § (1) bekezdésre utalással az érvényesíteni kívánt jog, a jogalap nélküli gazdagodás alapvető elemeinek: a jogcímnélküliségnek és az igényérvényesítő felperes rovására történő gazdagodásnak a hiányát hangsúlyozta.