A Kúria Bfv.602/2013/8. számú precedensképes határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 319. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 373. §, 416. §, 426. §] Bírók: Csák Zsolt, Mészár Róza, Vaskuti András

KÚRIA

Bfv.I.602/2013/8.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év október hó 15. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A hűtlen kezelés bűntette miatt T. S. és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben a T. S. I. rendű terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Gyulai Törvényszék 13.B.41/2011/155. számú, valamint a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.417/2012/5. számú ítéletének az I. rendű terheltre vonatkozó részét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem terjeszthet elő.

I n d o k o l á s

A Gyulai Törvényszék a 2012. június 19. napján kihirdetett 13.B.41/2011/155. számú ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettében, és ezért két évi börtönbüntetésre és az ügyvezetői igazgatói foglalkozástól, valamint az igazgatósági tagi tisztségtől öt évi eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüggesztette, és rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről. Emellett az I. r. terheltet az 1978. évi IV. törvény 319. § (1) bekezdése, valamint a (3) bekezdés c) pontja szerinti hűtlen kezelés bűntettének vádja alól felmentette.

Az első fokú határozatot az ellene bejelentett fellebbezéseket elbírálva a Szegedi Ítélőtábla a 2012. december 12. napján kelt Bf.II.417/2012/5. számú ítéletével megváltoztatta, az I. r. terhelttel szembeni felmentő rendelkezést mellőzte, egyebekben az első fokú határozatot helybenhagyta.

A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt és védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be, azt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapítva.

Az indítványozók álláspontja szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. Ebben a körben kifejtették, hogy az A. F. Rt. nem minősült hitelintézetnek, csupán pénzügyi vállalkozásnak. Erre figyelemmel pedig a hitelintézetektől és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény potenciális előírásai nem vonatkoztak rá, miként a 14/2001. (III. 09.) BM rendelet előírásai sem.

Hivatkoztak arra is, hogy a jogerős ítélet meghozatalára a tényállás I/A/3/b. pontja esetében törvényes vád hiányában került sor. Az indítvány szerint a bíróságok annak ellenére állapították meg, miszerint a hitel megfelelő fedezet nélkül került kihelyezésre, hogy az ezzel kapcsolatos tényállásrész vonatkozásában az ügyész többször úgy nyilatkozott: e vádpont esetében kizárólag a behajtási kötelezettség elmulasztása képezi a vád tárgyát. A bíróságok tehát olyan elkövetési magatartás tekintetében is megállapították a terhelt bűnösségét, amely a vádmódosításra figyelemmel az első fokú ítélet meghozatalakor már nem képezte a vád tárgyát.

Végezetül a felülvizsgálati indítvány szerint a jogerős ítélet meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjában foglaltak szerint úgy került sor, hogy az első-, és a másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, és emiatt az ítélet a felülbírálatra alkalmatlan. Ezzel kapcsolatban arra hivatkoztak, hogy hiányosság mutatkozik az ítéletek általánosságban kifejtett indokolásában is, valamint az egyes hitelügyletekkel összefüggő indokolási kötelezettség teljesítésének indokolásában is, részletesen kifejtve álláspontjukat az egyes tényállási pontokra vonatkozóan.

Mindezek alapján arra tettek indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat helyezze hatályon kívül, és utasítsa új eljárásra a Gyulai Törvényszéket.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben megalapozatlannak találta.

Álláspontja szerint a jogerős határozat meghozatalára nem törvényes vád hiányában került sor a S. B-val összefüggő tényállás tekintetében; az I. r. terhelt ugyanis vezető tisztségviselőként eljárva a tényállásban írt vagyoni hátrányt nem csupán a hitelek kihelyezésével, hanem a kölcsön behajtásával kapcsolatos kötelezettségeit is megszegve valósította meg, így nem jelentheti a törvényes vád hiányát, hogy az ügyész végindítványában kizárólag az utóbbi, a hitel behajtásához szükséges intézkedések célszerű elmulasztását tette a vád tárgyává.

A Legfőbb Ügyészség szerint az eljárt bíróságok a törvényben előírtak szerint tettek eleget indokolási kötelezettségüknek, a rendelkezésre álló valamennyi bizonyíték egybevetésével állapították meg a tényállást és megfelelő mértékben fejtették ki álláspontjukat abban a körben, hogy a terhelt előadásával szemben mely bizonyítékokra alapították a terhelt bűnösségét.

A bűncselekmény hiányára vonatkozó hivatkozással szemben a álláspontja szerint a hűtlen kezelés bűncselekményének törvényi tényállása nem követeli meg, hogy a vagyonkezelői kötelezettség a törvény felhatalmazásán alapuljon. Arra figyelemmel, hogy az A. F. Rt. a hitelezési és pénzügyi lízing-tevékenysége során az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által is jóváhagyott szabályzatok alapján járt el, és a terheltnek, mint ügyvezető igazgatónak tisztában kellett lennie az általa vezetett pénzügyi vállalkozásra irányadó vagyonkezelési szabályokkal, valamint azzal, hogy ezek megsértésével vagyoni hátrányt okozhat, helyesnek ítélte meg a bíróságok azon következtetését, mely szerint a terhelt a vagyoni hátrány lehetőségével nem törődve, abba belenyugodva, vagyis eshetőleges szándékkal idézte azt elő.

Mindezekre figyelemmel a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt (BF.1116/2013.).

A Kúria nyilvános ülésén az I. r. terhelt és védője a felülvizsgálati indítványban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, a legfőbb ügyész képviselője ugyancsak az írásbelivel egyezően tette meg indítványát.

A Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 423. § (4) bekezdésében írtaknak megfelelően a felülvizsgálati indítványban megjelölt okra figyelemmel bírálta felül.

Emellett tekintettel volt ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt - az indítvánnyal nem érintett - egyéb feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is.

A Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a Be. 373. § (1) bekezdésének b) és c) pontjában, valamint a II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel hozta meg határozatát.

Az indítványozók e törvényhely alapján részint a 373. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértésre hivatkoztak, azt állítva, hogy az eljárt bíróságok a tényállás I/A/3/b. pontjában írt cselekmény kapcsán törvényes vád hiányában jártak el, részint pedig a 373. § (1) bekezdés III. a) pontjára utaltak, mivel álláspontjuk szerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének.