A Győri Ítélőtábla Pf.20124/2017/1. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 163. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 28. §, 84. §] Bírók: Lezsák József, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Mészáros Zsolt

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.124/2017/3/I. szám

A Győri Ítélőtábla a felperesnek a Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértése iránt indított perében a Veszprémi Törvényszék 2017. március 14. napján kelt 5.P.20.440/2016/28. számú ítélete ellen az alperes által 29. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyalás alapján - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

A le nem rótt 48.000 (Negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben volt előzetes letartóztatásban 2013. szeptember 24. napjától 2014. július 2. napjáig, majd szabadságvesztés büntetését - börtön fokozatban - ugyanitt töltötte 2015. március 2. napjától 2015. június 29. napjáig. A fenti időszakokon belül a felperes fogvatartása folyamatos volt.

A fenti időszakban az alperesi intézet telítettsége 144-133 %-os volt, s 3 és 8 személyes zárkák voltak rendszeresítve. A háromszemélyes zárka alapterülete 10,35 m2 (berendezési tárgyakkal csökkentett hasznos alapterülete 5,9 m2), a nyolcszemélyes zárka alapterülete 21,65 m2 (hasznos alapterülete 12,75 m2) volt. Ennek megfelelően a felperes a fenti időszakot folyamatosan olyan zárkákban töltette, ahol az egy főre jutó nettó mozgástér nem ért el a 4 m2-t. Az előzetes letartóztatás végrehajtása során a zárkaajtók napközben zárva voltak. A szabadságvesztés végrehajtása során nappali órákban 8 óra 30 perctől 18 óráig - az ebédidő kivételével - a zárkaajtók nyitva voltak, s a fogvatartottak a körletben szabadon mozoghattak.

A felperes a .... számú zárkában tartózkodása idején - pontosan meg nem állapítható időpontban - poloskacsípés érte, mellyel kapcsolatos panaszát 2014. április 16. napján orvosi rendelésen ellátták. Az alperesi intézményben 2012 májusában észlelték az ágyi poloska fertőzöttséget, annak irtására, majd a kritikus elhasználódási határt elért ágyfelszerelés cseréjére vonatkozóan az alperes intézkedett. Ennek keretében az érintett .... számú zárka is felújításra és kifestésre került.2014. április 16. napját követően több poloskacsípés a felperest nem érte, az ágyi poloska fertőzöttséget intézményi szinten 2015 nyarára sikerült felszámolni.

A 12/2014. (XII.16.) IM rendelet alapján lefolytatott eljárásban a felperes elhelyezésével, valamint a zárkaablakon elhelyezett kilátásgátlóval kapcsolatosan őt ért hátrány miatt 3 millió forint összegű kártérítési igényt terjesztett elő, melyet az alperes parancsnoka 30533/0/33/4-6/2016. számú határozatával elutasított.

* * *

A határozat ellen előterjesztett keresetében a felperes kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 3 millió forint nem vagyoni kártérítés (illetve sérelemdíj) megfizetésére az elhelyezése meg nem felelő jellege (zsúfoltság) miatt. Ezzel összefüggésben kérte annak megállapítását is, hogy az alperes az ember méltósághoz fűződő személyiségi jogát megsértette.

A kilátásgátló rácsokkal kapcsolatosan az igényét nem tartotta fenn, azonban korábbi igényét kiegészítette azzal, hogy 2014. április 16. napját megelőzően 1-2 nappal egy alkalommal 5-6 poloskacsípést szenvedett el, ezzel összefüggésben további 300.000 forint sérelemdíjat érvényesített.

* * *

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta a büntetés-végrehajtási intézet perbeli időszakban fennálló zsúfoltságát, kimentésként arra hivatkozott, hogy befogadási kötelezettség terheli, s a börtönviszonyok objektív körülményeiért nem felel. A büntetés-végrehajtási szervezettől független, az igazságszolgáltatás elkülönült szintjein hozott döntések eredménye a zsúfoltság. A feltételeket az állam köteles biztosítani, s az így adott körülmények között kell a fogvatartással kapcsolatos feladatait ellátnia. A poloskacsípéssel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a jogszabályban előírt járványügyi intézkedéseknek eleget tett, felróhatóság nem terheli (Ptk. 6:519. §).

* * *

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a felperes fogvatartásának 2013. szeptember 24. napjától 2014. július 2. napjáig, valamint 2015. március 2. napjától 2015. június 29-ig terjedő időszaka alatt nem biztosította jogszabályban előírt mozgásteret, megsértette az alperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 500.000 forintot. Ezt meghaladóan felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 napon belül 198.167 forint perköltséget. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 234.000 forint eljárási illetéket az állam viseli.

Arra hivatkozott, hogy a Ptké. 8. § /1/ és /2/ bekezdése alapján a minimális mozgástér hiányára alapuló keresetet az előzetes letartóztatás időszaka alatt a felperest ért sérelmek tekintetében a régi Ptk. alapján, míg szabadságvesztés végrehajtása és a poloskacsípésen alapuló sérelmeket az új Ptk. alapján kellett elbírálnia.

Kiemelte, hogy az előzetes fogvatartás időszakában hatályban volt 1979. évi 11. tvr. (Bv.tvr.) 46. § /1/ bekezdése szerint az elítélt részére előírt egészséges és kulturált elhelyezés biztosítandó. A 6/1996. (XII.12.) IM rendelet 137. § /1/ bekezdése értelmében a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg 6 m3 légtér és lehetőség szerint 3 m2 mozgástér jusson, melyből a 137. § /2/ bekezdése szerint a zárka alapterületét csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni. Az előzetes letartóztatottakra vonatkozó speciális szabályként az IM rendelet 239. § /1/ bekezdése szerint a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőség szerint 10 m3 légtér és 4 m2 mozgástér jusson. A szabadságvesztés végrehajtása során irányadó 2013. évi CCXL. törvény - Bv. törvény - és a végrehajtása tárgyában kiadott 16/2014. (XII.19.) IM rendelet 121. § /1/ bekezdése szerint a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre 6 m3 légtér és közösen elhelyezett elítéltek esetén személyenként legalább 4 m2 élettér jusson.

A fentiekből következően az alperes a per tárgyát képező időszakban mindvégig 4 m2 életteret volt köteles a felperesnek biztosítani azzal, hogy az előzetes letartóztatás időszakában e jogszabályi kötelezettsége nem kategorikus, hanem "lehetőség szerinti" volt.

Rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság 32/2014. (XI.3.) AB határozata 2015. március 31-i hatállyal megsemmisítette a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet 137. § /1/ bekezdését. A határozat utalt az EJEB ítélkezési gyakorlatából levezethető mércére, a fogvatartottak minimális életterét 4 m2-ben meghatározó ajánlásra, s arra, hogy amennyiben a rendelkezésre álló élettér a 3 m2-t sem éri el, úgy az - az egyéb körülményektől függetlenül - olyan súlyos túlzsúfoltságnak minősül, amely önmagában a Római Egyezmény 3. Cikke sérelmét jelenti. A 3-4 m2 közötti személyes tér esetén jellemzően a fogvatartás egyéb körülményeinek együttes hatása sértheti az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát.