A Debreceni Ítélőtábla Bf.116/2018/8. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette (JELENTŐS mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette) tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 74. §, 338. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 37. §, 79. §, 80. §, 82. §, 92. §, 176. §, 325. §, 459. §] Bírók: Gömöri Olivér, Háger Tamás, Répássy Árpádné dr. Németh Laura

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.116/2018/8.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2018. május hó 14. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2018. május 16. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A bűnszövetségben, kereskedéssel, jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette és más bűncselekmények miatt és társa ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2017. december 13. napján kihirdetett 19.B.333/2017/17. számú ítéletét megváltoztatja.

A szabadságvesztést mindkét vádlott esetében fegyházban rendeli végrehajtani.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a nyomozás során a vádlottaktól lefoglalt, a vagyonelkobzással érintett készpénz a Debreceni Törvényszék Gazdasági Hivatalánál BL.00130/2017/1. számon bevételezésre került, míg a lefoglalás megszüntetésével érintett bűnjelek közül I. r. vádlott részére kiadandó mobiltelefonok típusának megjelölése helyesen: 1db Samsung GT-E 1200 R és 1 db Samsung SM-6900 F készülék.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlottak által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig házi őrizetben töltött időt.

A másodfokú eljárásban összesen 20.000,- (húszezer) Ft bűnügyi költség merült fel, melyből I. r. vádlott 10.000,- (tízezer) Ft-ot köteles viselni, míg II. r. vádlott esetében felmerült 10.000,- (tízezer) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

A másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

I.

A Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt határozatával I. r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés] miatt 5 év 4 hónap börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra;

II. r. vádlottat társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] és lőfegyverrel visszaélés bűntette [Btk. 325. § (1) bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 4 év 6 hónap börtön végrehajtási fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A szabadságvesztés büntetések tartamába beszámította a vádlottak által őrizetben és házi őrizetben töltött időt oly módon, hogy a házi őrizet beszámításával egy napi szabadságvesztésnek 4 nap házi őrizetben töltött idő felel meg, s e beszámítás után fennmaradó házi őrizet tartamát pedig egy napi szabadságvesztésnek kell beszámítani.

Mindkét vádlott esetében megállapította, hogy feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónap elteltével bocsáthatók. A vádlottakkal szemben a tőlük az eljárás során lefoglalt készpénz, illetve további pénzösszeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a lefoglalt nagyszámú bűnjelről és a bűnügyi költség viseléséről.

II.

Az elsőfokú ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést.

Egyfelől az ügyész élt perorvoslattal mindkét vádlott terhére, a kiszabott szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés hosszabb tartamban, illetve a szabadságvesztés fegyház fokozatban való meghatározása érdekében. A fellebbezés indokai szerint az elsőfokú bíróság nem tulajdonított megfelelő nyomatékot az elbírált bűncselekmények tárgyi súlyának és a büntetési tétel középmértékétől indokolatlanul eltérve, a törvényi előfeltételek hiányában enyhébb végrehajtási fokozatot megállapítva szabta ki a szabadságvesztéseket, melyek eltúlzottan enyhék, lényeges súlyosításuk indokolt.

Másrészt I.r. vádlott és védője téves minősítés miatt, a bűnszövetség megállapításának mellőzése, valamint a büntetés enyhítése érdekében, II.r. vádlott és védője pedig a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.57/2018/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést kiegészítéssel tartotta fenn. A másodfokú vádhatóság a bizonyítási eljárást szabályosnak, a tényállást megalapozottnak, a vádlottak bűnösségére vont következtetést, a cselekmények minősítését, a büntetés kiszabásán kívül a járulékos ítéleti rendelkezéseket törvényesnek tartotta. Ugyanakkor kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során tévedett. Feltárta ugyan a joghátrány alkalmazása során irányadó körülményeket, de azokat nem a súlyuknak megfelelően értékelte, mely ahhoz vezetett, hogy igen enyhe büntetéseket szabott ki, mely nem igazodik a középmértékhez, az elkövetők és a cselekmények társadalomra veszélyességéhez, a bűnösségi körülményekhez. Ezen túlmenően akkor is tévedett, mikor a szabadságvesztés büntetéseket a törvény szerint irányadónál eggyel enyhébb, börtön fokozatban rendelte végrehajtani. Ezzel kapcsolatban utalt a Btk. indokolásában írtakra, és rögzítette, hogy a súlyos bűncselekményt elkövető vádlottakkal szemben nincsenek olyan indokok, amelyek az enyhébb végrehajtási fokozat megállapítását lehetővé tennék. Mindezek miatt az elsőfokú ítélet megváltoztatására, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának lényeges felemelésére, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyház fokozatban való megállapítására, egyebekben az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú eljárás során I.r. vádlott védője védelmi fellebbezésének irányát részben módosította: a téves jogi minősítést sérelmező perorvoslatát visszavonta, fellebbezését kizárólag a büntetés enyhítésére irányulóan tartotta fenn (6. számú irat). Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlottak bűnösségére és a cselekmény minősítése is helytálló. A büntetés kiszabása során sem tévedett, feltárta a bűnösségi körülményeket és az egyéniesítés követelményeinek megfelelően határozta meg az enyhébb végrehajtási fokozatot. Ugyanakkor az enyhítő körülmények megfelelő súlyú figyelembevétele mellett a kiszabott büntetés enyhíthető, hiszen I.r. vádlott büntetlen előéletű, első ízben került összeütközésbe a törvénnyel, rendezett életvezetésű, aki a házi őrizet szabályait sem szegte meg. Az időmúlásra és a bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomásra, mint enyhítő körülményekre tekintettel a kiszabott szabadságvesztés tartamának enyhítését indítványozta.

A nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva, a védelmi jogorvoslatokat alaptalannak találva az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására, a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés és közügyektől eltiltás tartamának lényeges felemelésére, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának fegyház fokozatban való megállapítására, egyebekben az ítélet helybenhagyására tett indítványt.