BH 1999.10.476 A vezető munkakört betöltő munkavállaló önagában a munkaidő és a szabadság bizonylatolásának hiányára hivatkozással nem tarthat igényt a szabadságának a munkaviszony fennállása alatt történő megváltására, ha arra nézve a munkaszerződése nem tartalmaz rendelkezést, és nem bizonyítja a szabadság igénybevételét akadályozó körülményeket [Mt. 192. § (1) bek.].

A felperes 1990. július 1. napjától az alperes ügyvezetője volt, a munkaviszonya 1994. május 2. napján közös megegyezéssel megszűnt.

A felperes keresetében a munkaviszonya fennállása alatt ki nem adott 63 nap szabadsága megváltásának, valamint a munkaszerződésben kikötött 13. havi juttatása időarányos részének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a felperesnek a 13. havi illetménnyel, valamint 18 nap igénybe nem vett szabadság megváltásával kapcsolatos igényét elismerte.

A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 29.568,-Ft munkabért és szabadságmegváltás címén 255.180,-Ft-ot fizessen meg a felperesnek kamatokkal együtt. A szabadság megváltásával kapcsolatos keresetet azért találta alaposnak, mert az alperes közgyűlése a felperes szabadságának kiadásáról nem rendelkezett, és más módon sem tudta bizonyítani a szabadság kiadását.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett: az általa elismert összeget meghaladóan kérte a kereset elutasítását.

A másodfokú bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét a fellebbezett részében - a per főtárgya tekintetében - helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló közgyűlés a felperes szabadságának kiadásáról döntött, noha annak időpontját az Mt. 134. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató határozza meg.

A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset 102.476,-Ft-ot meghaladó részének elutasítása iránt az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Nem vitatta, hogy a felperes a munkaszerződés alapján a 13. havi munkabér arányos részére jogot szerzett. A szabadság kiadása érdekében a felperesnek kellett volna gondoskodnia a taggyűlés összehívásáról, ennek elmulasztását nem háríthatja az alperesre. Az eljárt bíróságok nem megfelelően mérlegelték a szabadság kiadásával kapcsolatos tényeket, ezért a felperes keresetének megfelelő marasztalás ellentétes a Pp. 206. §-ában foglaltakkal.