A Pécsi Ítélőtábla Pf.20285/2008/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (TARTÁSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 86. §, 164. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Veszeley József

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.285/2008/4. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Milcsarek László ügyvéd (7621 Pécs, Király utca 22.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Prihoda Anikó ügyvéd (7621 Pécs, Rákóczi út 35-37.) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű (mindkettő címe) alperesek, III.rendű alperes neve (címe) III. rendű, IV.rendű alperes neve (címe) IV. rendű, V.rendű alperes neve (címe) V. rendű, VI.rendű alperes neve (címe) VI. rendű, VIII.rendű alperes neve (címe) VIII. rendű, IX.rendű alperes neve (címe) IX. rendű, X.rendű alperes neve (címe) X. rendű, XI.rendű alperes neve (címe) XI. rendű, XII.rendű alperes neve (címe) XII. rendű, XIII.rendű alperes neve (címe) XIII. rendű, a törvényes képviselő (címe) törvényes képviselő által képviselt kk. XIV.rendű alperes neve (címe) XIV. rendű és kk. XV. rendű alperes neve (címe) XV. rendű alperesek ellen tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása és egyéb iránt indított perében a Baranya Megyei Bíróság 2008. május 6. napján kelt 10.P.21.475/2007/14. számú ítélete ellen a felperes által 15. sorszámon előterjesztett és 17. sorszámon indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. és II. rendű alperesnek 15 napon belül 90.000 (kilencvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes, valamint az I., IV., V., VI., VII., VIII., IX. és X. rendű alperes testvérek, édesanyjuk néhai K. I-né volt. K. I-né a K,T. utca 10. szám alatti ingatlanban élt, amely 1997-ben került a tulajdonába. A testvérek között édesanyjuk életében az volt a hallgatólagos megállapodás, hogy az ingatlan azé legyen, aki édesanyjukról utolsó éveiben gondoskodik. K.I-né 1980. márciusától 1997. december 23-ig a IX. rendű alperessel élt együtt, majd a IX. rendű alperes tőle elköltözött. Elköltözését követően K. I-né az I. és II. rendű alpereseket kereste fel, ez időtől fogva ők nyújtottak részére segítséget, ők gondoskodtak róla. 2000. évre K. I-né egészségi állapota megromlott, agyi érelmeszesedés talaján kialakuló dementia és depresszió tünetei jelentkeztek nála, önálló életvitelre képtelenné vált. A testvérek közül többen édesanyjuk szociális otthoni elhelyezését javasolták, az I. rendű alperes és házastársa, a II. rendű alperes vállalták K.I-né saját háztartásukban történő gondozását.

2000. december 21-én K.I-né az I. és II. rendű alperesekkel tartási szerződést kötött a tulajdonát képező K, T. utca 10. szám alatti ingatlan tekintetében, amelynek értékét 3.000.000 forintban határozták meg. Rögzítették a szerződésben, hogy az ingatlan tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba átvezetésre nem kerül, mert azt rövid időn belül az eltartott értékesíteni kívánja és a vételár képezi a tartási szolgáltatások ellenszolgáltatásának tárgyát. K. I-né 2002. január 15-én eladta a tulajdonát és a tartási szerződés tárgyát képező ingatlant a III. rendű alperesnek 3.000.000 forint vételárért.

2000. évben a K. I-nénál elvégzett neurológiai vizsgálatok demenciára és depresszióra utaló jeleket rögzítettek. 2001. januárjában az elvégzett CT vizsgálat agyi érelmeszesedést állapított meg. Ezt követően, 2002. nyarától, a szellemi leépülés K.I-nénál egyre súlyosbodott, az állapotára tekintettel a K-i Városi Bíróság őt 2003. november 25-én jogerőre emelkedett ítéletével cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezte. K.I-né 2003. december 27. napján hunyt el.

A felperes elsődleges kereseti kérelmében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a 2000. december 21-én kelt tartási és a 2002. január 15-én kötött adásvételi szerződés nem jött létre, mert a K.I-né névaláírás nem néhai édesanyjától származik. Másodlagosan kérte mindkét szerződés érvénytelenségének megállapítását, állítva, hogy a szerződéskötések időpontjában néhai K.I-né gondnokság alá helyezés nélküli cselekvőképtelen állapotban volt.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte a felperest az I. és II. rendű alperesek javára 180.000 forint elsőfokú perköltség megfizetésére. A döntését egyrészt az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi írásszakértői véleményre alapította, amely azt állapította meg, hogy mindkét vitatott szerződésen és a tartási szerződéssel egyidejűleg aláírt ügyvédi tényvázlaton, valamint a mintául szolgáló iratokon szereplő K.I-né aláírás grafikai szerzője egyazon személy. Igazságügyi elmeorvos szakértői bizonyítást is elrendelt az elsőfokú bíróság, az igazságügyi orvos-szakértő a rendelkezésre álló orvosi iratokból megállapította, hogy néhai K.I-né egészségi állapotában hosszú ideig súlyosabb állapotrosszabbodást nem észleltek, a nála diagnosztizált betegség hosszú lefolyású, enyhe tünetekkel indul és a hosszú folyamat végstádiuma az, ami a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés iránti peres eljárásban beszerzett szakértői vélemény alapján rögzítésre került. A 2000. december 21-én kötött tartási szerződés időpontjában néhai K.I-né minimális szerződéskötési képességgel rendelkezett, betegsége még a kezdeti stádiumban volt, betegségét ez időben depresszió is kísérte. A 2002. január 15-én kelt adásvételi szerződés idejére egészségi állapota rosszabbodott ugyan, de ennek a szerződésnek a megkötése idején is feltételezhető, hogy rendelkezett minimális szerződéskötési képességgel. Drasztikus állapotrosszabbodás a néhainál 2002. nyarától kezdődött, a teljes leépülés 2003. évre volt jellemző. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításait az okiratokat szerkesztő ügyvéd vallomása is alátámasztotta, ezért a felperes grafológus szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát szükségtelennek tartotta, ezért elutasította.