BH 1999.11.493 Sikkasztás esetén a sajátjaként rendelkezés - mint elkövetési magatartás - általában átfog minden olyan, a végleges eltulajdonítási szándékot nélkülöző magatartást, amely a tulajdonos rendelkezési jogosultságának sérelmével vagy e jogai csorbításával jár;

ennek az elkövetési magatartásnak azonban aktív magatartásban kell megnyilvánulni, ezért a jogszerűen birtokban tartott pénzösszeggel való késedelmes elszámolás általában nem alkalmas a sikkasztás megállapítására [Btk. 317. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1997. április 14-én kelt ítéletével a terheltet a folytatólagosan, üzletszerűen és nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a terhelt 1993. április 1-jétől 1995. szeptember 15-ig - az általa írásban benyújtott azonnali hatályú rendkívüli felmondásig - üzletkötőként dolgozott a biztosító rt.-nél. Munkaköri kötelezettsége volt a beszedett díjaknak a biztosító részére történő befizetése. A terhelt 1995. június 9. és szeptember 26. közötti időben 11 esetben 6 különböző kft. folyamatos díjfizetéséről biankó számlát állítva ki, a pénz általa történt átvételét aláírásával igazolta. 1995. július 20-tól szeptember 15-ig táppénzes állományban volt, az ezalatt beszedett biztosítási díjakat munkába állását követően akarta befizetni a biztosító rt. részére. Az 1995. június 9-én, illetve 1995. július 7-én felvett díjakat rossz egészségi állapota miatt nem fizette be, míg 1995. szeptember 19-én és 20-án azért vett fel két kft.-től biztosítási díjat, hogy az ő képviseletüket továbbra is megtarthassa, és egyben a cégek biztosítási jogviszonya se szűnjön meg.

A terhelt a beszedett, összesen 420.333 forint biztosítási díjat otthon, egy páncélkazettában elkülönítve kezelte, azt saját céljaira, kiadásaira fel nem használta. A biztosító rt. részére ezt az összeget 1995. október 13., 16., 20. és 27. napján, illetve 1996. február 6-án befizette.

Az ítélet jogi indokolása szerint kétséget kizáró módon nem bizonyítható, hogy a terhelt a jogszerűen birtokolt rá bízott dolgot véglegesen meg akarta szerezni, vagy azzal sajátjaként rendelkezett volna, a hátralékos befizetés ugyanis nem valósítja meg a sikkasztás bűntettét.

Az elsőfokú bíróság felmentő ítélete ellen a városi ügyész fellebbezett.

A másodfokon eljárt megyei bíróság az 1997. december 9-én kelt ítéletével - irányadónak tekintve az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást - a városi bíróság ítéletét megváltoztatta: a terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében megállapította, és ezért őt 8 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A megyei bíróság úgy ítélte meg: az a tény, hogy a terhelt a 24 órás befizetési határidő alatt nem számolt el a munkáltatójának, az általa az elsőfokú ítéletben megállapított cégektől felvett pénzösszegekkel, a sajátjakénti rendelkezést egyértelműen bizonyítja. A terhelt ugyanis időlegesen megfosztotta a sértettet a tulajdonosi jogok gyakorlásától azzal, hogy otthonában a páncélszekrényben őrizte az átvett biztosítási díjakat. Így a terhelt bűnösségét a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdésének c) pontja folytán a (4) bekezdésének b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettében megállapította, és vele szemben büntetést szabott ki.