A Győri Ítélőtábla Gf.20369/2007/5. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 5. §, 78. §, 206. §, 215. §, 221. §, 239. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §, 240. §, 242. §, 318. §, 330. §, 339. §, 365. §, 379. §] Bírók: Farkas Attila, Hammer Sándor, Szalai György

Győri Ítélőtábla

Gf.II.20.369/2007/5.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győri Ítélőtábla a Molnár és Tóth Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Tóth Mátyás ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Szűcs Viktor Géza ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen vételár megfizetése iránti perében a Veszprém Megyei Bíróság 2007. július 5. napján kelt 1.G.40.139/2006/16. számú ítélete ellen az alperes részéről 17., 18. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, a marasztalási összegből 5.069.000. (Ötmillió - hatvankilencezer) Ft után az alperest 2005. március 31. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt összegű késedelmi kamatai megfizetésére kötelezi, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen az államnak - az illetékügyben eljáró hatóság felhívására - 900.000. (Kilencszázezer) Ft fellebbezési illetéket.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen a felperesnek 240.000. (Kettőszáznegyvenezer) Ft másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes az alperesnek élelmiszeripari terméket szállított. A szállítói számlákat az alperes ellehetetlenült anyagi helyzete miatt csak részben és késedelmesen egyenlítette ki, ugyanakkor a felperes árujára a folyamatos működése érdekében szüksége volt. A felek 2004. nyarán tárgyalást folytattak a tartozás összegének pontosítása, a további szállítás biztosítása és a tartozás rendezése érdekében. Az alperesi késedelmi kamattartozás összegét 5.069.000.Ft-ban, a lejárt és ki nem fizetett szállítói számlák összegét 8.000.000.Ft-ban határozták meg. A felperes 12.000.000.Ft értékben további áruszállítást vállalt azzal, hogy az adós a tartozás rendezésére az üzemeltetésében lévő kikötőben 44 kikötőhely bérbeadási jogát részére átengedi. A tárgyalás eredményeként a felek 2004. július 1-én írásban megállapodtak abban, hogy az alperes 2005. március 31-ig a szerződés mellékletében felsorolt kikötőhelyek bérbeadási jogát 25.069.000.Ft összegben a felperesnek átengedi azzal, hogy a szerződés megszűnésekor egymással elszámolnak. A bérbeadói jog összegét a felperes természetben, élelmiszeripari termékek szállításával fizeti meg 20.000.000.Ft összegben. A megállapodás szerint, ha az átengedett kikötőhelyet folyamatos bérleti szerződéssel rendelkező személy már bérli, úgy a felperest a bérlőtől befolyó bérleti díj illeti meg, az üres kikötőhelyekre pedig a felperes maga is köthet bérleti szerződést. A felperes a kikötőhelyek bérlőitől 3.058.024.Ft-ot kapott, majd az alperes 2005. március 7-én 5.143.198.Ft-ot utalt át a felperesnek.

A felek 2005. május 10-én írásban elszámoltak és megállapították, hogy a kikötőhelyek bérbeadásából a felperes 3.058.024.Ft-ot kapott, így a kiegyenlítetlen tartozás összege 16.941.976.Ft. Az alperes vállalta, hogy 16.941.976.Ft-os tartozását 2005. augusztus 10-ig havi 2%-os kamat mellett megfizeti. Az alperes részletfizetési kötelezettségének nem tett eleget, a felperes fizetési felszólítására pedig azt válaszolta, hogy a 2005. május 10-ei megállapodás semmis, mert a 2004. július hónapban kötött szerződés 2005. március 31-én megszűnt, megszűnt szerződést pedig érvényesen módosítani, illetőleg kiegészíteni nem lehet. Közölte azt is, hogy a megállapodást tévedés, illetőleg megtévesztés címén megtámadja. A felek a per alatt tartott egyeztetésen (2007. február 22.) az alperes áruszállításából eredő tartozását 11.030.957Ft-ban határozták meg. (5/F/1.alatti jkv.)

o - o - o

A felperes végleges keresetében - több jogcímen - 11.030.957.Ft tőke és 5.069.000.Ft késedelmi kamat, továbbá ezen összeg után 2005. március 31-től a kifizetés napjáig járó havi 2%-os késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a 2004. július 1-ei megállapodást az alperes megszegte, mert az alperes nem adott tájékoztatást az üres kikötőhelyekről, így azokat bérbeadás útján hasznosítani nem tudta, ezzel pedig a Ptk.318.§. (1) bekezdése, valamint a Ptk.339.§. (1) bekezdése szerint kár érte. A kár összege a 2005. május 10-ei tartozáselismerő okirat (Ptk.242.§.) szerint 16.941.976.Ft. A tartozáselismerő okirattal szemben az alperest terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn. A 2004. július 1-ei megállapodásban az alperes valójában nem a kikötőhelyek bérbeadási jogát adta át, hanem a kikötőhelyeket bérlő személyektől befolyó bérleti díjat engedményezte. A visszterhes engedményezésre (Ptk.330.§. (1) bekezdése) figyelemmel pedig - utalva a Ptk.365.§. (1) bekezdésére - köteles az alperes a keresetben megjelölt összeg megfizetésére. Ha a bíróság e jogcímeken keresetét alaptalannak ítélné, ebben az esetben a jogalap nélküli gazdagodás (Ptk.365.§. (1) bekezdése) szerint kérte az alperes marasztalását. Végezetül előadta, hogy a tartozáselismerő okiratban pontosított követelés áruszállításból eredő tartozás, jogcíme a Ptk.379.§-a.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a 2004. július 1-ei megállapodás alapján csak helytállási kötelezettség terhelte, azaz a szerződés mellékletében felsorolt kikötőhelyeket a felperes rendelkezésére kellett tartania. Az üres kikötőhelyekre bérlőt "biztosítania" nem kellett, ez az alperes feladata volt, és annak kockázatát is a felperes viselte, hogy talál-e a kikötőhelyekre bérlőt. A szerződést teljesítette, a kikötőhelyeket a felperes rendelkezésére bocsátotta, ezzel pedig a felperes felé fennálló fizetési kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A 2004. július 1-ei megállapodás 2005. március 31-én megszűnt, a megszűnt szerződést pedig módosítani, kiegészíteni nem lehet, így a 2005. május 10-ei megállapodás semmis. E megállapodás tartozás-elismerésnek sem tekinthető, mert nem felel meg a tartozáselismerő okiratokkal szemben elvárt alaki és tartalmi követelményeknek. A tartozás elismerése egyébként is a tartozás jogcímét nem változtatja meg, és a felperes meg sem jelölte, hogy milyen jogcímen kéri a marasztalást. A kereset összegszerűségének a bizonyítása a felperest terheli, ennek ellenére a felperes követelésének alátámasztására szállítóleveleket, számlákat nem csatolt, de még csak nem is hivatkozott arra, hogy áruszállításból eredő igényt érvényesítene. A felperes több egymást kizáró jogcímet jelölt meg anélkül, hogy követelésének jogalapját pontosan megjelölte volna.

Az elsőfokú bíróság a 2007. július 5. napján kelt 1.G.40.139/2006/16. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 16.099.957.Ft-ot, és ennek 2005. március 31-től a kifizetésig járó havi 2%-os kamatát, valamint 1.620.000.Ft perköltséget.