62005CJ0385[1]

A Bíróság (második tanács) 2007. január 18-i ítélete. Confédération générale du travail (CGT) és társai kontra Premier ministre és Ministre de l'Emploi, de la Cohésion sociale et du Logement. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Conseil d'État - Franciaország. Szociálpolitika - A 98/59/EK és 2002/14/EK irányelv - Csoportos létszámcsökkentések - A munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció - A foglalkoztatott munkavállalók létszáma küszöbértékeinek kiszámítása - A tagállamok hatásköre - Meghatározott korcsoporthoz tartozó munkavállalók kizárása. C-385/05. sz. ügy

C-385/05. sz. ügy

Confédération générale du travail (CGT) és társai

kontra

Premier ministre

és

Ministre de l'Emploi, de la Cohésion sociale et du Logement

(a Conseil d'État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Szociálpolitika - 98/59/EK és 2002/14/EK irányelv - Csoportos létszámcsökkentések - A munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció - A foglalkoztatott munkavállalók létszáma küszöbértékeinek kiszámítása - A tagállamok hatásköre - Meghatározott korcsoporthoz tartozó munkavállalók kizárása"

P. Mengozzi főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2006. szeptember 12.

A Bíróság ítélete (második tanács), 2007. január 18.

Az ítélet összefoglalása

1. Szociálpolitika - A munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció - 2002/14 irányelv

(2002/14 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés)

2. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - Csoportos létszámcsökkentés - 98/59 irányelv

(98/59 tanácsi irányelv, 1. cikk, (1) bekezdés, a) pont)

1. Az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló 2002/14 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, amely szerint a tagállamok határozzák meg a foglalkoztatott munkavállalók létszáma küszöbértékeinek kiszámítására szolgáló módszert, úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportját, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából. Ez a rendelkezés ugyanis a munkavállalók létszáma küszöbértékeinek kiszámítására szolgáló módszerre, nem pedig magának a munkavállaló fogalmának meghatározására vonatkozik.

(vö. 33., 41. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportját, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából.

Ugyanis ezt az irányelvet, amely a csoportos létszámcsökkentés esetén a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó minimumvédelem bevezetésére irányul, nem lehet úgy értelmezni, hogy a küszöbértékek kiszámítására vonatkozó módszer és így maguk a küszöbértékek a tagállamok rendelkezésére állnak, mivel az ilyen értelmezés lehetővé tenné, hogy a tagállamok módosítsák az irányelv alkalmazási körét, és így megakadályozzák teljes érvényesülését.

(vö. 44., 47., 49. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2007. január 18.(*)

"Szociálpolitika - A 98/59/EK és 2002/14/EK irányelv - Csoportos létszámcsökkentések - A munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció - A foglalkoztatott munkavállalók létszáma küszöbértékeinek kiszámítása - A tagállamok hatásköre - Meghatározott korcsoporthoz tartozó munkavállalók kizárása"

A C-385/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d'État (Franciország) a Bírósághoz 2005. október 24-én érkezett, 2005. október 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Confédération générale du travail (CGT),

a Confédération française démocratique du travail (CFDT),

a Confédération française de l'encadrement (CFE-CGC),

a Confédération française des travailleurs chrétiens (CFTC),

a Confédération générale du travail-Force ouvrière (CGT-FO)

és

a Premier ministre,

a Ministre de l'Emploi, de la Cohésion sociale et du Logement

között folyamatban lévő ügyben,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, R. Schintgen (előadó), R. Silva de Lapuerta, J. Makarczyk és L. Bay Larsen bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2006. június 7-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Confédération générale du travail (CGT) képviseletében A. Lyon-Caen ügyvéd,

- a Confédération française démocratique du travail (CFDT) képviseletében H. Masse-Dessen ügyvéd,

- a Confédération française de l'encadrement (CFE-CGC) képviseletében H. Masse-Dessen ügyvéd,

- a Confédération française des travailleurs chrétiens (CFTC) képviseletében H. Masse-Dessen ügyvéd,

- a Confédération générale du travail-Force ouvrière (CGT-FO) képviseletében T. Haas ügyvéd,

- a francia kormány képviseletében G. de Bergues és C. Bergeot-Nunes, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében J. Enegren és G. Rozet, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. szeptember 12-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv (HL L 225., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 327. o.) és az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 80., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 219. o.) értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Conseil d'État előtt a Confédération générale du travail (Munkavállalók Általános Szövetsége, CGT), a Confédération française démocratique du travail (Munkavállalók Francia Demokratikus Szövetsége, CFDT), a Confédération française de l'encadrement (Francia Képzési Szövetség, CFE-CGC), a Confédération française des travailleurs chrétiens (Keresztény Munkavállalók Francia Szövetsége, CFTC) valamint a Confédération générale du travail-Force ouvrière (Munkavállalók Általános Szövetségének Munkástagozata, CGT-FO) által a vállalkozások munkavállalói létszámára vonatkozó számítási szabályok módosításáról szóló, 2005. augusztus 2-i 2005-892. sz. rendelet (JORF 2005. augusztus 3., 12687. o.; a továbbiakban: 2005-892 rendelet) megsemmisítése iránt indított perben terjesztették elő.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 98/59 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése:

"Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a) csoportos létszámcsökkentések: az olyan elbocsátások, amelyeket valamely munkáltató egy vagy több, nem a munkavállalók személyében rejlő ok miatt foganatosít, és amelyeknél - a tagállamok választása szerint - az elbocsátottak száma

i) vagy egy 30 napos időszak során:

- a rendszerint 20-nál több és 100-nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább 10 fő,

- a rendszerint legalább 100, de 300-nál kevesebb munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább a munkavállalók 10%-a,

- a rendszerint 300 vagy annál több munkavállalót foglalkoztató üzemekben legalább 30 fő;

ii) vagy egy 90 napos időszak során legalább 20 fő, függetlenül attól, hogy hány munkavállalót foglalkoztatnak rendszeresen az érintett üzemben;

b) a munkavállalók képviselői: azok, akik a tagállamok jogszabályai vagy gyakorlata szerint a munkavállalók képviselőinek minősülnek.

Az a) pont első albekezdésében előírt elbocsátási létszámok számításakor, a munkaszerződések munkáltató által egy vagy több, nem az érintett egyéni munkavállalók személyében rejlő ok miatt kezdeményezett felmondását az elbocsátásokkal azonosan kezelik, feltéve, hogy az elbocsátottak száma legalább öt fő."

4 A 98/59 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Ha egy munkáltató csoportos létszámcsökkentéseket tervez, megállapodás kötése céljából megfelelő időben konzultációkat kezdeményez a munkavállalók képviselőivel."

5 A 98/59 irányelv 3. cikke szerint:

"(1) A munkáltató minden tervezett csoportos létszámcsökkentésről írásban értesíti az illetékes hatóságot.

[...]

(2) A munkáltató az (1) bekezdésben előírt értesítés egy példányát átadja a munkavállalók képviselőinek.

A munkavállalók képviselői az esetleges észrevételekkel az illetékes állami hatósághoz fordulhatnak."

6 A 98/59 irányelv 5. cikke értelmében:

"Ez az irányelv nem korlátozza a tagállamoknak azt a jogát, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy fogadjanak el, vagy a munkavállalókra nézve kedvezőbb kollektív szerződések alkalmazását engedélyezzék vagy segítsék elő."

7 A 2002/14 irányelv hetedik és nyolcadik preambulumbekezdése szerint:

"(7) Erősíteni kell a párbeszédet, és elő kell segíteni a kölcsönös bizalmat a vállalkozásokon belül annak érdekében, hogy a kockázatokat idejében felismerjék, a szervezet rugalmasabbá váljon, és lehetővé váljon a munkavállalók továbbképzése a vállalkozáson belül; mindeközben fenn kell tartani a biztonságot, a munkavállalóknak értesülniük kell az alkalmazkodási elvárásokról, növelni kell a munkavállalók arra vonatkozó lehetőségét, hogy foglalkoztathatóságuk elősegítése érdekében különféle intézkedésekben és tevékenységekben vegyenek részt, elő kell segíteni a munkavállalók részvételét a vállalkozás működtetésében, jövőjének alakításában és versenyképessége fokozásában.

(8) Szükség van különösen a vállalkozás foglalkoztatási helyzetével és annak várható alakulásával, illetve amennyiben a munkaadó úgy ítéli meg, hogy a vállalkozáson belüli foglalkoztatási helyzetet esetleg veszély fenyegeti, az esetleges tervezett intézkedésekkel kapcsolatos tájékoztatás és konzultáció elősegítésére és fokozására, különösen a munkavállalók oktatásának és szakképzésének fejlesztése terén, tekintettel a lehetséges negatív hatások elkerülésére, illetve következményeik csökkentésére és a várhatóan érintett munkavállalók foglalkoztathatóságának és alkalmazkodóképességének növelésére."

8 A 2002/14 irányelv tizennyolcadik preambulumbekezdéséből továbbá az következik, hogy az irányelv olyan általános keretet határoz meg, amelynek a célja a Közösség egész területén alkalmazandó minimumkövetelmények megállapítása, amely ugyanakkor nem akadályozza meg, hogy a tagállamok a munkavállalók számára ezeknél kedvezőbb rendelkezéseket állapítsanak meg.

9 Ennek az általános keretnek a célja továbbá az irányelv tizenkilencedik preambulumbekezdése szerint minden olyan közigazgatási, pénzügyi vagy jogi korlátozás kiküszöbölése, amely a kis- és középvállalkozások alapítását és fejlesztését akadályozza. Ennek megfelelően ezen preambulumbekezdés értelmében ennek az irányelvnek a hatályát a tagállamok választása szerint a legalább 50 munkavállalót foglalkoztató vállalkozásokra, vagy a legalább 20 munkavállalót foglalkoztató üzemekre kell korlátozni.

10 A 2002/14 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Ennek az irányelvnek a célja a Közösségen belüli vállalkozások vagy üzemek munkavállalóinak tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó minimumkövetelményeket meghatározó általános keret létrehozása."

11 Az említett irányelv 2. cikke szerint:

"Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

[...]

d) »munkavállaló«: az érintett tagállamban a nemzeti munkajog alapján és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően munkavállalóként védelmet élvező bármely személy;

[...]"

12 A 2002/14 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint:

"Ezt az irányelvet a tagállam választása alapján:

a) egy tagállamban legalább 50 munkavállalót foglalkoztató vállalkozásokra, illetve

b) egy tagállamban legalább 20 munkavállalót foglalkoztató üzemekre kell alkalmazni.

A tagállamok határozzák meg a foglalkoztatott munkavállalók létszáma küszöbértékeinek kiszámítására szolgáló módszert."

13 A 2002/14 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Az 1. cikkben megállapított elveknek megfelelően és a hatályban lévő, a munkavállalókra nézve kedvezőbb tagállami rendelkezések, illetve gyakorlat sérelme nélkül a tagállamok határozzák meg e cikkel összhangban a tájékoztatás és konzultáció jogának megfelelő szinten történő gyakorlására vonatkozó gyakorlati rendelkezéseket."

14 A 2002/14 irányelv 11. cikke szerint a tagállamok kötelesek megtenni minden szükséges lépést annak érdekében, hogy folyamatosan biztosíthatók legyenek az említett irányelvben megállapított eredmények.

A nemzeti szabályozás

15 A francia munka törvénykönyve L. 421-1. cikke alapján kötelező a munkavállalói képviselet létrehozása a legalább tizenegy munkavállalót foglalkoztató üzemekben.

16 A munka törvénykönyve L. 321-2. és L. 321-3. cikkéből következően az a munkáltató, aki gazdasági indokból elbocsátás végrehajtását tervezi, köteles összehívni az üzemi tanácsot vagy a munkavállalók képviselőit és konzultációt folytatni velük, ha a tervezett elbocsátások egy 30 napos időszak során legalább tíz főt érintenek.

17 A 2005-892 rendelet elfogadását megelőzően a munka törvénykönyvének L. 620-10. cikke a következőket mondta ki:

"A törvénykönyv végrehajtásakor a vállalkozások munkavállalói létszámát a következő rendelkezéseknek megfelelően kell kiszámítani.

A határozatlan időtartamú munkaviszonnyal rendelkező, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat és a bedolgozókat hiánytalanul be kell számítani a vállalkozás létszámába.

A határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező, az idénymunkát végző és a külföldi vállalkozás által rendelkezésre bocsátott munkavállalókat, ideértve az ideiglenes munkavállalókat is, az előző tizenkét hónapban folytatott munkavégzésük idejének arányában kell a vállalkozás munkavállalói létszámába beszámítani. A határozott idejű munkaviszonnyal rendelkező, az idénymunkát végző és a külföldi vállalkozás által rendelkezésre bocsátott munkavállalókat azonban nem kell beszámítani a munkavállalói létszámba, ha távollévő vagy olyan munkavállalót helyettesítenek, akinek a munkaviszonya szünetel.

A részmunkaidős munkavállalókat munkaszerződésüktől függetlenül a munkaszerződésükben szereplő teljes óraszámnak a törvényi vagy a szokásos munkaidőhöz viszonyított arányában kell beszámítani."

18 A 2005-892 rendelet 1. cikke a következő albekezdéssel egészítette ki az említett L. 620-10. cikket:

"Azt a huszonhat évesnél fiatalabb munkavállalót, akivel a vállalkozás 2005. június 22-ét követően létesített munkaviszonyt, munkaszerződésétől függetlenül huszonhat éves kora betöltéséig nem kell figyelembe venni a vállalkozás munkavállalói létszámának kiszámításakor. Ez a rendelkezés nem eredményezheti valamely munkavállalói érdekképviseleti szervezet vagy valamely munkavállalói képviselő megbízatásának megszűnését. A jelen albekezdés rendelkezéseit 2007. december 31-ig kell alkalmazni."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19 A Bíróság elé terjesztett iratokból az állapítható meg, hogy az aggasztó franciaországi foglalkoztatási helyzet megoldása céljából a miniszterelnök 2005. június 8-i általános politikai nyilatkozatában vészhelyzeti tervet terjesztett a parlament elé a foglalkoztatásra vonatkozóan. Annak érdekében, hogy a vészhelyzeti tervben foglalt intézkedések 2005. szeptember 1-jétől hatályba léphessenek, a kormány rendeleti úton történő jogalkotásra kért felhatalmazást.

20 A 2005. július 26-i 2005-846 törvény (JORF 2005. július 27., 12223. o.) ezért felhatalmazta a kormányt, hogy rendeleti úton meghozza a 26 évesnél fiatalabb munkavállalók alkalmazását 2005. június 22-től támogató egyéb jogszabályok által megállapított munkajogi rendelkezések illetve pénzügyi kötelezettségek végrehajtásához szükséges intézkedéseket, különösen a munkavállalói létszám kiszámítási szabályainak módosítására vonatkozóan.

21 2005. augusztus 2-án a kormány a 2005-892 rendelettel meghozta a vállalkozások munkavállalói létszámának kiszámítására vonatkozó szabályok módosításáról szóló intézkedéseket, és megállapította, hogy a rendeletben foglalt rendelkezések 2007. december 31-én hatályukat vesztik.

22 A CGT, a CFDT, a CFE-CGC, a CFTC és a CGT-FO keresetet indított a 2005-892 rendelettel szemben a Conseil d'État előtt.

23 Keresetük alátámasztására az alapügy felperesei többek között arra a jogalapra hivatkoztak, hogy a munkavállalói létszám kiszámítására vonatkozó szabályoknak a rendeletben foglalt módosítása sérti a 98/59 és a 2002/14 irányelv céljait.

24 A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy ha a 2005-892 rendelet megtámadott rendelkezése nem is zárja ki közvetlenül a 98/58 és a 2002/14 irányelvet átültető nemzeti rendelkezések alkalmazását, ez nem változtat azon, hogy a húsznál több főt, köztük legalább tizenegy, 26 éves vagy annál idősebb munkavállalót foglalkoztató üzemek esetében a szóban forgó rendelkezés alkalmazása révén a munkáltató mentesül a két irányelvből eredő egyes kötelezettségek alól.

25 E körülmények között a Conseil d'Etat úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

"1) Figyelemmel a[z] [2002/14] irányelv célkitűzésére, amely az irányelv 1. cikkének (1) [bekezdése] értelmében a Közösségen belüli vállalkozások vagy üzemek munkavállalóinak tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó minimumkövetelményeket meghatározó általános keret létrehozása, a foglalkoztatott munkavállalók létszámának irányelvben megállapított küszöbértékei kiszámítására szolgáló módszer meghatározásának tagállami hatáskörbe utalása tekinthető-e akként, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára e küszöbértékek számításához bizonyos munkavállalói csoportok megkülönböztetett figyelembe vételét?

2) Mennyiben értelmezhető a [...] 98/59 irányelv olyan rendelkezést megengedőként, amelynek következtében egyes húsznál több munkavállalót foglalkoztató intézmények, akár ideiglenesen is, mentesülnek a munkavállalókat képviselő szervezet létrehozásának kötelezettsége alól az egyes munkavállalói csoportokat az e képviseletre vonatkozó rendelkezések alkalmazásánál figyelmen kívül hagyó létszámszámítási szabályok folytán?"

26 Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében a Conseil d'État kérte a Bíróságot, hogy az eljárási szabályzat 104a. cikkének első bekezdése alapján az előzetes döntéshozatal tekintetében gyorsított eljárást alkalmazzon.

27 A Bíróság elnöke 2005. november 21-i végzésével elutasította a kérelmet.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

28 Bevezetésképpen le kell szögezni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a foglalkoztatás elősegítése jogos szociálpolitikai célkitűzés, és a tagállamok a szociálpolitikai céljaik megvalósítására alkalmas intézkedések kiválasztásánál széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek (lásd különösen a C-167/97. sz., Seymour-Smith és Perez ügyben 1999. február 9-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-623. o.] 71. és 74. pontját, valamint a C-187/00. sz., Kutz-Bauer ügyben 2003. március 20-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-2741. o.] 55. és 56. pontját).

29 Az a mérlegelési mozgástér azonban, amellyel a tagállamok a szociálpolitika terén rendelkeznek, nem üresítheti ki valamely közösségi jogi alapelv vagy rendelkezés tartalmát (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Seymour-Smith és Perez ügyben hozott ítélet 75. pontját és a Kutz-Bauer ügyben hozott ítélet 57. pontját).

Az első kérdésről

30 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra kér választ, hogy úgy kell-e értelmezni a 2002/14 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, hogy ellentétes vele az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportjának figyelembe vételét, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából.

31 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2002/14 irányelv 2. cikkének d) pontja értelmében munkavállalónak minősül minden, az érintett tagállamban a nemzeti munkajog alapján és a nemzeti gyakorlatnak megfelelően munkavállalóként védelmet élvező személy.

32 Ebből következően minthogy nem vitatott, hogy a szóban forgó rendelkezéssel érintett legalább 26 éves munkavállalók a nemzeti munkajog alapján védelmet élveznek, ezért munkavállalónak minősülnek a 2002/14 irányelv értelmében.

33 Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok határozzák meg a foglalkoztatott munkavállalók létszáma küszöbértékeinek kiszámítására szolgáló módszert. Ez a rendelkezés azonban a munkavállalók létszáma küszöbértékeinek kiszámítására szolgáló módszerre, nem pedig magának a munkavállaló fogalmának meghatározására vonatkozik.

34 Mivel azonban a 2002/14 irányelv meghatározza a számításnál figyelembe veendő létszámkeretet, a tagállamok nem zárhatnak ki ebből a számításból egy olyan meghatározott csoportot, amely eredetileg beletartozott a létszámkeretbe. Így ha az említett irányelv nem is határozza meg, hogy a tagállamoknak milyen módon kell figyelembe venniük a hatálya alá tartozó munkavállalókat a foglalkoztatott munkavállalók küszöbértékeinek kiszámításánál, azt azonban előírja, hogy figyelembe kell őket venniük.

35 Mint ahogyan a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, ha valamely közösségi rendelkezés nemzeti jogszabályokra és gyakorlatokra utal, az nem jelenti azt, hogy a tagállamok olyan intézkedéseket fogadhatnak el, amelyek veszélyeztethetik az adott rendelkezés hátterét képező közösségi szabályozás hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben a C-151/02. sz., Jaeger-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8389. o.] 59. pontját).

36 Különösen a 2002/14 irányelvvel kapcsolatban azt kell egyrészt megjegyezni, hogy mind az irányelv jogi alapját képező EK 137. cikkből, mind az irányelv tizennyolcadik preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy az irányelv célja a Közösségen belüli vállalkozások vagy üzemek munkavállalóinak tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó minimumkövetelményeket meghatározó általános keret létrehozása.

37 Másrészt meg kell állapítani, hogy a 2002/14 irányelvvel bevezetett rendszert a 3. cikk (2) és (3) bekezdésében foglalt egyes kivételeken kívül az irányelv 2. cikkének d) pontjában foglalt valamennyi munkavállalóra alkalmazni kell.

38 Az olyan szabályozás, mint amely az alapügyben szerepel, amely - mint arra a főtanácsnok indítványának 28. pontjában utalt - egyes munkáltatókat kivon a 2002/14 irányelvben foglalt kötelezettségek alól, és megfosztja ezek munkavállalóit az irányelvben elismert jogoktól, jellegénél fogva kiüresíti az említett jogok tartalmát, és így meggátolja az irányelv hatékony érvényesülését.

39 A francia kormány által előterjesztett észrevételekből egyébként az következik, hogy az alapügyben szereplő nemzeti rendelkezés enyhíteni kívánja a munkáltatókra amiatt nehezedő terhet, hogy a további munkavállalók alkalmazásával átléphetik a többek között a 2002/14 irányelvből eredő kötelezettségek alkalmazására vonatkozóan megállapított küszöbértéket.

40 Ami a 2002/14 irányelvnek a francia kormány által javasolt értelmezését illeti, miszerint az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése nem tiltja meg a tagállamoknak, hogy - mint ahogyan az alapügyben szereplő rendelkezésben is - a foglalkoztatott munkavállalók létszáma küszöbértékei kiszámítására szolgáló módszert vezessenek be, akár egyes munkavállalói csoportok ideiglenes kizárásával, mivel ezt a kizárást a fiatalok foglalkoztatásának elősegítésére irányuló közérdekű cél indokolja, és az arányosság elvének is megfelel, elegendő azt megállapítani, hogy ez az értelmezés nem egyeztethető össze az irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével, amely szerint a tagállamok kötelesek megtenni minden szükséges lépést annak érdekében, hogy folyamatosan biztosíthatók legyenek a 2002/14 irányelvben megállapított eredmények, mivel magában foglalja azt, hogy a tagállamok kivonhatják magukat, akár ideiglenesen is ezen a közösségi jog által meghatározott világos és egyértelmű eredménykötelezettség alól (lásd analógia útján a C-212/04. sz., Adeneler-ügyben 2006. július 4-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-6057. o.] 68. pontját).

41 A fenti megállapításokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni a 2002/14 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportját, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából.

A második kérdésről

42 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy úgy kell-e értelmezni a 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportját, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából.

43 Az így megfogalmazott kérdés megválaszolásához először is azt kell megállapítani, hogy a 98/59 irányelv a különböző tagállamokban a munkavállalók jogainak hasonló védelmét biztosítja csoportos létszámcsökkentés esetén, és közelíti egymáshoz a közösségi vállalkozásoknak a jogvédelemre vonatkozó szabályokkal együtt járó terheit (lásd analógia útján a C-383/92. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 1994. június 8-án hozott ítélet [EBHT 1994., I-2479. o.] 16. pontját).

44 Másodszor azt kell megállapítani, hogy a 98/59 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből és 5. cikkéből az következik, hogy az irányelv csoportos létszámcsökkentés esetén a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra vonatkozó minimumvédelem bevezetésére irányul, míg a tagállamoknak továbbra is módjukban áll kedvezőbb intézkedéseket elfogadni az említett munkavállalókra.

45 Meg kell állapítani azonban, hogy a 98/59 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése éppen olyan minimumkövetelményeket tartalmaz, amelyektől a tagállamok csak a munkavállalókra nézve kedvezőbb rendelkezésekkel térhetnek el.

46 Egyrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ellentétes a közösségi joggal az olyan nemzeti jogszabály, amely akadályozhatja a munkavállalóknak feltétel nélkül biztosított védelmet (a fent hivatkozott Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben hozott ítélet 21. pontja).

47 Másrészt, a francia kormány előadásával ellentétben a 98/59 irányelvet nem lehet úgy értelmezni, hogy a küszöbértékek kiszámítására vonatkozó módszer és így maguk a küszöbértékek a tagállamok rendelkezésére állnak, mivel az ilyen értelmezés lehetővé tenné, hogy a tagállamok módosítsák az irányelv alkalmazási körét, és így megakadályozzák teljes érvényesülését.

48 Mint ahogyan az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a főtanácsnok indítványának 73. és 74. pontjából következik, az olyan nemzeti rendelkezés, mint amely az alapügyben szerepel, a 20 főnél több munkavállalót foglalkoztató egyes vállalkozások valamennyi munkavállalóját megfoszthatja, akár ideiglenesen is, azoktól a jogoktól, amelyek a 98/59 irányelv alapján vonatkoznak rájuk, és ezáltal sérti az irányelv tényleges érvényesülését.

49 Tekintettel ezekre a megállapításokra, a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy úgy kell értelmezni a 98/59 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportját, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából.

A költségekről

50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) Az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportját, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából.

2) A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1998. július 20-i 98/59/EK tanácsi irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a munkavállalók egy csoportját, akár ideiglenesen is, kizárja a foglalkoztatott munkavállalók ezen rendelkezés szerinti létszámának kiszámításából.

Aláírások

*Az eljárás nyelve: francia.