EH 2006.1490 Az üzletszerűség megállapíthatóságát az elérni kívánt haszon jelentéktelen összege, illetve az ugyanolyan bűncselekmények egymástól viszonylag távol eső ismétlődése önmagában még nem zárja ki [Btk. 137. § 9. pont].

A városi bíróság a 2005. szeptember 15. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki

- 3 rb. a Btk. 256. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetést állítva elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében (a tényállás 1. és 2. pont alatti részét illetően),

- 1 rb. a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés első fordulata szerint minősülő csalás vétségében (a tényállás 2. pont alatti részét illetően),

- és 1 rb. a Btk. 256. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő befolyással üzérkedés vétségében (a tényállás 3. pont alatti részét illetően).

Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az ítélet ellen az ügyész jelentett be - súlyosítás végett - fellebbezést; a vesztegetést állítva elkövetett hivatali befolyással üzérkedés és a csalási cselekmény üzletszerűen elkövetettnek való minősítése, súlyosabb büntetés kiszabása és az I. r. terhelt elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezése érdekében.

A megyei bíróság a 2006. március 14. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot - az I. r. terhelt tekintetében - akként változtatta meg, hogy az I. r. terhelt magatartását

- a tényállás 1. és 2. pontja alatti részét illetően 3 rb. a Btk. 256. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettének,

- a tényállás 2. pontja alatti részét illetően 1 rb. a Btk. 318. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés első fordulata szerint minősülő, a Btk. 12. §-ának (2) bekezdés értelmében folytatólagosan elkövetett csalás vétségének,

- a tényállás 3. pontja alatti részét illetően a Btk. 256. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettének

minősítette.

A másodfokú bíróság mellőzte a kiszabott börtönbüntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését, az I. r. terheltet a közügyektől 2 évre eltiltotta, s 35 000 forint elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezte; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Az elsőfokú ítélettel megállapított - és másodfokú bíróság által is irányadónak tekintett - tényállás lényege a következő.

Az I. r. terhelt 1998 októberétől az önkormányzat képviselője volt. 1995. évben a II. r. terhelt, 1998. évben pedig testvére (a III. r. terhelt) a városi polgármesteri hivatalához szociális bérlakás iránt lakásigénylést nyújtott be, melynek intézése az önkormányzat által létrehozott vagyonkezelő Kft. feladatkörébe tartozik.

1999 őszén az I. r. terhelt felajánlotta a II. és III. r. terheltnek, valamint utóbbi élettársának (a IV. r. terheltnek), hogy segít nekik önkormányzati bérlakáshoz jutni, és ismerősei révén igénylésük pontszámát megemelteti. Az I. r. terhelt azt is közölte a II., III. és IV. r. terhelttel, hogy pénzt is kell adniuk, amit majd továbbad a kft. ügyvezető igazgatójának, a lakásügyi csoportvezetőjének, és egy önkormányzati képviselőnek.

1999 decemberében a II. r. terhelt 15 000 forintot, 2000. január és február hónapban a IV. r. terhelt összesen 30 000 forintot adott át az I. r. terheltnek. Minderről a kft. munkatársai, illetve az önkormányzati képviselő nem tudott; az I. r. terhelt az általa átvett pénzt saját céljaira fordította.

A büntetőeljárás megindulását követően az I. rendű terhelt 2000. október 13. napján a II. rendű terheltnek, 2000. november 7. napján a IV. rendű terheltnek, a tőlük átvett pénzt visszafizette. (1. pont alatti tényállás)

2001. év elején F. I.-né fia ellen büntetőeljárás indult. 2001. február elején az I. r. terhelt találkozott F. I.-néval, akinek felajánlotta segítségét, bemutatta neki dr. F. J. ügyvédet, aki elvállalta a védelmet.

Pár nap múlva az I. r. terhelt telefonon azt közölte F.-néval, hogy benzinköltség címén 10 000 forintot kell adnia az ügyvédnek. Ezt követően F. I.-né - miután az ügyvédet nem érte el - a pénzt az I. r. terheltnek adta át.

2001. április hónapban az I. r. terhelt ismét felhívta F.-nét azzal, hogy további pénzre van szüksége, mert 5000 forintot - kedvező elbírálás reményében - az eljáró ügyésznek, további 5000 forintot pedig - benzinköltség címén - az ügyvédnek kell adnia. Ezt követően F.-né az összesen 10 000 forintot átadta az I. r. terheltnek.

Az I. r. terhelt az átvett mindösszesen 20 000 forintot saját céljára fordította, s csak a vele szembeni büntetőeljárás megindulását követően - 2001. május 28. napján - adott át 20 000 forintot az ügyvédnek. (2. pont alatti tényállás)

2001 áprilisában az I. r. terhelt felajánlotta F.-nének, hogy érdekében - házhely megvásárlása végett - közbenjár az önkormányzatnál. Az I. r. terhelt ennek fejében 20 000 forintot kért F.-nétől azzal, hogy azt kedvező döntés végett továbbadja "felsőbb körökben".

Ezt követően az I. r. terhelt megmutatott egy romos házat F. I.-nénak, jelenlétében felhívott egy ismeretlen személyt, s azt a látszatot keltette, mintha az adott házhely eladásával kapcsolatban az önkormányzat alelnökével beszélne.

F. I.-né az I. r. terhelt által kért pénzt nem adta át. (3. pont alatti tényállás)

Az elsőfokú bíróság - elkövetéskor hatályos törvény alkalmazásával kifejtett - jogi értékelése szerint az üzletszerűség bűnözésre való berendezkedést, rendszeres haszonszerzésre törekvést feltételez.

Ehhez képest az elsőfokú bíróság - vád szerinti minősítéssel ellentétes - álláspontja szerint az I. r. terhelt által 1999 decemberében, 2000. január és február hónapban, illetve - jóval később - 2001. február és április hónapban elkövetett cselekmények üzletszerűnek nem minősülhetnek. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint miután a befolyással üzérkedés és a csalás más-más, s nem is hasonló jellegű bűncselekmény, így már emiatt sem állapítható meg az üzletszerű elkövetés.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett az I. r. terhelt cselekményeinek jogi minősítésében.

A másodfokú bíróság a befolyással üzérkedés kapcsán - az ügyészi állásponttal egyetértve - kifejtette, hogy az I. r. terheltnek az irányadó tényállás 1., 2. és 3. pontja szerinti magatartása, a cselekmény haszonszerző jellegének ismétlődése miatt a Btk. 137. §-ának 9. pontja szerinti üzletszerűség megállapítására alkalmas. Ezért e magatartások a Btk. 256. §-a (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés c) pontja szerinti minősülő és büntetendő bűncselekményeket valósították meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. terhelt a cselekményeit - saját vallomása szerint is - rendszeres haszonszerzésre törekedve követte el.

A másodfokú bíróság a csalás kapcsán - az ügyészi állásponttal szemben - utalt a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma (módosított) 109. számú állásfoglalásának II/B. és II/D. pontjára. Kifejtette, hogy az I. rendű terhelt azon cselekvősége, miszerint F. I.-nétól az ügyvéd benzinköltsége ürügyén két ízben, összesen 15 000 forintot csalt ki, a csalás esetében a rendszeresség, a befolyással üzérkedés viszonyában pedig a hasonlóság hiánya miatt az üzletszerűség megállapítására nem ad lehetőséget. Ugyanakkor a másodfokú bíróság szerint az I. r. terhelt e magatartásával a csalás vétségét folytatólagosan követte el.

A másodfokú bíróság a Btk. a 77. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján az I. rendű terheltet a 35 000 forintot kitevő vesztegetési összeg (melyre az I. r. terhelt a bűncselekményt elkövette) - mint elkobzás alá eső érték - megfizetésére kötelezte.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt (védője útján) terjesztett elő - a Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése érdekében.

Az indítvány azt kifogásolja, hogy a másodfokú bíróság az I. r. terhelt cselekményeit - álláspontja szerint - törvénysértően értékelte üzletszerűen elkövetettként, és emiatt mellőzte a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztését. Az indítvány szerint nem állapíthatóak meg az üzletszerűség feltételei, sem a bűnözésre való berendezkedés, sem pedig a rendszeres haszonszerzésre törekvés; mely utóbbinak lehetőségét az elkövetési értékek alacsony volta ki is zárja.

Az indítvány hivatkozik a Legfelsőbb Bíróság BK 109. számú állásfoglalására, miszerint mindenkor az elkövetés konkrét körülményei alapján kell eldönteni, hogy az üzletszerűség megállapításának feltételei fennállnak-e.

A Legfőbb Ügyészség az írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartását indítványozta.

A Legfőbb Ügyészség szerint az irányadó tényállás és az I. r. terhelt személyi, jövedelmi, vagyoni viszonyai alapján az I. r. terhelt többrendbeli közélet tisztaságát veszélyeztető, valamint a folytatólagosan elkövetett csalási magatartását illetően az üzletszerűség ismérvei megállapíthatók, a cselekmények haszonszerző jellege és ismétlődése miatt.

A Legfelsőbb Bíróság - a felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések Be. 603. §-ának (6) bekezdésére figyelemmel történő alkalmazásával - az ügyben a Be. 422. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott; melyen az I. r. terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartva, azzal - az ügyész pedig az írásbeli nyilatkozatával - egyező tartalommal szólalt fel.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

Kétségtelen, hogy a - felülvizsgálati indítványban hivatkozott - Be. 405. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye; feltéve ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

Ehhez képest - a (többrendbeli) befolyással üzérkedés kifogásolt minősítése kapcsán - a Legfelsőbb Bíróság előzetesen rámutat arra, hogy a Btk. 137. §-ának 9. pontja alapján üzletszerűen az követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.

Az I. r. terhelt irányadó tényállás (1., 2. és 3. pontja) szerinti - az indítvány által sem vitatottan - befolyással üzérkedést megvalósító magatartásai esetében értelemszerűen ugyanolyan bűncselekményekről van szó. Következésképpen jelen ügyben az üzletszerűség megállapításának tárgyi feltétele - e körben - kétségtelenül adott.

A Btk. 137. §-ának 9. pontja értelmében az üzletszerűség kérdése szempontjából az ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetésével célzott haszon realizálása, nagysága, illetve az elkövető jövedelmi helyzetéhez viszonyított aránya önmagában közömbös. Így a felülvizsgálati indítványnak az elkövetési értékek alacsony voltára - mint az üzletszerűséget önmagában kizáró körülményre - való hivatkozása alaptalan.

Az üzletszerűség megállapítása szempontjából - alanyi feltételként - annak van jelentősége, hogy a bűncselekményből származó (bármekkora) haszon (saját célú) elérésére törekvésnek egyben át kell fognia az ugyanolyan (vagy hasonló) jellegű bűncselekmény e célból történő ismételt (illetve ismétlődő) elkövetésére vonatkozó akarat elhatározást is.

Ezen szándék megállapítására már következtetési alapot adhat - de nem önmagában - az elkövető életvitele, annak bűnöző jellege, jövedelmi helyzete, illetve a bűncselekményből származó haszon abban betöltött vagy betölteni szándékolt szerepe, aránya.

Ha azonban - mint jelen ügyben az I. r. terhelt által - a haszon reményében (s egyébként hasznot is realizálva) az ugyanolyan bűncselekmény hónapok múlva ismétlődő elkövetése bekövetkezett, akkor e körülményből már következik, hogy az I. r. terhelt (többrendbeli) befolyással üzérkedést megvalósító magatartásának szándéka az üzletszerű elkövetést is átfogta.

Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy mind a cselekmények időbeli távolisága, mind pedig pár napon belüli ismétlődése egyaránt lehetőséget adhat az alkalomszerűség, s így az üzletszerűség hiányára való következtetésre. Jelen ügyben viszont jelentősége van annak, hogy a cselekmények egymástól viszonylag távol eső ismétlődése az I. r. terhelt önkormányzati képviselői helyzetével nyilvánvalóan kapcsolatban áll. Ehhez képest pedig tévesen utalt arra az elsőfokú bíróság, hogy a cselekmények elkövetésének egymástól való időbeli távolisága miatt nem állapítható meg az üzletszerűség.

Következésképpen az I. r. terhelt (az érdekeltek számához igazodóan többrendbeli) befolyással üzérkedést megvalósító magatartásait a másodfokú bíróság törvényesen minősítette - a Btk. 137. §-ának 9. pontja értelmében - üzletszerűen elkövetettnek; s nem tévedett akkor sem, amikor az I. r. terhelt csalási magatartását a Btk. 12. §-ának (2) bekezdése alapján folytatólagosan elkövetettként értékelte.

Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság - az első- és másodfokú bíróság jogi indokolásában kifejtettek kapcsán -, hogy a (BK 172. számú állásfoglalásával módosított szövegű) BK 109. számú állásfoglalásának III. pontjára figyelemmel, a II/B. és II/D. pont szerinti kimerítő felsoroláson túlmenően - az elkövetés konkrét körülményei vizsgálata alapján - sor kerülhet a befolyással üzérkedés és csalás egymással hasonló jellegének megállapítására is (BH 1997/9.).

Ekként a Legfelsőbb Bíróság - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 425. §-ának (5) bekezdése alapján köteles - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.

A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §-ának (4) bekezdése kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 410. §-ának (3) bekezdésén alapul, azzal hogy az abban szereplő feltételek esetén a bíróság - a Be. 417. §-ának (2) bekezdése értelmében - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti.

(Legf. Bír. Bfv. III. 483/2006.)