A Győri Törvényszék Mf.20673/2007/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §, 103. §, 104. §] Bírók: Jászberényiné dr. Farkas Katalin, Stániczné dr. Imre Csilla, Tóth Józsefné

Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság

2.Mf.20.673/2007/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság dr. Freier József ügyvéd által képviselt felperesnek - Pongráczné dr. Bognár Zita ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetésének jogellenessége és anyagi jogkövetkezménye, stb. iránt a Győri Munkaügyi Bíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2007. évi május hó 22. napján 5.M.926/2005/32. sorszám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 33. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000,- (húszezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Győri Munkaügyi Bíróság 5.M.926/2005/32. sorszámú ítéletével felperes keresetét elutasította. Rendelkezett a perköltség és az illeték viselése felől.

Ítélete indokolásában az elsőfokon eljáró bíróság megállapította, hogy felperes első három munkaszerződése alapján feladata kizárólag adminisztratív jellegű volt, a fizikai jellegű tevékenységeket felperes nem a szerződéses kötelezettsége folytán, hanem önszántából végezte.

A 2002. január 1. napján kötött megbízási elemekkel vegyes bérleti szerződésben, majd azt követően 2003. május 1. napja után kötött megbízási szerződésekben felperes korábbi munkaszerződésekben rendezett feladatköre kibővült. A peres felek közt fizikai munka végzésére kizárólag a 2005. március 10. napján kötött határozatlan idejű munkaszerződés vonatkozott.

A bíróság a becsatolt okiratok, a lefolytatott tanúbizonyítások eredményeképp arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek között a peres időszakban kötött szerződések nem a felperes jogainak csorbítására, hanem éppen az aktuális érdekeinek, akaratának megfelelően köttetett. Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy felperes a munkavégzésébe közreműködőt vont be, munkáját maga szervezte, szabadságot nem vett igénybe, alperes utasítási joga laza, esetleges volt, a megbízási díj több hónapra visszatartásra került, felperesnek munkaidő beosztása nem volt.

Megállapította a munkaügyi bíróság, hogy a peres felek közt létrejött megbízási szerződések nem tekinthetők munkaszerződésnek. A megbízási szerződés megszűnése után felperes 2005. január 1-től 2005. március 10-ig megbízás nélküli ügyvitellel végzett munkát. Munkaviszony létesítésére 2005. március 10. napjától került sor felperes kezdeményezésére. A felek között létrejött határozatlan idejű munkaszerződésben a fentebb kifejtettekre figyelemmel kiköthető volt a próbaidő, ezért az erre alapított munkáltatói munkaviszony megszüntetés nem tekinthető jogellenesnek. A munkaügyi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem minősíthetők a megbízási szerződések munkaszerződéseknek, ezért nem tekinthető folyamatosnak felperes munkaviszonya 1999. január 1-től kezdődő.

Az ítélet ellen felperes fellebbezett, kérve az ítélet megváltoztatását, kereseti kérelmének való helytadást. Vitatta az ítélet indokolásába foglalt megállapításokat, álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perben feltárt tényállásból helytelen következtetéseket vont le. Hivatkozott arra, hogy, mint joghoz nem értő munkavállaló soha nem volt abban a helyzetben, hogy megválogassa milyen szerződést kössenek vele, továbbá, hogy alperes kezdeményezte a bérleti szerződések, illetőleg a megbízási szerződések megkötését arra figyelemmel, hogy a szülők ápolása miatt ápolási díjban részesül, ami biztosított jogviszonynak minősül, így nem indokolt, hogy utána az alperes tb-járulékot fizessen. Hivatkozott arra, hogy közreműködőt nem vont be munkavégzésébe, munkavégzése nem volt kötetlen, valamint, hogy alperes utasítási joga nem volt laza, hiszen az ügyvezető és a kirendeltség vezető adták az utasításokat, és ellenőrizték munkavégzését.

Alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Fenntartotta, hogy felperesnek munkaköre, munkaideje nem volt, munkavégzése tekintetében időbeli megkötöttség nem érvényesült, alperesnek utasítási joga nem volt, folyamatos ellenőrzéseket nem gyakorolt, felperesnek rendelkezésre állási kötelezettsége nem volt, jelentkeznie nem kellett, jelenléti ívet nem vezetett. Hivatkozott arra, hogy felperes, amíg szülei után ápolási díjban részesült, nem volt érdeke, hogy a további szolgálati idő megszerzése végett munkaszerződést kössön. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perben feltárt tényállásból helyes következtetéseket vont le.