A Pécsi Ítélőtábla Pf.20111/2016/3. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 352. §, 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 21. §] Bírók: Gáspárné dr. Baranyabán Judit, Kutasi Tünde, Vogyicska Petra

Pécsi Ítélőtábla

Pf.VI.20.111/2016/3. szám

A Pécsi Ítélőtábla a 10. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Dobos Pál ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (fél címe) felperesnek - a Rába Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Rába Zsolt ügyvéd, fél címe) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyiségi jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott a dr. Hadházi Éva ügyvéd (címe) által képviselt Alperesi beavatkozó (címe) - a Ki Törvényszék 2016. június 21. napján kelt 19.P.20.367/2015/36. számú ítélete ellen a felperes által 37. sorszámon, az alperes által 38. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és az alperest sérelemdíj címén terhelő marasztalás összegét 800.000 (nyolcszázezer) forintra, és ennek 2014. október 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára, a vagyoni kártérítés összegét 94.000 (kilencvennégyezer) forintra, és ennek 2014. december 9. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára, míg az elsőfokú perköltség összegét 169.400 (százhatvankilencezer-négyszáz) forintra felemeli.

Egyéb fellebbezett részében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 56.800 (ötvenhatezer-nyolcszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás szerint a felperes 2014. október 8. napján 13 óra körüli időpontban távozott az alperesi kórház épületéből. A K, B utca 00. szám alatti kórházi mosoda mellett a járdát takarították, ezért azt használni nem tudta. Emiatt az alperes tulajdonában álló épület mellett kialakított, egy méter szélességű csapadékvíz-elvezető betonozott járdán haladt a parkoló felé, amikor egy aknafedélre lépve az 50 x 50 centiméteres nyíláson keresztül a 70 centiméter mély üregbe zuhant. A baleset következtében a jobb térdtájék zúzódását, a jobb belboka és lábszár hámfoszlásos sérülését szenvedte el, továbbá bal felkarcsontja eltörött. Sérülései miatt - amelyek mellett a lágyrész sérülések helyi gyulladása (orbánc) is jelentkezett - részlegesen, napi két órában ápolásra, gondozásra szorult. A törés gyógytartama 8-10 hét volt, a teljes felgyógyulás időtartama négy hónapot vett igénybe. A felperes gyógyszeres ellátásra szorult, kórházi kezelést és gyógytornát vett igénybe, a kezelésekre nyolc hétig gépjárművel közlekedett, szükséges gondozását házastársa látta el.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az egészséghez fűződő személyiségi jogát, ezért 1.000.000 forint sérelemdíj, ennek a baleset napjától számított kamatai, továbbá 260.625 forint vagyoni kár, és ennek 2014. december 9. napjától a kifizetés napjáig számított kamatai, valamint a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A vagyoni kárból két havi ápolás költségét havi 90.000 forintban, a gyógykezelésre szállítás költségét 8.400 forintban, gyógyszerköltségét 60.250 forintban, míg megrongálódott ruházatának értékét 2.000 forintban jelölte meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, azt mind jogalapjában, mind összegében vitatva. Állította, hogy a felperes nem tartotta be a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (továbbiakban KRESZ) 21.§ (1) bekezdésében írtakat, míg ő maga a baleset elkerülése érdekében előzetesen mindent megtett, a csatornafedél elmozdulásáról nem tudott, és azt kellő gondosság mellett sem kellett felismernie.

A beavatkozó a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a tulajdonát képező K, B utca 00. szám alatti mosoda építmény előtti vízelvezető járdán fellelhető aknafedél nem megfelelő rögzítésével, 2014. október 8. napján a felperes személyi sérülésével járó baleset okozásával megsértette a felperes egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 350.000 forint sérelemdíjat, ennek 2014. október 9. napjától járó törvényes kamatát, továbbá 65.800 forint vagyoni kárt, ennek 2014. december 9. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes kamatát, valamint 106.700 forint perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 6:560.§-ának (1) bekezdése alapján az alperes, mint az épület tulajdonosa felelősséggel tartozik a karbantartás hiányosságaiból eredő károkért. A kihallgatott tanúk vallomása, a Ki Rendőrkapitányság és az Országos Mentőszolgálat iratai, valamint az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján bizonyítottnak találta, hogy a felperes sérülései az aknába esés során keletkeztek az aknafedél nem megfelelő rögzítése miatt. Az alperes felelősségét látta alátámasztottnak abban a körülményben is, hogy a balesetet követően az aknafedelet lehegesztette. Megállapította ezért az alperes károkozó magatartásával összefüggésben a felperes egészséghez fűződő személyiségi jogának megsértését a Ptk.2:43.§ a) pontja alapján, és a Ptk.2:52.§-a szerint sérelemdíjat ítélt meg a részére. A sérelemdíj összegét mérlegeléssel 350.000 forintban határozta meg, melynek során figyelembe vette, hogy a felperes maga is felróhatóan járt el, amikor nem tartotta be a KRESZ gyalogos közlekedésre vonatkozó 21.§ (1) bekezdését. Nem bizonyította ugyanis, hogy a kijelölt gyalogos járdán közlekedésre alkalmas hely nem volt, ezért vette igénybe az épület mellett található, csapadékvíz elvezetésre szolgáló, a lábazathoz kapcsolódó betonozott járdát. Amennyiben a járda alkalmatlan lett volna gyalogos közlekedés céljára, abban az esetben is az utca túlsó oldalán lévő járdát, végső esetben pedig az útpadkát vagy az úttestet kellett volna használnia. Álláspontja szerint a felperes a Ptk.6:525.§ (1) bekezdése szerinti kármegelőzési kötelezettségét azért is megszegte, mert figyelmetlenül közlekedett, a hibásan rögzített aknafedlapot nem vette észre. Az alperesre terhesebb 70-30%-os kármegosztást alkalmazva a gondozás költségét kettő hónapra 42.000 forintban, az útiköltséget 5.000 forintban, a gyógyszerköltséget 17.360 forintban, míg a felperes balesetben sérült ruházatának árát 1.400 forintban állapította meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben mindkét fél fellebbezést nyújtott be.

A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és a sérelemdíj összegének 800.000 forintra, és kamataira, míg a vagyoni kártérítés összegének 94.000 forintra, és kamataira való felemelését kérte. Előadta, hogy a perbeli járda a falevelek gyűjtése miatt nem volt használható, azon tehergépkocsi állt teljes szélességében. Az épület melletti betonozott felület több mint egy méter széles, sima járda volt, tábla nem jelezte, hogy az gyalogos közlekedésre alkalmatlan lenne. Vitatta ezért az elsőfokú bíróság által alkalmazott kármegosztást, azt is hangsúlyozva, hogy sérelemdíj esetén kármegosztásra nincs mód. Kérte a megállapított ügyvédi munkadíjat felemelni a megállapodás szerinti 25%+ÁFA mértékre, mert a jogalap vonatkozásában lényegében pernyertesnek tekinthető.