62007CJ0265_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2008. szeptember 11-i ítélete. Caffaro Srl kontra Azienda Unità Sanitaria Locale RM/C. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunale civile di Roma - Olaszország. Kereskedelmi ügyletek - 2000/35/EK irányelv - A késedelmes fizetések elleni fellépés - A nem vitatott követelések behajtási eljárásai. C-265/07. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2008. szeptember 11. ( *1 )

"Kereskedelmi ügyletek - 2000/35/EK irányelv - A késedelmes fizetések elleni fellépés - A nem vitatott követelések behajtási eljárásai"

A C-265/07. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale civile di Roma (Olaszország) a Bírósághoz 2007. június 4-én érkezett, 2007. május 21-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Caffaro Srl

és

az Azienda Unità Sanitaria Locale RM/C

között,

a Banca di Roma SpA

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, A. Tizzano, A. Borg Barthet, M. Ilešič és E. Levits (előadó) bírák,

főtanácsnok: V. Trstenjak,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. március 13-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Caffaro Srl képviseletében G. Barcellona és R. Crincoli avvocati,

- az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Fiorentino avvocato dello Stato,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében C. Zadra és S. Schønberg, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2008. április 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29-i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 200., 35. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet 1. kötet 226. o.) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a Caffaro Srl (a továbbiakban: Caffaro) mint hitelező és az Azienda Unità Sanitaria Locale RM/C (a továbbiakban: Azienda) olasz közigazgatási szerv, mint adós között annak tárgyában indult peres eljárás keretében terjesztették elő, hogy az adósnak a Banca di Roma SpA-val (a továbbiakban: Banca di Roma) mint harmadik kötelezettel szembeni követelései elzálogosításával került sor végrehajtásra, amely harmadik személynél az elzálogosítás végrehajtásra került.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 2000/35 irányelv (15) preambulumbekezdése előírja:

"Ez az irányelv csak a »végrehajtható jogcím« fogalmát határozza meg, és nem szabályozza sem az adott jogcím végrehajtására vonatkozó eljárásokat, sem pedig azon feltételeket, amelyek mellett a jogcím végrehajtása megszüntethető vagy felfüggeszthető."

4 A 2000/35 irányelv 2. cikke így rendelkezik: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...]

5. »végrehajtható jogcím«valamely bíróság vagy illetékes hatóság által kibocsátott, azonnali vagy részletfizetésre kötelező bármely határozat, ítélet vagy végzés, amely a hitelező számára lehetővé teszi az adóssal szembeni igényének kényszervégrehajtás útján történő érvényesítését; ide tartoznak továbbá a fizetésre vonatkozó és az adós fellebbezésére tekintet nélkül előzetesen végrehajtható határozatok, ítéletek és végzések."

5 Ugyanezen irányelv (23) preambulumbekezdése értelmében:

"Az irányelv 5. cikke előírja, hogy a nem vitatott követelések érvényesítésére vonatkozó eljárást a nemzeti jogszabályokkal összhangban rövid idő alatt le kell folytatni, ez azonban nem igényli a tagállamoktól egy külön eljárás bevezetését vagy hatályos jogi eljárásaik egy meghatározott módon történő módosítását."

6 A hivatkozott irányelv 5. cikke előírja:

"(1) A tagállamok biztosítják, hogy nem vitatott kintlevőség vagy eljárási jellemzők esetén a hitelező perindítványától [helyesen: keresetétől] vagy illetékes hatóságnál történő felszólamlásától [helyesen: kérelmének az illetékes hatósághoz történt benyújtásától] számított átlagosan 90 naptári napon belül a tartozás nagyságától függetlenül végrehajtható jogcímet lehessen szerezni. E kötelezettséget a tagállamok saját nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseikkel összhangban hajtják végre.

(2) A vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések kötelesek azonos feltételeket alkalmazni az Európai Közösségben letelepedett valamennyi hitelezőre.

[...]

(4) Ez a cikk nem érinti a Brüsszeli Egyezmény rendelkezéseit a polgári és kereskedelmi ügyekben az illetékesség és ilyen ügyekben hozott határozatok végrehajtása vonatkozásában."

A nemzeti szabályozás

7 A 2000. december 23-i 388. sz. törvény (a GURI 2000. december 29-i 302. számának rendes kiegészítése) 147. cikkével módosított, módosítást követően az 1997. február 28-i 30. sz. törvénnyel törvénnyé alakított 1996. december 31-i 669. sz. rendelettörvény (a továbbiakban a 669/1996. sz. rendelettörvény) 14. cikke így rendelkezik:

"Az állam igazgatási szervei és a nem gazdasági célú közjogi szervezetek a pénzösszegek fizetésére kötelező bírósági határozatok és választott bírósági ítéletek végrehajtási eljárását a végrehajtható jogcímről történő értesítésétől számított 120 napon belül zárják le. E határidő lejárta előtt a hitelező nem kérelmezhet sem végrehajtást, sem fizetési meghagyásról történő értesítést."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

8 A Caffaro, a 2000/35/EK irányelvet az olasz jogba átültető szabályozásnak megfelelően kibocsátott végrehajtható jogcím birtokában végrehajtási eljárást kezdeményezett az Azienda Unità Sanitaria Locale RM/C-vel szemben.

9 A végrehajtás az Aziendával szembeni elzálogosítás formáját öltötte magára, tehát az adósnak a Banca di Románál lévő követelései elzálogosításával, a kérdést előterjesztő bíróság által ez utóbbiaknak is megküldött idézéssel.

10 A 2006. június 13-i tárgyaláson a Banca di Roma megjelent a kérdést előterjesztő bíróság előtt, és nyilatkozatában elismerte, hogy valóban léteznek az Aziendához tartozó összegek e bank számláin, és kijelentette, hogy zárolta a követelést.

11 Ugyanezen tárgyalás folyamán a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a végrehajtás megkezdődött, anélkül, hogy eltelt volna a végrehajtható jogcímről történő értesítésétől számított 120 napos, a 669/96. sz. rendelettörvény 14. cikkében előírt határidő.

12 Mivel úgy ítélte meg, hogy a 669/1996. sz. rendelettörvény 14. cikke nem egyeztethető össze a 2000/35 irányelvvel, a Caffaro e rendelkezés alkalmazásának mellőzését, és másodlagosan, előzetes döntéshozatalra utaló, értelmezésre irányuló határozat kibocsátását kérte a célból, hogy a Bíróság döntést hozzon a hivatkozott nemzeti rendelkezésnek a szóban forgó irányelvvel való összeegyeztethetősége kérdésében.

13 E körülményekre figyelemmel a Tribunale civile di Roma úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő módon összefoglalható kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

"Úgy kell-e értelmezni a 2000/35 irányelvet, hogy ezzel ellentétes a 669/1996. sz. rendelettörvény 14. cikke, amelynek értelmében egy hitelező valamely közigazgatási szervnél egy kereskedelmi ügylet ellentételezéseként keletkezett, nem vitatott tartozásra vonatkozó végrehajtási jogcím birtokában a közigazgatási szervnek a végrehajtható jogcímről történő értesítésétől számított 120 napos határidő elteltével kérelmezheti e közigazgatási szervvel szemben a végrehajtást?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

14 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/35 irányelvet céljára és rendszerére figyelemmel kell értelmezni (lásd ilyen értelemben a C-465/04. sz. Honyvem Informazioni Commerciali ügyben 2006. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2879. o.] 17. pontját).

15 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2000/35 irányelv a tagállamban történő fizetések egyes szabályainak és gyakorlatainak lehetséges mértékű összehangolására irányul a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés céljából.

16 Amint ugyanis azt a Bíróság már megállapította, a szóban forgó irányelv csupán egyes különös, e késedelmeket érintő szabályokra vonatkozik, nevezetesen a késedelmi kamatokra (3. cikk), a tulajdonjog fenntartására (4. cikk), és a nem vitatott követelések behajtására (5. cikk) (lásd a C-302/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2006. október 26-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-10597. o.] 23. pontját és a C-306/06. sz. Telecom-ügyben 2008. április 3-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-1923. o.] 21. pontját).

17 Továbbá maga az irányelv több helyen is utal a nemzeti szabályok alkalmazására. Ahogyan az (15) preambulumbekezdéséből is következik, ez a helyzet a végrehajtható jogcímek különféle végrehajtási eljárásai esetében, az ilyen jogcímek végrehajtásának felfüggesztésére vagy megszüntetésére vonatkozó feltételek esetében, valamint a szerződéskötés módja esetében (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 24. pontja).

18 A 2000/35 irányelv által létrehozott rendszer keretében ennek 5. cikke annak előírására szorítkozik, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nem vitatott kintlevőség vagy eljárási jellemzők esetén a hitelező keresetétől vagy illetékes hatóságnál történő kérelmének az illetékes hatósághoz történt benyújtásától számított átlagosan 90 naptári napon belül a tartozás nagyságától függetlenül ezen irányelv 2. cikkének 5. pontjában meghatározott végrehajtható jogcímet lehessen szerezni. Ebből következik, hogy az irányelv a nem vitatott követelések behajtására irányuló eljárások tekintetében csak a szóban forgó végrehajtható jogcím megszerzésének határidejét hangolja össze, és nem szabályozza a végrehajtási eljárásokat, amelyekre továbbra is a tagállamok nemzeti joga vonatkozik.

19 Márpedig meg kell állapítani, hogy az alapügyhöz hasonló nemzeti rendelkezés semmiképpen nem vonatkozik arra a határidőre, amelyen belül a végrehajtható jogcím megszerezhető. Éppen ellenkezőleg, ez a rendelkezés eleve feltételezi, hogy a hitelező már rendelkezik ilyen jogcímmel.

20 Ezt a következtetést az Európai Közösségek Bizottságának azon érvelése sem cáfolja meg, miszerint a 669/1996. sz. rendelettörvénynek a végrehajtás 120 napra történő felfüggesztését előíró 14. cikke a követelés behajtása eljárásának a végrehajtási eljárást megelőző szakaszára vonatkozik, ily módon a 2000/35 irányelv hatálya alá tartozik.

21 Ugyanis még azt feltételezve is - amint a Bizottság állítja - hogy a szóban forgó 14. cikk halasztó hatállyal van a végrehajtási eljárás megindítására, ez egyáltalán nem befolyásolja a végrehajtható jogcím megszerzésének határidejét. Márpedig, amint az a jelen ítélet 18. pontjából is következik, ez a határidő az egyetlen olyan eleme a nem vitatott követelések behajtására irányuló eljárásnak, amelyet a hivatkozott irányelv 5. cikke összehangol.

22 Továbbá, ha fentiekből az is következik, hogy a végrehajtható jogcím a 669/1996. sz. rendelettörvény 14. cikke értelmében ideiglenesen megfosztható végrehajthatóságától, az azonban nem következik - amint azt a Bizottság állítja - hogy a hitelező tényleges védelme bizonytalanná válik, a 2000/35 irányelv megsértésével.

23 Ugyanis nem csak a fizetés végrehajtásához szükséges eljárások folyhatnak a maguk útján, amint arra a főtanácsnok is rámutat indítványának 38. pontjában, hanem - amint azt az olasz kormány is megerősítette a tárgyaláson - az Aziendának a tartozása kifizetéséhez szükséges eljárásai sem kerültek felfüggesztésre. Éppen ellenkezőleg, ugyanis az adós közigazgatási szervnek a hivatkozott 14. cikk értelmében mindent meg kell tennie, hogy a fizetési eljárás 120 napos határidőn belül lezáruljon.

24 E körülményekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/35 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy ezzel nem ellentétes egy olyan nemzeti rendelkezés, mint a 669/1996. sz. rendelettörvény 14. cikke, amelynek értelmében egy hitelező valamely közigazgatási szervnél egy kereskedelmi ügylet ellentételezéseként keletkezett, nem vitatott tartozásra vonatkozó végrehajtási jogcím birtokában e közigazgatási szervnek a végrehajtható jogcímről történő értesítésétől számított 120 napos határidő elteltével kérelmezheti e közigazgatási szervvel szemben a végrehajtást.

A költségekről

25 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29-i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy ezzel nem ellentétes a módosított, a módosítást követően a 2000. december 23-i 388. sz. törvény 147. cikkével módosított 1997. február 28-i 30. sz. törvénnyel törvénnyé alakított 1996. december 31-i 669. sz. rendelettörvény 14. cikke, amelynek értelmében egy hitelező valamely közigazgatási szervnél egy kereskedelmi ügylet ellentételezéseként keletkezett, nem vitatott tartozásra vonatkozó végrehajtási jogcím birtokában e közigazgatási szervnek a végrehajtható jogcímről történő értesítésétől számított 120 napos határidő elteltével kérelmezheti e közigazgatási szervvel szemben a végrehajtást.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.