A Pécsi Ítélőtábla Pf.20249/2007/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 141. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet, Veszeley József

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.249/2007/6. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Őrszigety Katalin pártfogó ügyvéd (7400 Kaposvár, Rákóczi tér 12.) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a személyesen eljáró alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 2007. május 8. napján kelt 22.P.20.982/2006/18. számú ítélete ellen a felperes által 19. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgyára vonatkozó részében helybenhagyja, a perköltségre vonatkozó részében megváltoztatja és mellőzi a felperesnek elsőfokú perköltségben marasztalását.

A felperes pártfogó ügyvédjének elsőfokú eljárásban járó - az államot terhelő - díját 12.000 (tizenkettőezer) forintra leszállítja, és a másodfokú eljárásban a pártfogó ügyvéd államot terhelő díját 6.000 (hatezer) forintban állapítja meg.

Felhívja a Pécsi Ítélőtábla Gazdasági Hivatalát, hogy a másodfokú eljárásra megállapított díjat - számla benyújtása ellenében - a pártfogó ügyvéd részére fizesse ki.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében azzal az indokkal kérte az önálló bírósági végrehajtó alperest kártérítésre kötelezni, hogy az alperes 2000. december 14-én lakottság melletti becsérték alapulvételével, ténylegesen annak feléért értékesítette a xy és xy adósok ellen folytatott végrehajtási eljárásban az adósok tulajdonát képező, végrehajtás alá vont x-i 000. helyrajzi számú ingatlant, holott az nem volt lakott. Ez vezetett arra a következményre, hogy a vételár felosztásakor a felperes követelését már nem lehetett kielégíteni, mert a rangsorban előnyösebb követelések kielégítése után csak 65.000 forint jutott a felperes 3.600.000 forint tőkeösszegű követelésének részbeni kielégítésére.

Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 forint elsőfokú perköltséget. A felperes személyes költségmentessége folytán az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket az állam viseli és megállapította a felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját is.

Döntését lényegében azzal indokolta, hogy a felperes a lakottság melletti becsérték figyelembe vétele miatt végrehajtási kifogást nem terjesztett elő és így a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőséget nem vette igénybe.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést a keresetének megfelelő ítéleti döntés érdekében. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperesnek 3.600.000 forint és annak 2000. december 14-től a kifizetésig járó kamatai, valamint 745.523 forint végrehajtási költség megfizetésére kötelezését.