BH 2005.4.130 I. Üzletszerűség egy bűncselekménnyel kapcsolatban is megállapítható, ha a terhelt - rendszeres haszonszerzésre törekvő - akarat-elhatározását más eljárás tárgyát képező bűncselekmények elkövetése is igazolja [Btk. 137. § 9. pont].

II. Nem tekinthető a súlyosítási tilalom megsértésének, ha a másodfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezést súlyosítás végett bejelentett fellebbezés hiányában a terhelt terhére változtatja meg [Be. 354. §, 405. § (1) bek. d) pont].

III. Felülvizsgálatot megalapozó feltétlen eljárási szabálysértés nem valósul meg, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján nem nyilvános ülésen, hanem tanácsülésen egészíti ki [Be. 360. § (1) bek., 361. § (1) és (2) bek., 405. § (1) bek. d) pont].

Az elsőfokú bíróság a 2002. szeptember 20. napján hozott ítéletével a terheltet csalás vétsége miatt, mint visszaesőt 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

A terheltet a M.-i Városi Bíróság az 1994. október 27. napján jogerőre emelkedett ítéletével bűnsegédként elkövetett lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 3 hónapi börtönbüntetésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte; a büntetésből feltételes kedvezménnyel 1994. december 22-én szabadult.

A K.-i Városi Bíróság a 2001. február 23-án kelt, valamint a Z. Megyei Bíróság 2001. október 30-án jogerőre emelkedett határozatával 2 rb. csalás vétsége miatt 1 év és 2 hónapi fogházbüntetésre és a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte.

A terhelt ellen a M.-i Rendőrkapitányságon csalás vétsége miatt folyik büntetőeljárás.

A terhelt 2001. november 8-án - magát német kardiológusnak mondva - bement M. L. és M. L.-né lakásába, ahol - németül beszélve - arra hivatkozott, hogy a közelben elromlott a gépkocsija, éjszakára magának és az édesanyjának szállást keres.

Amikor az M. házaspár beleegyezett abba, hogy szállást ad nekik, a terhelt - állítása szerint - a szerelőhöz ment. Ekkor egy ismeretlen hölgy hívta fel a sértettet és 100 000 forintot kért a gépkocsi javításának költségeire a terhelt nevében, arra hivatkozott, hogy a terhelt férje Németországban feladja majd a pénzt, amelyet a M. házaspár néhány napon belül meg fog kapni.

Ezt követően M. L. és M. L.-né 100 000 forintot adott kölcsön a terheltnek, aki a kölcsön biztosítékául egy aranynak látszó - a terhelt szerint nagy értékű - karkötőt hagyott nekik. Utóbb kiderült, hogy a karkötő bizsu, értéke mindössze 800 forint.

A terhelt a sértettek tévedésbe ejtésével 100 000 forint kárt okozott, amely nem térült meg.

A másodfokú bíróság a 2003. október 7. napján tanácsülésen hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terhelt cselekményét 1 rb. csalás bűntettének minősítette és ezért - mint különös visszaesőt - az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján annyiban egészítette ki, hogy a terhelt a K.-i Városi Bíróság és a Z. Megyei Bíróság 2001. október 30-án jogerőre emelkedett határozatából kitűnően 1999. május 8. napján ugyanilyen cselekményt, ugyanilyen módszerrel követett el, mint a most elbírálás alatt álló csalásnál, védekezése is pontosan ugyanaz volt.