BH 2001.1.9 A cserbenhagyás vétsége a tényleges sérüléssel nem járó, de annak potenciális lehetőségét felvető közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjére nézve írja elő a megállási és meggyőződési kötelezettség teljesítését, amelynek elmulasztását büntetőjogi következménnyel fenyegeti [Btk. 190. §].

A városi bíróság az 1998. május 13-án kelt ítéletében a terhelt bűnösségét cserbenhagyás vétségében, továbbá 8 rb., társtettesként elkövetett lopás vétségében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül 250 napi tétel pénzbüntetéssel sújtotta, az egynapi tétel összegét 80 forintban határozta meg.

A cserbenhagyás vétségével kapcsolatban megállapított tényállás lényege a következő.

1997. november 15-én az esti órákban a terhelt az édesapja tulajdonában levő gépkocsival a városban közlekedett. A közlekedési jelzőlámpa piros jelzése miatt a terhelt útiránya szerinti oldalon várakozó gépkocsisor állt. A terhelt a várakozást elunva a gépkocsijával áttért a menetirány szerinti bal oldalra, hogy a várakozó gépkocsisort megelőzve forduljon, ám ez - egy másik gépkocsi miatt - nem volt megvalósítható. Módosítva eredeti elhatározását, ekkor a terhelt továbbhaladt a gépkocsisor mellett a kereszteződés felé, amikor ugyanebben a sávban - menetiránya szerint a jobb oldalon - szembe találta magát egy gépkocsival. Ez utóbbi autó vezetője a kormányt elhúzta, az útpadkára húzódva és fékezve kerülte el az ütközést, ám a terhelt - a szabálytalan útváltoztatása miatt - az autójával közben érintőleges súrlódással ütközött a sértett által vezetett személygépkocsival. A baleset következtében személyi sérülés nem történt. A terhelt ezután a helyszínt megállás nélkül elhagyta.

Az ügyészi fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. november 9. napján kelt jogerős ítéletében az elsőfokú határozatot megváltoztatva a terheltet 2 évre a közúti járművezetéstől eltiltásra mint mellékbüntetésre is ítélte, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az ügyben - mindkét bírói határozatot érintően - a terhelt - védője útján - terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelyben a sérelmezett ítélet részbeni hatályon kívül helyezését, és a terheltnek a cserbenhagyás vétsége alóli felmentését indítványozta. Okfejtése szerint az ítéleti tényállásban körülírt ütközés jelentéktelen volt, azt a terhelt nem is észlelte, ettől függetlenül - a körülményekből megítélhetően - semmiféle reális veszélye nem állt fenn annak, hogy a kocsik súrlódása következtében bárki sérülést szenvedjen, márpedig a Btk. 190. §-ában meghatározott tényállás megvalósulására csak akkor kerülhet sor, ha a baleset hatókörében olyan személy tartózkodott, aki megsérülhetett, élete vagy testi épsége közvetlen veszélybe került.

A legfőbb ügyész a terhelt felülvizsgálati indítványára vonatkozó észrevételében utalt arra, hogy a terhelt a gépkocsik ütközését - a sérelmezett ítéletben kifejtettek szerint is - észlelte, és az sem kétséges, hogy az ütközéssel érintett gépkocsiban ülők, elsősorban annak vezetője, a baleset közvetlen hatókörében volt, a sérülése nem volt kizárható. Minderre figyelemmel a sérelmezett ítéletek hatályban tartását indítványozta.