BH 2005.1.9 Önmagában az a tény, hogy a vádlott a megyei bíróság és a megyei rendőrkapitánysággal szemben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése miatt polgári peres eljárást indított, nem alapozza meg a helyi és a megyei bíróság bíráinak kizárását a vádlott újabb büntetőügyéből [Be. 21. § (1) bekezdés e) pont].

A M. Városi Bíróságon Sz. A. ellen csődbűntett miatt folyik büntetőeljárás. A vádlott a B. megyében működő helyi bíróságok, illetve a megyei bíróság bírái ellen kizárási indítványt terjesztett elő arra hivatkozással, hogy a B. Megyei Bíróság ellen, valamint a B. Megyei Rendőr-főkapitánysággal szemben államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése miatt keresetet terjesztett elő. A per a H. Megyei Bíróságon van folyamatban.

A M. Városi Bíróság, valamint a B. Megyei Bíróság bírái írásbeli nyilatkozatuk szerint az ügyben nem érzik magukat elfogultnak.

A fellebbviteli főügyészség átiratában más bíróság kijelölésére tett indítványt azzal az indokkal, hogy az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett bizalom megőrzése indokolja B. megyének az ügyből történő kizárást.

Az ítélőtábla beszerezte a H. Megyei Bíróságtól Sz. A. vádlott keresetlevelének egy kiadmányát. A keretlevél szerint a vádlott ellen korábban csalás és más bűncselekmények miatt folyt a M. Városi Bíróságon. A bíróság a marasztaló döntés meghozatalakor olyan szakértői véleményeket és adatokat használt fel, amely nem fedte a valóságot, a bíróság nem ellenőrizte kellő alapossággal a vádlott védekezését és mellőzte a bizonyítás-kiegészítési indítványokat. A marasztaló döntés elleni fellebbezésben a bíróság mulasztására és hiányosságaira, valamint a nyomozó hatóság jogszabálysértéseire a keresetből kitűnően a vádlott a perorvoslatában részletesen utalt. A másodfokon eljárt megyei bíróság mérsékelte ugyan a kiszabott büntetést, azonban alapjában helybenhagyta az elsőfokú érdemi döntést. Az ügyben eljárt bíróságok és a nyomozó hatóságok súlyosan mulasztottak és ez a mulasztásban megnyilvánuló károkozásuk kárt okozott, megélhetési problémákat eredményezett. Az eljárt hatóságoknak "egyetemlegesen, személyenként 200 000 forint, ezen összeg után középarányos kezdő időponttól a kifizetés napjáig esedékes, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére való kötelezését" kérte a vádlott. Továbbá érvényesíteni kíván nem vagyoni kártérítésként személyenként 3000 forint és ezután járó kamat megfizetését is, felhívva a Ptk. 339. § (1) bekezdésében, valamint a Ptk. 349. §-ában foglaltakat. A keresetlevél a konkrét kereseti kérelem előterjesztését követően arra is utal, hogy a büntetőügyben a tanúvallomások között fennálló ellentétet és annak okát nem tisztázták és megsértették a védekezéshez való jogát is.